Taipei 3. nap

Sajnos rettenetes idő van Taipeiben. Igazán nem panaszkodhatom, mert ha csak 1 héttel korábban jövünk, pont a tájfun ideje alatt lettünk volna itt, ami sokkal de sokkal rosszabb lett volna. Az eső az meg csak víz így állok hozzá. Eddig szerencsések voltunk időjárás tekintetében, úgyhogy ez így a végére nem gond.

Végre Gergő is rávette magát, hogy beruházzunk egy esernyőre, rájött ez itt hasznos. Itt nem meglepő módon, mindenfelé lehet kapni ernyőket, a lehető legváltozatosabb színekben és méretben, bár a kedvencem még mindig az amikor a férfiak virágos meg rózsaszín ernyőkkel mászkálnak. Az ernyőből nem lett semmi, helyette egy szuper szexi esőköpeny lett. Sejtettem, hogy Gergőnek fáj a foga a Disney-s esőkabátomra, sajnos az övé megközelítőleg se annyira menő. :D Most már eső sem szegheti kedvünket, és Gergő sem ázik meg.

Ximen esőben

Egy új esőkabáttal gazdagabban, nekiindultunk a szokásos reggebédünk felkutatására. Szerencsére a Ximen negyedben lakunk. Ez a negyed arról híres, hogy egy híres bevásárló negyede Taipeinek. 10 perc sétán belül csomó minden elérhető így nekünk. Reggebédünk végére sajnos eleredt az eső, azaz olyannyira esett, hogy alig lehetett látni. Kitaláltam egy csodálatos vízálló outfittet. Ez úgy néz ki, hogy papucsban vagyok, mert ugyebár így nem ázik be, hanem csak átfolyik rajta a víz, jah és a cipőm azóta se száradt ki… Fontos, hogy rövid nadrágot kell venni, mert a hosszúnadrág csupa víz lesz az aljánál, és persze az elengedhetetlen esőköpenyem. Valamiért mindenki ernyővel jár, de az nem praktikus ilyen volumenű esőben. Így legalább a táskám se ázik be, a mobilom se lesz vizes a köpeny alatt.

Mivel úgy véltük, ha már egyszer eljutottunk ilyen messzire, nem fogunk a szálláson kuksolni, így ebben a szerelésben jártuk szakadó esőben a bevásárló negyedet. Mikor jobban esett akkor betértünk egy-egy cukisággal teli boltba. Itt minden bolt cukisággal van tele. Annak se tudtunk ellenállni, hogy egy a hongkongihoz hasonló cuki játszóterembe plüssfigurákra vadásszunk. Csupán 70 Ft volt, én egy világítós gumikacsa kulcstartót szerettem volna nyerni de sajnos nem sikerült. Lehet még egyszer beruházok rá, kilestem hogyan is kell ezt ;)

eső és az ismeretlen bika

Miután az eső nem akart elállni és egyre hevesebben esett, hazajöttünk hátha eláll addig. ekkor egyszer csak betoppant a takarító néni, aki egy kukkot se tudott angolul, így mivel nagyon akart takarítani, és hevesen mondogatta a Szorri Szorri-t megengedtük, had éljen eme szenvedélyének. Így lett újabb palack vizünk, meg kávé porunk, és teánk.

Azt hittük eláll az eső mire újra nyakunkba vesszük a várost, de tévedtünk. Kis szünet után ugyanúgy zuhogott. Annyira motivált turisták vagyunk, hogy az eső ellenére is elsétáltunk a fél órára lévő Peace park-ba. Nagyon szép volt, bár jó időben sokkal élvezhetőbb lett volna. Sajna képet esőben nem nagyon lehet csinálni, így csak egy bika szoborral tudtam pózolni szakadó esőben, ezt még pont el lehetett kapni mobillal. Kicsit messzebb volt még egy híresség, gondoltuk ha már itt vagyunk és eddig eljöttünk azt is megnézzük.

jelzőlámpa!

Nagyon aranyosak itt a jelzőlámpák. A gyalogosoknak jelöli, hogy hány másodpercük van az átkelésre, visszafelé számolja az időt, közbe pedig a zöld emberke gyalogol, és amikor már kevés idő van akkor elkezd futni. Ezt Szingapúrban úgy hívták „green man” (zöld ember), és volt olyan tábla hogy „press for the green man” (nyomd meg a zöld emberkéért), ezen sokat mosolyogtam, milyen aranyos elnevezés hogy „zöld ember”. Azt hiszem azt se említettem milyen vicces mesebeli szaladó hangot adott ki a szingapúri lámpa, mint a rajzfilmekben olyan szaladó hang és a végén meg lézer fegyver hangot. Tisztára lököttek ezek az ázsiaiak, de ezzel együtt szeretnivalóak!!!

Kanyarodjunk vissza Taipeire. Tehát eső, Taipei, és a frizurám már rég nem tart. :D Ekkor elérkeztünk a gyönyörű National Taiwan Democracy Memorial Hall-hoz. Most végre tényleg megcsodálhattam a kínai művészetet. Gyönyörű kapun vezetett az út egy óriási térre. A tér két oldalán volt, a National Concert Hall és a National Theater. Középen pedig egy óriási emlékmű valami híres taiwani politikusnak, gondolom neki köszönhető az itteni „demokrácia”. Egyébként Taiwan nagyon el akar szakadni Kínától. Ez léptem nyomon észre is vehető, ami nagyon furcsa volt, eddig mindenhol bal oldalas közlekedés volt, itt először jobb oldalas közlekedés van.

National Taiwan Democracy Memorial Hall

Nem sok turistát látni itt, de ma épp találkoztunk és pár szót váltottunk egy orosz sráccal aki Taipeitől nem messze dolgozik. Eddig nem értettem miért néznek orosznak, de én meg ezt a srácot angolnak néztem volna, tényleg teljesen megállapíthatatlan Európán belül ki milyen nemzetiségű.

