Búcsú Ázsiától

Eltelt 1 egész hónap, szinte fel se tűnt, olyan hamar elrepült. Nehéz szavakba önteni, ami ezalatt, a 30 nap alatt történt, amit tapasztaltam, amit átéltem, amit tanultam, amit ettem, akikkel találkoztam és még sorolhatnám.

Legjobb döntés volt belevágnom, annak ellenére is, hogy most egy évig párizsin és zsíros kenyéren élhetek (viccelek, néha sajtot is fogok enni) és azt hiszem, már elmondhatom: MEGCSINÁLTAM! Én egyedül!

Egy kis összefoglaló arról röviden merre jártam és milyen élmények kötődnek az adott helyekhez:

Bangkok:

A kedvenc helyem még mindig, pontosan nem tudom miért, talán a hihetetlen étel választék, az olcsó ruhák és ételek, vagy a tömegközlekedés miatt? Persze a legjobb 7eleven a világon itt található!

Akik bearanyozták az itt létemet, az Bo és Dyo!

 

Az én drága Bangkokom

Jó tanács: mindig tömegközlekedj! Don Muang airoport-ra az A1 és A2-es illetve a 29 és 510-es buszok visznek ki Mo Chit BTS állomásról, a nagy reptérre pedig könnyen a Praya Thai állomásról induló airoport link megy. Nagyon olcsó! Viszont ha a taxi mellett döntenél, én a sárga-zöld taxit ajánlom, mert taxiórás.

Siem Reap:

Nem is Angkor Wat nyűgözött le a legjobban, hanem az amikor bemehettem a halászfaluba, a gyerekekkel játszhattam és persze Nasa és Sa Vorn vendégszeretete és a közös ebéd.

Természetesen itt Nasa és Sa Vorn segített a legtöbbet de ne felejtkezzünk meg Long-ról sem, és a fenséges passion fruit shake-ről sem. 

Örömmel jelenteném be, hogy augusztus 30-án Long Budapestre jön meglátogat és folytatja tovább a 3 hónapos utazását. Hihetetlen milyen kicsi a világ, alig várom, hogy körbevezessem, és megmutathassam neki mi fán terem az a kürtőskalács.

 

Felejthetetlen élmény

Jó tanács: Arra kérnélek titeket, ha erre jártok Nasa vagy Sa Vorn tuktuk-ját vegyétek igénybe, ezzel is segítve nekik a családjuk eltartásában, és biztos vagyok benne hogy a legjobb szolgáltatást kapja mindenki!

Sa Vorn facebookja: https://www.facebook.com/profile.php?id=100010142792870&fref=ts 

Nasa facebookja: https://www.facebook.com/viboll.en?fref=ts 

Szingapúr:

Itt az egyik legjobb dolog az volt, hogy Annamari barátnőmmel összefuthattunk, a második pedig kis barátaim Li, Ian és Steven akikkel egy felejthetetlen estét tölthettem együtt. Lenyűgözött Szingapúr sokszínűség, és az, ahogy együtt, összetartóan ünnepelték az 50 éves függetlenségüket. Hihetetlen amit elértek, tanulhatnánk tőlük!

Két motiváló dal az 50es évfordulóról amit azóta is hallgatok:

https://www.youtube.com/watch?v=U_Z4iR4Kax8

https://www.youtube.com/watch?v=c8fdZ7ANzmA

 

Steven-el egy hosszúra nyúlt éjszaka emlékére

Jó tanács: Sok pénzzel készülj, mert minden nagyon drága! Az esti Marina Bay Sands-os lézer showt ki ne hagyd! És enni csak is a Lau Pa Sat-ban érdemes emberi áron.

Hanoi:

Itt a legjobb élmény a Tam Coc-i kirándulás, az új-zélandi nagypapik, az angolozós egyetemisták és persze Tam Anh akivel a legjobbakat ettem egész utam során. Itt lehet a legjobbakat enni egész Ázsiában, és hát persze a kávé, amire nincsenek szavak!

