Asia Trip: Bangkok 2. nap

Reggel a szokásos rituálém szerint a 7elevenbe mentem. Mondtam már, hogy itt mindent bezacskóznak és mindig adnak egy szívószálat a vízhez? Hát akkor most mondom! Amikor egy vizet veszek és egy meleg szendvicset mind a kettőt külön zacsiba adják, hát úgy látszik itt még nem aggódnak a globális felmelegedés miatt.

Ma korán kellett kelnem, mert úgy volt, hogy 8-kor találkozunk Bo-val (thai lány) Victory Monument állomásnál. Ez pontosan 1 BTS megállóra van tőlem. A reggel nem valami jól indult, mert sikerült lesajtoznom magamat a meleg szendvicsemből kifolyó sajttal, így hiába Bo 10 percet késett én még 10 percet késtem és erre jött rá, hogy a fiúk pedig csak 8:45-kor érkeztek meg. Na igen Dyo magával hozta a szobatársát Valentin aki egy német srác és hihetetlenül pozitív a kisugárzása, nagyon okos dolgokat mondott ahhoz képest hogy csak 20 éves.

kedvenc reggelim

Minibusszal mentünk tovább Ayutthaya-ba. Jó hogy velünk volt Bo, mert elég nehéz volt megtalálni melyik minibusz is megy Ayutthaya-ba. 1,5 órás út volt, ami hamar elrepült, mert átbeszélgettük az egészet. Bo teljesen oda van Budapestért és Magyarországért. Nagyon érdeklődő volt és még tanácsokat is adott. Mondtam neki, hogy szerintem nem veszélyesebb, mint Európa, mert már nálunk is történnek durva dolgok, erre ő azt mondta, hogy holnap inkább ad nekem egy kést, mert az mindig jól jön és hogy ő amúgy este nem szokott egyedül már kimenni az utcára. Sőt taxiba se szálljak egyedül este, mert elrabolnak. Igazán megnyugtatott az út további részét illetően. J

Bo és én, hát igen neki megy a szelfi

Megérkezve Ayutthaya-ba muszáj volt tuktuk-ot fognunk mert mint kireült a híres épületek a városban egymástól messze vannak. Vagy biciklit vagy motort vagy tuktukot bérelhet az ember. Mivel 4-en voltunk ebből 2 ázsiai akik nem szeretnek biciklizni így tuktukoztunk. Bo le tudta nekünk alkudni fejenként 250 bahtra (2000 Ft) mert hogy ő thai ezért olcsóbbért adta. Nagyon menő tuktukunk volt szólt belőle a zene és új volt.

menő tuktuk

Az utazás legjobb része talán nem is a híres épületek előtt való fotózkodás, hanem az hogy az adott ország ritmusát felveheted, megpróbálod megérteni a szokásaikat, a kultúrájukat és egy teljesen másik látásmódot. Én éppen ezt tanultam ma. Nem szeretek tipikus turista lenni, a helyiek szemével szeretném látni azt a helyet ahol élnek. Most először éreztem azt, hogy itt vagyok, hogy Ázsiában vagyok, hogy utazom. Valahogy nem érdekelt az, hogy fotózzak, hogy mindent megörökítsek, csak élvezni akartam itt és most. 2 nap múlva úgyis újabb országban leszek és ezek a pillanatok nem jönnek vissza. Általában nem ilyen vagyok, mindent megtervezek és semmi sem maradhat ki. Azért nem kell izgulni készültek képek, főleg mert Bo ázsiaihoz híven szeret szelfizni, és neki megy is. Azt hiszem veszek tőle pár órát holnap.

Bo Valentin Dyo és én

Első utunk egy vízre épült piac volt, nem sok fehér turistát láttam erre, ki se voltak nagyon írva a dolgok angolul. Rengeteg finomság volt amit szívesen végig kóstoltam volna. Bo nagyon aranyos volt vett nekünk pálma sütinek nevezett dolgot, és mindenhol ahol érdeklődtem, hogy mi is az a dolog kért kóstolót nekem. Egyébként azért jött velünk erre az útra, mert ő még sosem járt erre és kíváncsi volt milyen.

Ayutthaya templom 1

Azt hiszem 3 templomot jártunk körbe 4 óra alatt, de még legalább 4 lett volna a városban. Útközben a buddhizmust próbáltam megérteni Bo segítségével. Azt már írtam, hogy most Buddha ünnepe van így azt hiszem már csütörtöktől nem dolgoztak az emberek egészen holnapig. Buddha ünnepe alkalmával mindenhol imádkozó embereket látok, akik arannyal borítják Buddhát és virágfüzéreket tesznek elé. Ez nekem nagyon fura hiszen úgy tudtam Buddha pont a minimalizmusáról volt híres, hogy minden földi jót elhagyjunk. Ennek ellenére pont a gazdagság jelképeivel áldoznak előtte. Nem mondom, hogy megértettem Bo magyarázatát, aki egyébként buddhista. Azt mondta Buddha nem isten hanem csak valaki akihez fohászkodnak hogy segítsen. Azt is mondta ha nyer valaki a lottón akkor alapból egy részét odaadja Buddhának, vagyis a vallásnak. Na most akkor hogy is van ez elszakadnak az anyagiaktól vagy nem?

Bár nem értem a vallást, de a buddhizmus hagyatéka lenyűgöz, a szép templomok és ceremóniák, és persze azok az illatos virágfüzérek.

Ayutthaya templom 2

Sajnos nem tudom igazán szavakba önteni mennyire jó volt ez a nap, és mennyit tanultam. Lehet sose találkozom ezekkel az emberekkel de mindig is hálás leszek ezekért a beszélgetésekért amik visszaadták az emberekbe vetett hitemet és azt, hogy sosem lehetsz egyedül ha nyitott vagy a világra. Örülök, hogy Tomival úgy döntöttünk mindenki a saját érdeklődésének megfelelően közlekedik majd az adott helyeken. Tudom ez most nagyon ömlengős és nyálas, de remélem mindenkinek meghozza a kedvét az utazáshoz, hogy azt is megtapasztalja amit sajnos én sem tudok leírni, hogy mindenki érezze akár az egész világban otthon lehetünk.

Hazafelé szükségem volt egy kis egyedül létre, hogy rendezzem a sok élményt így nem BTS-el mentem haza, hanem gyalog. Hihetetlen volt csak egyedül én voltam „fehér ember” az utcán, és nem féltem. Nem hogy nem féltem biztonságban éreztem magam, mintha otthon lennék. Mindenkire mosolyogtam ők pedig visszamosolyogtak vagy csak úgy rám köszöntek.

Azt hiszem a szívemhez nőtt Bangkok, és nehéz lesz innen elmenni hétfőn.