Szerencsénk van mindig elkapunk különféle rendezvényeket, itt is ez történt. mert a National Concert Hall és a National Theater közötti téren hirtelen zenebonára lettünk figyelmesek. Csodálkoztam ki zenél szakadó esőben. Egyenruhás emberek ugyanis szépen felöltözve hangszerekkel a kezükben zenéltek. Mögöttük pedig gyerekek szertornáztak, vagy nem is tudom mi ez, mikor zászlókat dobálnak és tornásznak, talán ritmikus sport gimnasztika? Tipikus a kommunista kínai ünnepi előadáshoz hasonlított, amiket eddig csak a tv-n keresztül láttam. Hihetetlenek voltak a gyerkőcök, minden elismerésem, hogy a szakadó eső ellenére, úgy hogy minden kis szerük elázott és a pocsolyából vették fel olykor-olykor. Nálunk azt hiszem ilyen esetben simán eltörölnék a fellépést. Itt pedig szegények léphettek fel. Hát igen ez egy teljesen más világ, amit még nem sikerült megértenem.

Disney-s esőkabáttal az ismeretlen politikus előtt

Az úriember nem vette észre hogy éppen fotóznak :D

Itt nem is kantoniszul beszélnek, hanem mandarinul. Észrevehető a különbség, de mondjuk egyiket se értem, szóval nekem mindegy milyen nyelven nem értem, amit mondanak. :D Például mikor először köszöntek a 7elevenben, azt értettem, hogy azt mondják, Good morning, csodálkoztam is, hogy délután 6kor miért köszönnek Jó reggelt-et. Aztán rájöttem, hogy ez valami nagyon hasonló mandarin köszönés.

Táncló gyerkőcök

A szakadó esőben visszaindultunk miután kigyönyörködtük magunkat a táncoló gyerekekben. Hazafelé nem bírtam megállni, hogy ne vegyek a tegnapi töltött palacsintából, most valami kyoto japán ízesítésűt és svájci csokisat vettem. Igen túl mohó voltam, ez a 2 sok volt, de volt annyira finom, hogy mind megegyem. Gondoltam merész leszek és bevállaltam egy multivitaminos gyümölcslevet. Nem kellett volna!!!! Gondoltam, hogy nem olyan lezs mint az otthoni, de hogy ennyire rossz lesz. Tipikus összetevői voltak kivéve kettőt, ugyani a narancs, alma, répa mellett volt benne spenót és zeller lé is. Azt hittem a zellert szeretem, de azt hiszem tévedtem, olyan rossz ízt adott a gyümölcslének, hogy nem bírtam meginni. Azt hiszem, mégis csak maradok a milk tea-nál vagy a jól bevált szénsavas üdítőknél.

Vacsi és az undi ital

Holnap night marketezés lesz. Hétfőn meg ha minden igaz másik Gergő barátommal találkozunk. Milyen kicsi a világ? Pont hétfőn száll át Taipeiben Ausztráliába menet. Pont 1 teljes napja lesz mi meg pont késő este indulunk vissza Hongkongba. Így pont el tudok köszönni tőle, mert ha minden jól megy 1 évig távol lesz. Nagyon remélem, hogy sikerül összehoznunk a találkozót, milyen jó lesz nekem 2 Gergővel Taipeiben :D

XOXO

Csilla

Taipei 1-2 nap

Tehát megérkeztünk Taipeibe tegnap.

Már nagyon jó vagyok repülőterek kiismerésében, és a határon való átkelésben. A kedvenc részem mindig az amikor megkapom a kis pecsétemet az útlevelemben. Remélem, ha egyszer újat kapok ezt örökre megtarthatom a sok kis ázsiai pecséttel.

Most újabb légitársaságot ismerhettem meg. Most ugyanis Hong Kong airlines-al. Azt hittem rossz gépre szálltam fel, mert akkora volt mint a Finnair-es, ez azt jelenti hogy középen egy 4 üléses oszlopban voltak székek, a két oldalt meg 2 üléses sorok. Gondoltam sebaj azért itt maradok, hátha Ausztráliába visz véletlenül vagy valami még távolabbi helyre az se baj. :D Végül is kiderült, hogy teljesen jó ide kell ülni, csak elfelejtettem, hogy ez egyszer nem fapados, hanem rendes géppel utazunk. Egyébként érdekes módon ennek is fapados ára volt 5 hónappal ezelőtt.

Nagyon jó volt, mert itt is lehetett útközben zenét hallgatni, meg játszani, plusz ételt italt is kaptam, sőt senki nem ült mellettem. Mikor becsekkoltunk akkor foglalt volt az a hely így külön kellett ülnünk Gergővel. Így elég jól jártam 2 hely csak nekem, kár, hogy csak másfél órás volt az út, olyan jót aludhattam volna.

Sajnos már leszállásnál egy szomorú dologgal kellett szembesülnöm, hogy itt ugyan szakadt az eső, mondhatnám úgy mintha dézsából öntötték volna, de nem úgy hanem úgy esett mintha konténerből öntötték volna. Ez azt jelentette, hogy sikerült 1 perc alatt teljesen elázni, ezt a terhelést a csudi szuper futócipőm se bírta, így az is teljesen beázott. Szerencsére a Disneys esőköpenyem nálam volt így egy részem száraz maradt, de tényleg csak az a részem ami sehogy se lógott ki. Szakadó esőben bőröndöt cipelve szállást kutatni egy ismeretlen városban, hát mondhatom fantasztikus élmény volt. Ám szuper tájékozódó képességünknek köszönhetően, annak ellenére is megtaláltuk, hogy minden kínaiul volt kiírva, és senki nem tudott angolul. Hát igen 3 hete edződünk, szerintem most már bár a világ leg eldugottabb részére is odatalálnék.