Tam Anh: a legjobb kulináris idegenvezető Vietnám szerte

Jó tanács: A shuttle buszszolgáltatást vedd igénybe a reptérről, aminek ára nem 5$ hanem csak 2$! Ezen kívül a reptérről a 17es busz bevisz Long Bien busz állomásig, onnan a szállástól függően kell tovább menni.

Csak itt egyél Pho-t, és Nem-et, itt a legjobb, sajnos még Vietnámon belül sem tudsz máshol ilyet találni.

Dalat:

Gyönyörű a táj, az idő, romantikus hangulata van az egész vársonak és meglepően nyugatias az építészete. Életem első vízesése volt itt a legmaradandóbb élmény. Hatalmas élmény volt az éjszakai alvós buszos utazás!

Azt hiszem szeretem a vízeséseket is

Jó tanács: Ho Chi Mihn-ből könnyedén 5 óra alatt el tudsz jutni Dalat-ba éjszakai busszal. A reptérről 2$ért mennek shuttle buszok a központba. Innen érdemes passion fruit szörpöt haza vinni, illetve kandírozott rosellat.

Ho Chi Mihn:

A történelem nyűgözött le itt a legjobban, és persze az esti angolozós barátocskáim. Azt hiszem a világon a legőrültebb közlekedés itt van.
Vietnámi pop zene a kis barátocskák ajánlásával: https://www.youtube.com/watch?v=m6ndiBURmlQ

"The only time you should ever look back is to see how far you've come"

Jó tanács: A 152-es busz visz ki a reptérre olcsón, én itt nem szállnék taxiba. Bár én nem tapasztaltam, mégis itt kell a legjobban vigyázni az értékeinkre, nagyon sok az ügyes zsebtolvaj. Nem érdemes sok időt itt tölteni, 2 nap bőven elég rá.

Nusa Dua:

Ide érkeztem, itt találkoztam Annamarival kiélvezve a luxust, és innen indultam haza is. Ide inkább azoknak érdemes jönnie akik szörfözni vagy családi nyaralásra indulnának. Túl sok élményem ezeken kívül nem fűződik Nusa Duahoz. Ez volt az én pihenős, relaxálós és sebgyógyítós helyem.

Nusa Dua luxusa

Jó tanács: Közel van a reptérhez és nyugisabb, mint Kuta. Családi nyaraló hely. Hátránya az, hogy minden látványosságtól messze van, így drágább innen a szervezett utazás.

Ubud:

A Balinéz kultúra csodálatos, a rizsteraszok és a házi templomok, de a legjobb élményem mégis a főzőkurzus volt. Annak is örülök, hogy túléltem az arak ivást. Ami hiányozni fog az pedig a frangipáni, minden egyes nap felszedtem párat a földről és csak szagolgattam. Imádom az illatát és magát a virágot!

 

Balinéz ceremónia

Jó tanács: Elég drága a transzfer a reptérről ide, ha már itt vagy legalább 1 hetet számolj csak Ubudra, és még lehet az is kevés lesz, hogy mindent megnézz.

Ha a legjobb főzőkurzust szeretnéd választani, akkor én ezt ajánlom, és az árból mindenképpen próbálj meg alkudni: http://kdongding.com/

A legjobb idegenvezető pedig Ő, sajnos már nem volt nála hely nekem, de én biztosan őt választottam volna: https://www.facebook.com/wayantours?fref=ts

Gili Air:

Paradicsomi hely, gyönyörű tengerpart, semmi stressz, semmi zaj és persze az „őrangyalom”. A legfinomabb gyümölcs turmixok és pancake-ek helye. Az egyszemélyes nászutam helye.

 

Snakeskin fruit

Jó tanács: Ne állj meg Gili Air-nél, ha már itt jársz látogass el Gili T-re és Menora, utána pedig ugorj át Lombokra ahol szintén tölts el 1 hetet. Nászutasoknak tökéletes választás!

A speed boat jegyet ne vedd meg 800 000 rúpiánál többért, igen 1 400 000 rúpiáért árulják, és van olyan nyugati turista aki ki is fizeti. Ha drágának találod, ne aggódj mennek menetrendszerinti hajók, amik ugyan hosszabb idő alatt érnek át, de fix árúak. A jegyeket helyben a kikötőben olcsón meg tudsz venni, én nem venném közvetítőn keresztül.

