Asia Trip: Bangkok 1. nap

Első éjszakám meglepően jól telt a Hostelben. Én még sosem éltem ezzel a lehetőséggel, meg is lepődtem magamon, hiszen sosem voltam koleszos és lakótársam sem volt soha. A felettem alvó srác horkolása sem volt szörnyű hála az Emirates-es füldugónak. Szerencsére a mostani szobatársak figyeltek arra, hogy ne csapjanak zajt. Azt kell, hogy mondjam tetszik a dolog eddig. Azt hiszem itt az itt lakók a recepciósok, hallottam már ilyenről, hogy ha dolgozol a hostelben akkor nem kell fizetned az itt alvásért.

Az utcánk

Nem mondom, hogy kipihenve ébredtem, de szerencsére a jetlag-et sem érzem. Viszonylag korán keltem, mert Dyo-val volt találkozóm. A terv az volt hogy a 2 évvel e,zelőtt kihagyott királyi palotát megnézzük. Dyo egy indonéz srác akivel Couchsurfingen találtuk meg egymást. Én nagyon szeretem a couchsurfinget, bár tény sokat változott az elmúlt években (sajnos) és sok furcsa és nem feltétlenül az utazás motiválta emberrel lett teli. Szerencsére a referenciák alapján eléggé jól ki lehet szűrni ki mennyire normális.

Alig vártam, hogy kedvenc helyemen a 7elevenbe ehessek újra. Megvettem a kis kávémat és a két kis szendvicsemet mert nagyon éhes voltam. Az egyik szendvicset benéztem, mert nem sós sajtos volt hanem inkább gófri szerű édes vaníliás pudinggal töltve, nem nagyon ízlett de magamba tömtem.

Teli pocakkal útnak indultam közel lakom a Phayathai BTS station-höz. Nagyon érdekes számomra hogy itt hány féle különböző tömegközlekedési eszköz van mint például: Skytrain, MTR, BTS, Busz és a hajók. A BTS olyan 6-7 emeletes háznak megfelelő magasságban közlekedik a városban. Nekem nagyon tetszik de azért még mindig a maláj monorail az abszolút kedvenc.

Féltem hogy nem ismerem meg Dyo-t (vagyis ahogy én hívtam Walnut-ot) hiszen számomra még mindig nagyon hasonlóak az ázsiaiak. Szerencsére ő megtalált. El is indultunk taxival a Grand Palace-hoz, most megtanultam hogy a sárga-zöld taxik biztonságosak mert van bennük taxi óra. Sajnos itt is hajlamosak az átverésre de ha jól alkudsz még lehet kevesebből is kijössz. Mi összesen 80 baht-ot fizettük ami 640 forint ami két felé osztva egy BKV jegy árával egyenlő ami lássuk be semmiség. Persze tuktukkal akár 60 bahtért is el lehetett volna menni, viszont ebben én nagyon nem bízom.

BTS vonala

Őszintén szólva nagyot csalódtam a Grand Palace-ban tele volt túristákkal, alig lehetett mozdulni, és annyira nem is volt nagy szám, mert minden templom és palota ugyanígy néz ki. Mindezt 500 baht-ért (4000 ft). Nagyon jófej Dyo és sokat is beszélgettünk mindenféle kulturális és vallási és persze vicces dologról. A legérdekesebb, hogy nagyon hasonlóan láttuk a világot, ami azért meglepő mert mind a ketten más kultúrából jöttünk.

Dyo és jómagam

Délután 2 felé már mind ketten éhesek voltunk úgyhogy eljött az ebéd és egyben az első ázsiai falatok ideje. Én egy fincsi ”fried rice with green curry and seafood” ettem. Kérdeztem is Dyo-tól szerinte csípősek e itt az ételek, aztán csak mosolyogva annyit mondott ő hozzá van szokva. Utólag belegondolva valóban hülyeség volt ezt megkérdezni egy ázsiai embertől. Nekem azért csípős volt ez is de az az ehető féle amit még én is elkészítenék.

Úgy döntöttünk ha már itt vagyunk a folyó parton akkor elmegyünk a vízibusszal (így hívják a tömegközlekedésre használt hajókat). Ez már 2 évvel ezelőtt is hatalmas élmény volt, és nagyon olcsó is. Bangkokról tudni kell hogy nagyon sok csatorna folyó és patak szeli keresztül így itt nagyon jól, akár ezeken keresztül is el lehet közlekedni. Ehhez kell némi utánajárás persze. Sajnos benéztük hogy hol kell leszállnunk legalébb 5 megállóval tovább mentünk. Ami engem nem zavart mert imádok hajókázni úgyhogy fél óra várakozás után vissza is mentünk. Addig összebarátkoztunk egy thai fiúval aki 23 éves volt én meg 18-nak néztem. Nagyon próbálkozott angolul de szegény nem nagyon értette meg amit szeretnénk de folyton mosolygott és nevetett.

Bangkok a vizibuszról

A nap végén kérésemre még elmásztunk China Town-ba. Sajnos rossz időben voltunk ott, mert ilyenkor pont kihalt volt az egész. Azért mentünk, hogy találjak valami undit drága testvéreimnek, de sajnos a cápa bőrön kívül semmi izgit nem találtam. Viszont a Grand Palace-nál végre először láttam sült bogarakat. Mióta tudom hogy ez csak turistáknak van kitalálva azóta nem érzem szükségét hogy megkóstoljam.

Bogarak

Holnap Bo is csatlakozik hozzánk. Ő egy thai lány, akivel szintén Couchsurfingen ismertem meg. Nagyon sokat segített eddig hogy hogyan és hová menjek. Ayutthaya a cél ami 1-2 óra autóútra van innen. Kíváncsi vagyok milyen lesz, lassan egy nemzetközi kis csapat gyűlik össze.

Ma sikeresen leégtem, úgy hogy be volt egész nap borulva az ég, jó magam sem értem hogyan. Nagyon kellemes ez a borult idő, pont az elviselhető meleg.

Íme pár kép amit elkaptam, az utcákról, a furcsa ételekről.