Először azt hittük rossz helyen járunk, mert egy lakóház aljába volt kiírva a hostel neve a kapucsengőre. Gondoltam olyna mint a hongkongi, hogy sok hostel van egy helyen. De nem!!! Legalább 5 perce várakoztunk, a portás bácsira várva, mikor egy kedves nő leszólított, hogy segíthet e, persze ő is törte az angolt, de legalább igyekezett. Sajnos nem tudtuk mi a helyzet hol a hostel, meg ilyenek így ő se tudott segíteni. Majd miután egy írás arra utasított, hogy hívjunk fel egy számot, és akkor rögtön ott teremnek, arra gondoltam akkor nicns más lehetőség. Portás bácsi sehol, az előbbi nő szerint egy öreg ember volt, aki egy kukkot se tud angolul, így kevés más lehetőség maradt. A mi telefonunkról nagyon, de nagyon drága lett volna telefonálni, ám mivel a portás bácsi jól eltűnt és mindent otthagyott, nekem se kellett több az asztalon lévő letakart kis vonalas telefont megfogtam és már tárcsáztam is a papíron lévő számot, Gergő lezsírozta, és pár perc múlva ott is volt a mi kis emberünk. Erre a bölcs tettemre igazán büszke vagyok, azóta se értem, hogy jutott eszembe ez az ötlet, lehet azóta is ott állnánk és várnánk a portás bácsit, aki a nő szerint szinte soha nincs ott :D

Cseles mert amúgy nem is abban a háztömbben volt a szállásunk, mint utólag megtudtuk és konstatáltuk ez egy apartman. Tehát csomagokkal át a mellettünk lévő házba, annak legfelső szintre, és itt volt a mi kis apartmanunk. Amúgy szerintem itt csak lakások vannak mellettünk, és ez a vicces kis figura meg kiadja ezt az apartmant. Ami amúgy tökéletes! Apukám kérdésére válaszolva nem, bármilyen meglepő, de ez nem követi a tendenciát, nem hogy nem kell állva aludnunk, hanem még konyha is van. Sőt adnak kis papucsot, meg kávé teát, van 3D tv, wi-fi, vízforraló, ingyen fogkefe meg fésű, meg hajszárító, sőt kis cukik még konnektor átalakítót is adtak. Meglepő de ez volt az egyik legolcsóbb szállás amit Taiwan-ban találni lehetett, nem hittem volna hogy Hongkong után ilyen luxus vár. Még szerencse mert pocsék itt az idő, tehát előre láthatólag sokat kell bezárva maradnunk, és a napot se fogjuk látni ez már egészen biztos.

rizottó és a milk tea

Persze első utunk itt is a 7elevenbe vezetett, Gloria már mondta Hongkong-ban hogy itt sokkal jobb lesz majd, és nagyon igaza volt. Nagyon sok finomságot lehet itt kapni. Csak egy gond volt semmi de semmi nem volt kiírva angolul, így az ösztönömre és a rajzfelismerő tehetségemben bíztam.

Megláttam, hogy lehet palackos Milk Tea-t kapni, nekem se kellett több, beruháztam egyre, gondoltam, ha a Milk Coffee Tea ízlett ez is fincsi lesz, bár azt take away vettük, ez meg ugye előre palackozott volt. A vacsorám sajtos tengeri gyümölcsös rizottó volt, csupán 65 TWD-ért (taiwan dollár) ez úgy 500 Ft jelent. Nagyon finom volt. Még mindig jók ezek a 7eleven-es ételek, bár Tiffany kiborult mikor megtudta, hogy ott szoktunk enni, mert hogy az rossz kaja, de hát na nem vagyunk mi milliomosok.

Tele pocakkal végre egy jó nagyot aludtam, már olyan szinten fáradt voltam, hogy nem láttam rendesen a gépem képernyőjét.

Sajnos akármennyit alszom is valahogy nem tudom kipihenni magamat, folyamatos fáradtság lett úrrá rajtam. És már nem vagyok egyedül, végre Gergő is fáradt. Úgyhogy lassítottunk a tempón, és elég lájtosra vesszük ezt a Taiwant, erőnk sincs, pénzünk is fogytán, és hétfőtől folyamatos ide-oda repülés veszi kezdetét, csupán csak 3szor fogunk 4 nap alatt repülni, erre pedig jól fel kell készülnünk.

luxus bevásárlóközpont

Korall ékszerek

Tehát első teljes napunk Taipei-ben kellemesen telt. Pont kifogtuk azt a napot, amikor nem esett egész nap, bár borús volt. Így fel tudtunk menni a Taipei 1 O 1-re. Úgy döntöttünk ez lesz az, az egy felhőkarcoló, amire kifizetjük a belépőt, és egészen a 91. emeletéig (ugyebár 101 emeletes) felmentünk. Természetesen, mint minden híres épületnek, ennek is az aljában, egy luxus pláza volt. Ezen gyorsan áthaladtunk, ám megakadt a szemünk egy korallból készült ékszereket árusító bolt előtt. Én még soha nem hallottam erről, de mindenesetre nagyon de nagyon drága ékszerek ezek. Kinek jut eszébe korallból ékszert és szobrokat csinálni??? Amúgy meg nem védettek? 

korall szobor

Miután kiámultuk bámultuk magunkat a szépséges korall ékszereken, az Observatory-hoz mentünk, ahonnan felvezettek a liftek a 91. emeletre. Ezek nem egyszerű liftek voltak, a világ leggyorsabb liftjei. Nagyjából fél perc alatt mentünk fel a 91. emeletre, azaz olyan 400 m magasságig fél perc alatt!!!!!!