 

Frangipáni, hiányozni fog

Nem utolsó sorban köszönöm nektek, nagyon jól esett a sok pozitív visszajelzés. Nem hittem volna, hogy ennyien fogtok olvasni, azt se hogy olyanok is, akik személyesen talán nem is ismernek annyira. Nem csak az élmények, de a ti visszajelzésetek is folyamatosan motivált az utam során.

Remélem élveztétek a velem való utazást és már veszitek is a jegyeteket Ázsiába J

Most nem azzal zárom, hogy „remélem egyszer még visszajövök”, mert most tudom, hogy ide még vissza kell jönnöm. Önként jelentkezők is akadnak akik szívesen lennének útitársaim a jövőben.

Hamarosan újra találkozunk!

Dyo lesifotója

Gili Air

Baliról pár napra Gili Air-re költöztem. Az indulás nem ment zökkenőmentesen, nehezen találtuk meg egymást a mini busz vezetővel (hiszen a speed boat jegyemhez oda és vissza transzfer is járt) aki emiatt nagyon mérges volt rám, én pedig rosszul éreztem magamat. Teljesen elvette a kedvemet az egész utazástól, attól féltem miattam késsük le a hajót.

1 óra kocsikázás után meg is érkeztünk a kikötőbe, ahol hatalmas tömeg várt arra, hogy a Gili szigetekre menjen. A sofőr megnyugodott és végül kedves hangnemben váltunk el.

Welcome to Gili Air

A Gili szigetek hárman vannak: Gili Trawangan, Gili Air és a legkisebb Gili Meno. Én Gili Air-t szemeltem ki, mert az olvastam róla, hogy ez egy nyugodt kis paradicsom míg Gili T (a legnagyobb sziget) a bulizós, turistás hely. Egy kis nyugalomra, lazításra és pancsolásra vágytam. A nagy speed boat csak Gili T-ig vitt, itt át kellett szállnom egy kisebbre, ami átvitt Gili A-re. Elég kaotikus volt az egész, csoda, hogy jó hajóra szállt mindenki.

Bungalow hostel

Gili A-n is előre foglaltam szállást, egy újonnan épült bungalow hostelbe, ami a sziget másik felén volt, mint a kikötő. Bali után meglepő volt ez a meleg, amiben 30 percet kellett sétálnom, utólag kipróbáltam és ha tudom merre kell menni akkor elég csak 15 perc. Gili Air nagyon aranyos hangulatos kis sziget, itt nincsenek autók vagy motorok, vagyis csak elektromos motor van, biciklivel és lovas kocsival közlekednek az emberek. A nagy hőségben a sok cuccommal már majdnem én is beruháztam egy lovas kocsi körre, de szerencsére nem adtam be a derekamat. 

lovaskocsi

Annyira kicsi a sziget, hogy nem látom értelmét se a biciklinek se a lovas kocsinak, nagyon jól el lehet sétálgatni, szerintem 1 óra alatt a tengerparton is meg lehet kerülni a szigetet. Ami szokatlan Balihoz képes az az, hogy itt  szól a müezzin, és nincsenek házi templomok. Indonézia egyébként 80-90%-ban muszlim, ez alól talán kivételt képez Bali ahol a hindu vallás egyik balinéz változatát vallják.

egyszerű itt az élet

Gili Air-en szerény kis viskókban laknak a helyiek. Olyan érzésem volt, mintha 15 évvel ezelőtt a nagyszüleimnél sétálnék. Kakasok és csirkék voltak minden háznál, marhák legelésztek a pálmafák tövében. Pont erre volt szükségem, egy kis meghitt nyugalomra.