A fülem bedugult rendesen. Olyan érzés volt ebben a gyors liftben utazni, mint mikor a repülő felszáll és hozzányom az üléshez, na itt a lábamat nyomta a padlóhoz, és mikor felértünk kicsit meg is dobott. Nagyon jól vannak megcsinálva, mert észre se veszed, hogy felfelé haladsz, nagyon csöndes, csak a nyomást érzed, meg a fül bedugulást. Bárcsak Hongkongban is ilyenek lettek volna, akkor nem kellett volna 15 perceket várnunk a liftre, hogy végre feljuthassunk. :D

Kilátás a Taipei 1 O 1-ről

pózolj a reklám arccal ;)

Íme az óriási kiegyensúlyozó golyó

hatalmas egy épület ez a Taipei 1 O 1

A kilátás eszméletlen volt ilyen magasról, ráláttunk körbe egész Taipei-re. ezen kívül megleshettük a világ egyik érdekességét, méghozzá a Taipei 1 O 1-ben lévő lengés kiegyensúlyozó golyót. Ez egy óriási golyó a 88-89 emeleteken, ami ellensúlyozza a széllökéseket. Pontosan nem értem, hogy működik, de úgy megnéztem volna, csak sajnos nem volt semmi szél.

2004-ben ez volt a világ legmagasabb épülete, mára csak a 3. legmagasabbja, előtte egy mekkai épület van, amiről nem is tudtam, illetve jelenleg a Burj Khalifa a legmagasabb 2010 óta.

Visszafelé sokat fotózkodtunk a Taipei 1 O 1 reklámarcával, ami egy nagyon aranyos figura.

Pont a közelben volt egy turista látványosság, hazafelé ezt is meglestük. Valamilyen Memorial Hall volt, eléggé szocialista kínai stílusban épült, tehát igen csak minimalista volt. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy a teraszán hip hop-ak a fiatalok. Nagyjából olyan volt ez mintha hirtelen csomó fiatal a Nemzeti Múzeum teraszán hip hop-na. Érdekes látvány volt. Ezen kívül egy szimpatikus Doktor Ching Chung Si shu-val (tehát nem emlékszem a nevére) is lencsevégre lettem kapva, feltételezhető, hogy az ő emlékműve ez az egész. Ennél többet sajnos nem tudok. :D

Memorial Hall minimal stílusban

Doktor Nemtudomkivagy

Töltött mini palacsintám nyamnyam

Estére még egy night market-és volt betervezve, mivel Taiwan nem csak a Taipei 1 O 1-ről hanem a konyhájáról is igen híres. Gloria ellátott sok-sok ötlettel, mit kéne megkóstolnunk. Ám a tervünket az eső ketté törte, így inkább a nagyszerű és kényelmes apartmanunkba maradtunk. Útközben azért egy érdekes helyi specialitást megkóstoltunk, valamiféle palacsinta volt töltve. Több féle ízben és színben volt, én a jól bevált kávésnál maradtam, imádom a kávét, és ebben soha nem csalódok. Így is lett, nagyon, de nagyon fincsi volt, pudinggal volt megtöltve a piskóta kávé ízű volt, szerencsére ők nem cukrozzák túl az édességeket így ebből többet is meglehetett volna enni, ha nem lett volna ilyen laktató.

Holnapi tervünk egy közelben fekvő híresebb Memorial Hall és persze, most már ha jó idő lesz tényleg lesz night marketezés.

XOXO

Csilla

Hong Kong 2-3 nap

HHűű nagyon mozgalmasak voltak a hongkongi napok, végre kicsit megpihenhetek, épp már Taipeiben vagyunk. Mivel úgy szakad az eső, hogy 1 min alatt sikerült elázni, így inkább egy szabad napot vettünk ki, ami jelen esetbe nagyon, de nagyon jól jött végre.

Csilla és a nagy Buddha

Hol is hagytam abba, talán az első hongkongi hotpot-os és szuper cuki esténknél.

Másnap a terv Lantau szigete és az óriás Buddha volt. Reggel első és legfontosabb dolgunkat kellett elintézni, mégpedig a mosást. Szerencsére az épületünk aljában találtunk is olcsóért mosást, bár a néni nem beszélt angolul alig sikerült kiszedni belőle mit is szeretnénk. Mikor külön akartunk fizetni, azt hitte a telefonszámunkat akarjuk megadni hogy, hívjon fel ha kész. Nagyon kis aranyos néni volt, és vicces, hogy azt az 1-2 szót angolul, hogy name, tomorrow, eleven, is pár perces activity után értettük meg, olyan borzalmasan ejtette ki.

Világ leghosszabb Cable Car

A kabinban

Ebéd után sikerült is elindulni a nagy Buddha felé. Ez a sziget a reptér mellett található. Jó hosszú út vezetett Lantauhoz. De a legjobb része az volt mikor az MTR végállomásról a világ leghosszabb Cabel Car-al utazhattam. Hihetetlen volt, és nagyon szép votl a kilátás. Na jó bevallom férfiasan, volt pillanat ahol egy csöppet megijedtem mert a fél órás út alatt olykor olykor fura zajokat adott ki, és nem akartam lezuhanni. Lehetett olyan cabinban utazni aminek az alja is üvegből volt. Ez plusz sok sok HK$-ba került volna, de jobb is, hogy nem ruháztunk be, mert az kicsit félelmetes lett volna. Meg kit érdekel, mi van a lábam alatt.

Big Buddha village

A világ legnagyobb Buddhája

Mesebeli táj

Mesebeli táj felett vezetett a Cabel car, Lantau fás és felhős hegyei felett. Teljesen olyan hely volt, mint amit csak a filmekben láttam eddig. Amikor megérkeztünk a Big Buddha village-be akkor először éreztem magam igazán Kínában. Volt harcművészet bemutató, és a háttérben tipikus kínai hangulat zene is volt itt, tipikus kínai kapukon keresztül vezetett az út a nagy Buddhához, kis tehenek is voltak szabadon, meg lehetett őket simogatni. Legnagyobb „örömömre” megint pár száz lépcső vezetett fel… egyszer majd összeszámolom mennyi lépcsőt másztam meg ebben az 1 hónapban. Hihetetlen látvány tárult elém fenn, azok a tipikus kínai tájak, amikor a hegycsúcsokat csak épp, hogy súrolják a kis felhők, és minden csupa zöld. Leírni nem tudom olyan jól, de remélem a kép is kicsit visszaadja, majd mire is gondolok.

Karate

Csilla a részeges karate mester :D

Egy kellemes félig naplemenős Cable car-zás után mentünk is Tiffanyhoz. Meghívott, hogy együnk nála, és megmutatja végre a szobáját, meg a házukat. Sikerült a csúcsban mennünk, ennyi embert egy helyen még soha nem láttam. Teljesen átértékeltem a tömeg fogalmát. Hogy ezek milyen sokan vannak :D Rendesen, mint a kis halak a konzervben úgy simultunk egymáshoz az MTR-en.

Nooddles és Milk coffee tea

Sikerült megérkeznünk a Sai Wan Ho-ra. Tiffanynak szuper jó terve volt, utcai árusoktól vettünk frissen készült vacsit. Ezeket minden kínai negyedben láttam már, de uyge nem tudtam mit adnak, meg el se tudtam volna magyarázni, na de most egy helyi segítségével bármit kérhettem. Én egy csirkés sonkás sült noodle-re fizettem be. A bácsi ott helyben a wokban sütötte nekem, 5 féle tészta közül választhattam. Ezután pedig egy igazán ázsiai dolgot próbáltunk ki. Itt nagyon népszerű a take away tea. Már otthon is lehet 1-2 ilyet találni, de itt tényleg mindenki ezzel rohangászik. Én milk coffee tea-t ittam. Érdekes kombináció és egy semmihez nem hasonlítható ízt ad. Itt nem olyan teát használnak, mint otthon, sokkal erősebb és másabb az íze. Ezeket még ott lefóliázzák neked, és tele teszik jéggel, mert ezek mind hideg teák, kérhetsz bele zselé golyókat, de én ezt nem vállaltam be, azt hiszem a golyókkal együtt hívják felénk bubble tea-nek.

Tiffany kedvenc desszertje

Miután mindent beszereztünk Tiffany-ék felé vettük az irányt. Lift nélküli emeletes házban laknak, a lépcsők olyan kicsik voltak, hogy széltében csak 1 ember fért el egyszerre. Ahogy beléptem rögtön az apukáját láttam meg, első kérdése az volt, én vagyok e a Csilla. ekkor kis melegség öntötte el a szívemet, ez azt jelenti hallottak már rólam, mondjuk szerintem az én szüleim is tökéletesen tisztába vannak azzal ki az a Tiffany. Aztán az anyukája jelent meg, hát ő egy tünemény, olyan kis cuki, mosolygós, nevetős, hogy én ilyen embert nem láttam még. Ő meg azt mondta, hát sok évvel ezelőtt sokat hallottam felőled. Szóval mindenki tudta ki vagyok, nagyon kedvesek voltak, bár kis lakásuk van, de mindent körbemutogattak. Desszertet is kaptunk, valami szója valamit. Nem jegyeztem meg a nevét, de a creme brule állagához hasonlít, csak az íze nem az, és szójából van. Kocsonyás szója megcukrozza valami lötyivel leöntve így tudnám körbeírni. A meglepő az volt, hogy Tiffany kedvenc desszertje ez, de hogy miért, azt azóta se értem, se íze se bűze.

Mondjuk, lehet, hogy ő is csodálkozna, hogy a sztrapacska a kedvenc ételem. Itt jegyezném meg drága anyukámnak, hogy egyetlen kislánya igazán örülne, ha jövő csütörtökön sztrapacskát ehetne…. :D

Kicsit nosztalgiáztunk persze, és előkerültek meglepő és mulatságos dolog, és képek. Na igen itt előkerült egy szörnyű fotó rólam, hát én úgy meglepődtem, 5 évvel ezelőtt olyan dagi voltam, nem is emlékszem, hogy ennyire elhíztam Franciaországban. Szerintem vagy 70 kilós lehettem a képen, Gergő rám se ismert, és kiröhögött. Megnyugtatás képen, nem csak én híztam meg hanem Franziska (német cserediák) és Tiffany is ugyanúgy dagi volt. Nagyon vicces volt előkerült az a papír cetli is amire magyar szavakat írtam neki, mert annak idején tanítottuk egymást, ő engem kínaira, még 100ig tudtam számolni, én meg őt magyarra.

Az estét egy Spongyabob monopolyzással zártuk, ami nagy nevetésbe torkollott. Ekkor el is döntöttük, hogy másnap csatlakozunk a bátyához Derekhez és az ő ismerőséhez, akik szintén turistáskodtak

Hajnali fél 1re értünk haza, szerencsére eddigre teljesen kihalt volt a környékünk, így nem kellett félnünk, hogy leütnek. Mint már említettem, elég érdekes emberek járkálnak a guesthouse környékén. Mikor Derek megtudta hol lakunk, elkerekedtek a szemei, hogy tyűű milyen durva környék. Egyébként csöppet sem tűnik annak, tele van az épület guesthousok-al, csomó turistával.

Gergő, Derek, Tiffany, Gloria, amerikai srác, Csilla :D

Másnap reggeli teendőnk a kimosott ruháink visszaszerzése volt, reméltem, hogy nem kel lába semmimnek se. Szerencsére minden megvolt, szépen színek szerint ki is mosták őket.