A szálláson 8an vagyunk egy szobában, bambuszból készült emeletes ágyakon alszunk, és nagyon hangulatos a fürdő és mosdó rész, teljes a tengerparti hangulat. Itt is szinte csak angolok, franciák, németek és amerikaiak vannak. Nem csoda mostanság folyton németnek néznek.

kilátás az ebédelő helyemről

Nagyon fáradt voltam megérkezéskor, mert már napok óta nem tudtam jót aludni Ubudban, így egy 2 órás alvással indítottam. A délutáni program a tengerpart felfedezése volt. Tényleg paradicsomi állapotok uralkodnak. Még a hajón mondták a helyiek, hogy Gili Air jó nászutas hely. Tényleg az, úgyhogy eldöntöttem ez lesz a 2 napos nászutam magammal. Így megengedem magamnak, hogy jókat egyek és igyak. Ezzel jól is haladok, naponta három friss gyümölcs turmixot iszom, reggelire pedig isteni gyümölcsös pancake-et fogyasztok. Az indonéz kávéról még nem is beszéltem. Amellett, hogy nem a világ legjobb kávéja, az éttermes változatok egész jók. Itt az szokás hogy a zaccot a pohárban hagyják, ez sok országban szokás, még Ázsiában sehol sem tapasztaltam ezt.

A tenger átlátszó, és kellemes hőmérsékletű, nekem még lehetne melegebb is. A parton nincsenek szállodák, de tele van bárokkal, amik minden étkezési igényt kielégítenek a pizzától a helyi ételeken keresztül a palacsintáig. Egész nap nem sokat ettem így délután 4 felé elindultam a kikötőhöz élelmet keresni és WiFi-t mert az nincs a szálláshoz. Ez megdöbbentett, mert a booking.com azt állította, hogy lesz.

avokádó turmix és mie goreng

Vacsira helyi tésztát és egy avokádó turmixot ittam. Eddig sosem mertem avokádó turmixot kérni, de jól tettem, hogy ezen változtattam isteni finom volt! Nasinak beruháztam 5 szem snakeskin fruit-ra, még mindig nem jöttem rá mihez hasonlít az íze, de az utóíze a szőlőére.

Elkezdtem sétálgatni a környéken és életem legszebb naplementéjének lehettem a szemtanúja. Olyan volt, mint a filmekben, szivárvány színű volt az égbolt, és a nap tűzvörösen világított, nem hittem, hogy ilyen létezik, és hogy valaha láthatom. Már csak ezért is megérte eljönnöm idáig! Megszerettem a naplementéket!

naplemente

Másnap csak simán élveztem a homokos partot, a vizet és egy kicsit meg is pirultam pedig vigyáztam! Legalább lett egy kis színem, hiszen a vörös is egy szép szín. Be kellett mennem a kikötőbe, hogy másnapra helyet foglaljak magamnak a hajóra. Útközben megajándékoztam magamat (hiszen még mindig nászutazom) két sült mini banánnal és egy isteni dragon fruit turmix-al.

Dragon Fruit turmix

Az utolsó napom Gili A-n boldogan ébredtem, valami azt súgta, ez egy jó nap lesz. Elbattyogtam a tengerparti reggeliző helyemre, ahol már megismertek. Tudtam, hogy hosszú napom lesz, így nem fukarkodtam, egy sajtos toast-ot és egy banános pancake-t is rendeltem.

reggelim

Búcsút intettem a gyönyörű kilátásnak, és a melegnek. Boldogan gondolataimba mélyedve jöttem ki a bungalowból, éppen azon töprengtem, most mennyivel könnyebbnek érzem a táskámat, milyen jó hogy nincs olyan meleg, és gondoltam épp ideje menet közbe eltennem a papucsaimat. Rossz ötletnek bizonyult! 

Akkorát taknyoltam, hogy azt öröm volt nézni, mind a plusz 22 kilóval amit a hasamon és a hátamon cipeltem. Rég estem ekkorát, fel is horzsoltam a térdemet. De ez volt a legkisebb gondom. Mérges voltam magamra, azért mert nem figyeltem, és bénának éreztem magamat. Pedig olyan jól indult a reggel!

Odajött hozzám egy helyi bácsi aki végig nézte, a lovas kocsis pedig visszafordult. Nagyon pancsernak éreztem magamat ebben a helyzetben. Kérdezte a bácsi, jól vagyok e. Mondtam persze persze semmi baj csak kis horzsolás. Erre ő azt mondta, miért mondom, hogy minden rendben hiszen vérzik a térdem és több helyen is felhorzsoltam magam. Behúzta a táskámat a kertjébe mondta, hogy ne mozduljak. Hirtelen köpni nyelni nem tudtam, és ekkor rájöttem mit felejtettem otthon; óriás méretű sebtapaszokat és betadint. 5 perc telt el és a bácsi nem volt sehol sem, gondoltam elindulok, mert lekésem a hajómat, ekkor megjelent a feleségével, és egy köteg ragtapasszal és betadinnal. Ellátta a sebemet és azt mondta nem mehetek gyalog a kikötőig, ő elkísér és biciklin viszi a hátzsákomat. Mondta a felesége, ne aggódjak tényleg szívesen segít. Feltettük a táskámat a biciklire és elindultunk a kikötő felé, és közben beszélgettünk. 

A bácsi nevét nem tudom, be se mutatkoztunk, de én csak az „őrangyalomnak” hívom. Érdekes módon tudta hol van Magyarország, valami magyar hajótársaság volt itt a 90-es években, bár ezt furcsállottam, még azt is tudta, hogy forint a pénznemünk. Elmesélte, hogy sok rosszat csinált életében (korrupciót és vesztegetéseket említett), hogy a fiai nem beszélnek vele, és hogy 55 éves korára rájött nem kell a sok pénz. Most kevés pénzből élnek a 45 éves második feleségével, kis házi konyhát üzemeltetnek. Sumatra szigetén született, és azért jött Gili Air-re mert elege lett a kocsikból motorokból, tetszik neki hogy itt csak lovas kocsik, elektromos motorbiciklik és biciklik járnak. Én még azt is hozzátenném, hogy bár nem tudom mit tett, de valószínűleg a múltja elől is menekült. Sokat változhatott, ezt még 15 perc ismeretségből is megmondható, tőlem egy fityinget se kért, tényleg őszintén segített, pedig gondolkoztam azon vajon mennyit adjak neki, de azt hiszem el se fogadta volna.

A 2 órás hajóúton végig az elmúlt 1 hónapon töprengtem. Igen, már a napokban búcsút intettem Ázsiának, lélekben már otthon vagyok, fejben a lakásomat újítom fel és a számláimat rendezem. Most először érzem azt, hogy ez így van jól, most először érzem úgy, hogy felnőttem, és hogy ezzel nincsen semmi baj. Már nem félek egyedül lenni, mert az elmúlt 1 hónap megtanított arra, hogy bármi jöhet meg fogom oldani, lesz, amikor újra el fogok esni, vagy éppen mély pontra kerülök, de tudom, mindig jön majd egy „őrangyal” aki felsegít és ellátja a sebeimet.

Most először nincsen tervem a jövőre. Eddig volt, érettségi, egyetem, munkaszerzés, és persze házasság gyerekek … stb. Pár hónapja történt, hogy hirtelen egyedül találtam magam tervek nélkül. Féltem, az ismeretlentől és az egyedül léttől. Az egyetlen biztos pont csak ez az utazás volt.

Ma mikor megérkeztem Kuta központjába, ahonnan el kellett jutnom Nusa Dua-ba, nem volt tervem, nem is foglalkoztam vele. Beültem ettem valamit, és adtam magamnak időt, hogy végig gondoljam és megoldjam a helyzetet. Ahogy kiléptem az étterem ajtaján rögtön jött is egy olyan taxi, amire szükségem volt, sose intettem le taxit, nem is tudtam hogyan kell, azt se tudtam hol fogok blue bird taxit találni, de nem aggódtam, bíztam magamban és a gondviselésben.

Azt hiszem ez a legfontosabb dolog, amit tanultam, nem kellenek tervek ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. Nem kell többé félnem attól, hogy mit hoz a jövő, mert megtanultam egyedül is képes leszek megoldani a váratlan helyzeteket, hiszen már indonéz taxit is tudok fogni.

Nincs több tervem a jövőre, vannak biztos pontok és sok rám váró kihívás ez éppen elég. Már nem félek, hanem izgatottan várom, vajon mi jöhet még. Érdemes volt ezért ilyen messzire jönnöm? Nagyon is, kimozdultam a megszokott közegemből, én alakíthattam azt, hogy mi történjen, csak rajtam múlt hogyan ítélnek meg mások.