A randink a Wan Chai megállóhoz volt megbeszélve, mert a napot egy közös ebéddel indítottuk. Itt nagyon eldugott helyeken vannak az éttermek, egyszerű turista soha nem találná meg ezeket. Általában egy random lakóház egyik szintjén szoktak lenni. Ez mondjuk nem lakóház, csak egy üzletház egyik szintjén volt. Ahogy beléptünk az étterembe, mini szívrohamot kaptam, nagyon csilli-villi, jóféle étteremnek nézett ki. Gergővel egymásra néztünk és azon gondolkoztunk, vajon lesz e nálunk elég pénz ezt kifizetni. Szerencsére, a csínos külső mégis ésszerű árakat takart, nagy kő esett le a szívemről. Itt újabb kínai különlegességeket kóstolhattunk meg. Ezek mind-mind különféle dumplingok voltak, a derelyéhez tudnám hasonlítani, van belőle sós féle, meg édes. A lényege, hogy egy fából készült kör alakú edényt tesznek a pára felé és ott gőzölik meg az összes ételt. Rengeteg félét rendelt Derek, egy kettőt felsorolok ami emlékszem: garnélarákos és sertéshúsos dumpling, zöldtea golyók valamivel töltve (ez tökre olyan volt mint a párán főtt), banánlevélbe párolt rizses hús, zöldséges dumpling, szezámos golyó és volt valami kis ecetes leves is. Nagyon finom volt minden. Úgy örülök, hogy ezt is ki tudtam próbálni.

garnélás dumpling

mindenféle dumpling

Pózolj ázsiai módra Stanley Islanden

Sajnos ezen a napon, nagyon, de nagyon meleg volt, úgyhogy szenvedve de elindultunk a nap következő állomása felé, a Stanley Island felé. derek volt az idegenvezetőnk, nagyon viccesen mindent ott helyben az internetről keresett ki. Mint megtudtuk a brit gyarmati idők alatt volt fontos belügyi központ Stanley Island. Emellett ma már itt a legdrágábbak az ingatlanok, és gyönyörű tengerpartja is van, ide jönnek a nagy meleg elől menekülő hongkongiak. Sajnos mi nem menekültünk inkább folytattuk utunkat a Diamond Hill felé. És újabb tömegközlekedési eszközt, a mini buszt próbáltuk ki. Eléggé veszélyes egy jármú, nagyon vadul vezetnek, szóval, akiknek érzékenyebb a gyomra, azok inkább metrózzanak :D

Diamond Hill

ilyen amikor az ázsiai barátnőddel hülyülsz

Diamond Hill

DO NOT JUMP!!! :D

Gyönyörű és tiszta hely volt ez a Dimond Hill. Csodás kínai stílusban épült faházakkal, szép kerttel, és templomokkal. Ekkor már kellőképpen fáradt voltam az egész napos sétálástól, de még hátra volt a Ladie’s market, ez a híres bevásárló utca, mindenféle olcsósággal, csecsebecsével. És az esti lézer show is. A Ladie’s market után már alig éltem, mint egy zombi úgy közlekedtem. Nem csak a napi fáradtság, a meleg, az egész 3 hete tartó fáradtság kijött rajtam. Folyamatosan az otthoni pihe puha ágyikóm járt a fejemben, addig a pillanatig, amíg eszembe nem jutott, hogy másnap 5kor kell kelni és újra repülni. Ekkor letargikus állapotomba, már az sem tudott lázba hozni, hogy Bruce Lee vagy éppen Jackie Chan csillaga mellett sétálok el. Mert ugyanis itt is van egy csillagos sétány a los angelesihez hasonlóan. Azzal a különbséggel, hogy itt csak ázsiai sztárok vannak, ezek közül ugyebár egy egyszerű halandó csak az előbbi kettőt ismerheti a karate-s filmekből.

kínai csillagok sétánya

Central lézer show

A lézer show a Central épületeinek fényjátékát jelentette, az összes híres épület zenére máshogy villogott, bár a szingapúrit felül se múlhatta, az egyszerűen fantasztikus volt.

a különleges kínai süti ajéndék

Hulla fáradtan, és még egy utolsó ajándékkal érzékeny búcsút vettem drága barátosnémtól, annak reményében, hogy legközelebb nem 5 év múlva találkozunk. Megígérte, hogy legközelebb ő jön engem meglátogatni!!! Ajándékba egy különleges és nagyon drága kínai sütit kaptunk, amit én még nem kóstoltam meg, de állítólag nem finom, szóval ezzel, azt hiszem várok.

Azt hiszem Hongkong volt eddig a legjobb, valószínűleg a társaság miatt, de nagyon jól éreztem magam. Nagyon jó volt kicsit belelátni a kultúrába, és még a chopsticks skills –em (pálcikával evő tudásom, de így hülyén hangzik maradjon angolul) is felfejlődött.

Majd elfelejtettem, ezen a napon velünk tartott Gloria is, Tiffany egyik barátnője, aki Taiwanon tanul. Nagyon aranyos volt küldött nekem csopó jó tanácsot, képeket, és tudnivalókat Taipeiről, így biztosan mindent megtalálunk. Még azt is odaírta, melyik metrónál melyik kijáratnál menjünk ki majd Taipeiben.

Jajj imádom ezt az ázsiai vendégszeretet ez az ami igazán hiányozni fog!!!

Ennyi lenne mára, legközelebb már taipei-i napjaimról számolok be.

Már csak 1 hét és újra otthon leszek juhhúúúú

XOXO

Csilla

Szingapúr és Hongkong

 

lótusz virággal

Azt hiszem, lassítanom kell a tempón, már nem megy a mindennapos hajnalokig tartó gépelés, így a vége felé Csilla kicsit elfáradt.

Tehát ott hagytam abba, hogy Szingapúr.

Másnapra az volt a terv, hogy mindazt, amit este láttunk a Marina Bay-nél azt nappali fényében is megcsodáljuk. Nagyon de nagyon de nagyon szörnyen meleg volt, vagyis nem olyan meleg, mint mondjuk Bangkokban, ahol a nagy pára tartalom volt a zavaró, hanem itt nagyjából az egyenlítőnél voltunk, és úgy tűzött a nap, hogy csigatempóba lehetett csak előre haladni, plusz mindig be kellett térni egy légkondis helyre ha nem akartál elájulni.