Bocsánat kicsit szentimentálisra sikeredett, azt hiszem ezt a blogot nem csak nektek, hanem magamnak is írom, így dolgozom fel a történteket és majd pár hónap vagy év múlva örömmel fogom visszaolvasni mindazt amit megéltem.

Meséljenek a képek is a nászutamról:

Ilyen szépet nem láttam

itt ilyenek a hotelek

legelő marha életképe

gyönyörű!

Viszlát Gili Air

Bali 3.

Tegnap ahogy olvashattátok, sikerült egy kicsit elkenődnöm. Szerencsére Bo lelket öntött belém, és ma már pozitívan indultam el reggel 8-kor a Balinéz főzőkurzusra. Nagyon ügyesen lealkudtam 395 000 rúpiáról 275 000 rúpiára. Belegondolva simán megérte, hiszen otthon is ilyen árban volt a thai főzőkurzus és a sushi készítő tanfolyam.

8:45-re találtuk meg egymást a sofőrrel, akit csodák csodájára szintén Nyoman-nak hívtak. Meg is kérdeztem tőle, itt ez mennyire gyakori név, azt mondta ez a 3. leggyakoribb a 4. pedig a Ketut, sajnos az első kettőt nem jegyeztem meg.

Banánok

snakeskin fruit

Az utunk egy szomszédos faluba vezetett Ubud mellé. Először bementünk a helyi piacra, hogy megismerkedjek az alapanyagokkal. Nagyon sok finomságot lehetett kapni, ezernyi féle különböző banánt, indonéz sütiket és kekszeket és a snakeskin fruit-ot (másnéven salak). A neve onnan ered, hogy a héja olyan mint a kígyó bőré, ez csak errefelé terem. Nagyon, de nagyon finom gyümölcs, ropogós mint az alma, de az ízét nem tudnám mihez hasonlítani, citrusos és nagyon ízletes. Ha lesz alkalmam ebből biztosan veszek egy adaggal még.

Miután megismerkedtem minden fűszerrel és gyümölccsel illetve zöldséggel el is indultunk a helyszínre. Dhono volt a mesterem ezen a napon. Egyből kávéval és helyi finom sütivel indítottunk, ami jól esett, mert nem reggeliztem. Végre az első finom Balinéz kávémat ittam. Dhono megtanított fűszert darabolni és pasztát készíteni belőle. Megtanított az alapvető fűszerekre, amit a Balinéz és az indonéz konyha használ: chili (több féle), gyömbér, citromfű, galangál, kurkuma (2 féle), fokhagyma, salott hagyma és rákpaszta. Ezeket kellett vagy összevágni vagy pasztásítani különböző arányban.

ezeket használják a balinéz konyhában

5 féle fogást készítettünk el:

Jukurt Urab (Balinéz saláta),

Calon Be Slap (húsgombóc leves),

Sate Ayam (csirke satay nyárs),

Tahu Mesanten (tofú kókusztejes szószban)

Dadar Kdongding (kókusz lisztből készült pandan palacsinta kókuszos töltelékkel)

 

balról jobbra: Sate Ayam, Tahu Mesanten, Jukurt Urab, Dadar Kdongding

Calon Be Slap

Meglepődtek milyen gyorsan tanulok, a palacsinta készítésemet meg is csodálták. Mindegyik étel egyszerű, csak a hozzávalókat lesz körülményes otthon beszerezni, de mindenképpen meg akarom őket főzni. Dhono a lelkemre kötötte hogy e-mail-en küldjek neki fotót ha elkészítettem valamelyiket, és ha valamelyik hozzávalót nem tudnám beszerezni akkor is írjak, majd megbeszéljük mivel tudom helyettesíteni. Nagyon szuper napot töltöttem Dhono-val és a csapatával, segítőkészek voltak, és végre bele láthattam a mindennapjaikba.