Plázában hajókázni???

Ekkor a legmeglepőbb dologra lettem figyelmes. Ugyanis a Marina Bay Sand aljában lévő plázában egy mesterséges folyó van kialakítva, amin hajókázni lehet!!!! Kinek jut ilyen szébe? Ki az aki egy plázában akar hajókázni? Még hajót evező emberkék is voltak rajta felöltözve tradicionális ruhában… na ezt már kicsit túlzásnak éreztem, amikor egy köpésre igazi vízen, igazi hajóval utazhatsz…

Ez a nap lassan telt a nagy meleg miatt. Az előző nap jó volt mert a strandolás közben az ember nem érzi ezt a meleget, vagyis este nincs is meleg, a levegő nem meleg, csak a nap tűz.

Tehát megnéztük a Marina Bay Sans, a lótusz virág alakú múzeumot, a furcsa az Avatárt eszünkbe juttató virág alakú építményeket, a Bank épületeket.

A legjobb mégis az volt, amikor Marie-lou barátnőm tanácsára felkutattuk a híres Lau Pa Sat-ot ahol végre, legnagyobb örömünkre, Szingapúr legolcsóbb ételeit találtuk meg. Tehát itt nem 10 S

Fincsi koreai ebédem

$ hanem csupán fele ennyiért bőséges étekhez jutottál. Végre megtölthettem ehető étellel a pocakomat. Valami húsos jól esett már így döntöttem, egy koreai stand mellett, ami valami zöldséges csirkés dolgot adott levessel, rizzsel és különböző szószokkal. Megint alkottam sikerült az összes csípős szószt a levesembe öntenem… Nem is én lennék :D Azt nem tudom milyen lett volna a leves a kis tálnyi csípős nélkül, de így jó volt. Teli pocakkal sem volt sokkal jobb a helyzet, úgyhogy még valahogy elvonszoltuk magunkat Little Indiába, de hát kritikán aluli volt itt is az indiai negyed. Se Chinatown se Little India nem volt valami lenyűgöző. Bár végre Little India közepén újra találtam közhasználatú edzőtermet, vagyis olyat mint Bangkokban, hogy bárki felpattanhatott rá, kaptam is az alkalmon, és egy kicsit ellipszis train-em. Azt a kis koreai ebédet azért mégis le kell valahogy mozogni :D

éjszakai fényében a Marina Bay

vizköpő oroszlánnal

Este még visszanéztünk, hogy a vizet köpő oroszlánnal fotózkodjunk egyet, és szerencsésen elkaptuk a fényjáték showt, a baj csak az volt, hogy a látvány innen volt szép, mert láttad a Marina Bay Sans-t és a lótuszvirágot mindenféle fénybe borulni, de nem láthattad az előtte a tengerből kilövellő szökőkutat, és a zenét se hallottad. A látvány csodaszép volt, és szerencsésen elkaptunk pár szuper fotót.

Gyors pakolás után (ami már nagyon hatékonyan és gyorsan megy, mi megy a kézipoggyászba mi a bőröndbe stb.), másnap reggel szokásos reptéri procedúra következett. Most újabb fapados légitársasággal utazhattam, méghozzá a Tiger Airways-el. Első sorba ültettek, és egy 4 órás utazás vette kezdetét. Nem is tudatosult bennem eddig, hogy ilyen sokat utaztunk volna délre. Eddig az 1 illetve 1,5 órás utak olyan kényelmesek voltak.

Szerencsésen megérkeztünk Hongkongba, ügyesen a repülőn megkapott és kitöltött immigration papírjaimmal át is jutottam a kapun, itt sajnos nem volt már cukorka, ám a pecsét egy papíron van, nem az útlevelemben, nem is értem miért olyan kis picike papír simán elhagyhatom… ekkora butaságot. A jó hír, itt novemberig maradhatok :D

Hong Kong central

Nagyon aranyos volt a hostel, ugyan már áprilisban írtunk nekik, hogy lesz egy kis problémánk, majd a Taiwanról érkezéssel, hsizen akkor is 1 éjszakát itt kell megszállnunk, és pár nappal HK-ba érkezésünk előtt írtak is, hogy akkor mikor is jönnénk. Egy csomó hasznos információval elláttak, adtak 5 opciót miként juthatunk el a hostelbe, és kiemelték a legolcsóbbat, méghozzá a buszos csupán 33 HK$-ba (hong kong dollár)-ba kerülő utat javasolták, ami 50 méterre a hostel előtt tett le. A lelkünkre kötötték a levélben, hogy senkire ne hallgassunk, semmilyen fura emberek unszolására ne menjünk máshová, hiába hitetik el velünk, hogy az az a hostel. Kis térképet is rajzoltak, hogy pontosan a nagy tömbházba melyik lifthez kell menni.

A buszt gyorsan megtaláltuk a reptér mellett volt, és legnagyobb örömömre, igazi angol típusú emeletes busszal utazhattam életemben először. Persze a legfelső szintre lehető legelőrébb ültünk, kis kamerán a lent maradt csomagjainkat pedig figyelhettük nehogy lába kéljen, emellett ingyen wi-fi is volt a buszon

Sajnos ekkor megint arra lettem figyelmes, hogy egy újabb migrénes rohamot kapok. Megint minden elhomályosult, nem éreztem a kezem, és a fél nyelvem elzsibbadt, így viccesen tudtam csak elmagyarázni Gergőnek mit is szeretnék :D Következett a szokásos 4-5 órás fetrengés, eddigi legrosszabb volt. Kicsit meg is ijedtem, miért jön mindig ki. Aztán megnyugtattak, hogy talán a fáradtság miatt, meg az idegeskedés miatt. Lehet csöppet túlvállaltam magam ezzel az úttal. Most már ha törik ha szakad végigcsinálom, és ez az állandó roham sem fog az utamba állni. Csak Gergőt sajnálom, ilyenkor nem tud mit csinálni, meg hihetné azt, hogy csak kamu, amúgy nem az, ki az a hülye, aki ilyennel szórakozna, mikor 5 év után végre láthatja a barátnőjét???