Ünnepi álodozat

Megtudtam azt is hogy mire valók a kis kosárkák amiket nap mint nap látok szanaszét. Ezek a reggeli „áldozatok”, egy nap többször is mutatnak be áldozatot a földön heverők a rossz szellemeknek vannak, a ház előtt és az üzletekben pedig a sikeres nap miatt. Aki igazán szorgalmasan gyakorolja a hitet és van ideje kis áldozatokat gyártani, azok naponta háromszor is megteszik. Nagyobb ünnep alkalmával nagyobb és tartalmasabb áldozatot készítenek. Azt mondta Nyoman, hogy egy áldozat minden egyes része valamit szimbolizál. Mondta hogy ezeket mindig gondosan kidolgozzák, lehetne csak egymásra hányni, de az nem lenne esztétikus, és azt ők nem szeretik. Egyébként a piacon már lehet venni előre elkészített áldozatokat, hiszen a turizmus miatt egyre elfoglaltabbak az emberek és nem érnek rá ezzel pepecselni.

bal oldal lakóház, jobb oldalt konyha és a messzeségben a templom

Már írtam, hogy itt minden házban kötelező egy házi templom. A templom van a porta közepén, előtte egy  fedett „színpad” ahol a szertartásokat végzik vagy éppen esküvőt tartanak. A házi templomtól mindig balra van a lakóház és jobbra a konyha, illetve a templommal szembe lehet még építeni több szobát is. Hazafelé megfigyeltem és tényleg minden egyes ház így van kialakítva. A ház lépcsőjén mindig friss virág van elhelyezve, minden nap kidíszítik a környezetüket.

Most éppen száraz szezon van, Nyoman azt mondta ilyenkor minden sárga, mert csak a virágok dominálnak, míg esős évszakban az egész sziget zöldbe borul és kevesebb a virág is.

kopi luwak

Ebéd után elmentünk újra egy „kopi platation”-ra, ahol úgy döntöttem végre kipróbálom a híres luwak kopit. Sokkal jobb mint bármilyen kávé itt, de őszinte leszek, én nem éreztem benne azt, hogy a világ legjobb kávéja lenne, nekem még mindig a vietnámi a legjobb. Egy nagyon kedves nő vezetett körbe, aki megdöbbent azon, hogy egyedül jöttem. Első kérdése, mint mindenkinek az volt, hogy van e barátom, a második pedig az, hogy miért nincs. Ezt minden egyes nap megkérdezi tőlem valaki döbbent arccal, és nem tudok rá mit mondani. Úgyhogy gyorsan ki kell találnom valami ütős szöveget, mert egyre kellemetlenebbek ezek a kérdések. Vajon tényleg ennyire döbbenetes lenne az hogy egyedülálló vagyok?

Ő még nem találkozott egyedül utazó turistával, mert Balira mindig párosával jönnek az emberek. Igen ezt a helyzetet tegnap én is konstatáltam. Dhono szerint is nagyon bátor dolog. Nem tudom eldönteni, hogy csodabogárnak érezzem magam, vagy nagyon laza embernek. Persze nem így terveztem az utazást, de így alakult, és őszintén szólva sokkal jobb így. Több emberrel találkoztam és kötöttem barátságot, mint az elmúlt 5 évben, sokkal könnyebben szívom magamba a kultúrát és alkalmazkodom a környezetemhez. Furcsa vagy nem, de hiába fizikailag egyedül vagyok, ennek ellenére sosem érzem magam egyedül (jó kivételt képez a tegnapi szomorkás napom).

Mix fruit juice és egy ajándék bruscetta

Délután felfedeztem egy közeli mozgalmas utcát, ahol vannak éttermek, atm-ek és persze Circle K. A Circle K is olyan, mint a 7eleven. Gyorsan bevásároltam holnapra a hajóútra (reggel 7kor indulok Gili Air-re) és megajándékoztam magamat egy utolsó vacsival és egy mix fruit juice-al. Érzékeny búcsút veszek Ubud-tól, mert  Gili Air-től Nusa Dua-ba megyek.

És pár kulissza fotó a Cooking Class-ról:

welcome bali kávém és fincsi kókuszos nasi

balinéz szakácsnőként

így kell fűszer darabolni

így készült a fűszer paszta

satay gyártás nagy üzemben

kicsi satay nyársaim

Legyezni kellett a parazsat

Isteni balinéz palacsinta

újra kávé és tea kóstoló

így készül a luwak kopi