Fél kómás állapotomban azt még sikerült észrevennem, hogy a világ legkisebb szobájában lakunk, nem is szoba, negyed szoba, nagyjából az ágy foglalja el az egész szobát, a bőröndjeink csak alá férnek be, és a fürdőszoba ennél kisebb nem lehetne, itt már a csap és a WC felett fürdök, de így is szűkösen férek el. Nem csak a szállások ilyen kicsik, hanem az emberek itt ilyen pici helyeken élnek amúgy is.

Érdekes a hostel egy tömbház 12dik emeletén van. A tömbházban több vagy még 8 különböző hostel található, képzelhetitek, mekkora tömbház lehet. A recepciós nő nagyon aranyos volt, és minden elmagyarázott mi hol meddig. És már értettem miért intettek óva a helytől, mindenki el akart juttatni más hostelbe, de nem kínaiak, hanem arabok, indiaiak, bangladesiek..stb. Mondta Tiffany (avagy Hillching) barátnőm, hogy ez veszélyes környék, de szerencsésen átverekedtük magunkat rezzenéstelen arccal, mint akik 100%ig tudják, merre kell menni. Így csinálja ezt egy profi utazó, különben baja eshet :D

Másnapra reméltem jobban leszek, és nem úgy ébredek, mint akit agyonütöttek, szerencsémre, egész jól helyre jöttem. Egy reggeli 7eleven-es mikrós egy tál étel után, ami kellett, mert előző nap nem tudtam enni se, jöhetett a várva várt Tiffanys találkozó.

Victoria's Harbour felé Tiffany-val

A hostel aljában beszéltük meg a találkozót, egy kis késéssel meg is jelent, az az egyetlen kínai arcocska, akit képes vagyok bármilyen ázsiai tömegből felismerni. Megörültünk egymásnak, azt se tudtuk mit mondjunk hirtelen, puszit adjunk, vagy nagy ölelést. Bőség zavar, de sírás-rívás elmaradt, az nem is lett volna hozzánk méltó.

sikló

Kezdetét vette egy hosszú, sétálós nap. Igaziból nem is az volt a lényeg mit látunk, vagy mit nem, hanem, hogy cseveghetünk. Hihetetlen, hoyg 5 év után ugyanott tudod folytatni, a viccelődést, a sztorizgatást, mint az előtt. Mintha nem is telt volna el 1 nap se azóta. Azért persze változtunk, Tiffany 4 év Amerika után szuperül beszél angolul, Csilla meg franciául, és már mindent megért amit Tiffany mond neki angolul. Igen kis változatosság kedvéért, franciáról angolra váltottunk, mindenkinek jobb ez így.

Mi Kowloonon, HK kontinens felöli oldalán lakunk, míg Tiffany a Central részen ahol a mindenki számára ismerős épületek vannak. 2 HK$-ért (60 Ft) hajóztunk, ez még Tiffanyt is megdöbbentette, ebből arra következtettem, hogy talán még soha nem hajózott át Kowlooné s a Central között, ez volt az első reakciója: „OOhh soo cheap „:D Imádok hajózni, én nem bánom, hogy lassabb mint MRT-vel átjönni, de sokkal élvezetesebb. Átérve elhaladtunk a legnagyobb Apple Store előtt, itt is sokkal olcsóbb mint otthon. A HSBC híres épülete előtt, plusz a kard alakú China Bank épülete előtt. Ezek vannak kivilágítva este, amikor fényjátékba borul a Central összes toronyépülete. Utunk a Victoria Harbour felé vezetett. Ez még Erzsébet királyné anyukájáról kapta a nevét. Ide egy siklóhoz hasonló eszköz vitt fel, csupán 40 HK$-ért, ami kicsit sok, de megérte a látványt. 

Hongkong

Felfelé menet 30 fokos dombtetőn mentünk, teljesen a székhez nyomódtál útközben, mert a székek párhuzamosak voltak az emelkedővel, nagyon vicces volt egyben egy óriási élmény. Fentről ráláttunk egész Hongkongra. Volt természetesen, itt is bevásárló létesítmény. A kilátó után, 2 nagy vágyamat teljesítettük be, kipróbálhattam a világ leghosszabb mozgólépcsőjét, ami mint egy hídként párhuzamosan halad az utcával felfelé. És életemben először felülhettem emeletes villamosra. Minden egyes megállónál, az emeletről ráláttam a megálló kuckó tetejére, nagyon jó élmény volt. Útközben csomó mindent érintettünk, mesélt rengeteg dolgot HillChing (Tiffany) de már elfelejtettem pontosan miket is láttunk.

világ leghosszabb mozgólépcsője

Double decker tram avagy emeletes villamos

Estére közös hotpot-ás volt betervezve. Egy ideig hotspot-nak neveztem, képtelen voltam megjegyezni a nevét, jól ki is nevetett mindenki, a kínai neve ennél is jobb pingpongpongpingpon valami ilyesmi :D Én csak annyit értettem hogy pingpong, persze csöppet sem erről volt szó. Tiffany legjobb barátnője is velünk tartott, Vicky. Ezért kicsit sétáltunk, hogy bevárjuk őt, amíg végez a munkahelyén.

cukiságok tárháza

A világ legviccesebb helyére mentünk be. Az egész hely a cukiság netovábbja volt. Mindenhol rózsaszín játékgépek, és cuki játékok. A hely tele volt, nem gyerekekkel, hanem felnőttekkel. Mi azért jöttünk ide, hogy fotózkodjunk. Nem akárhogy, hanem matrica fotókat készítettünk. Sok-sok kép készül rólad, amikre ázsiai módon bepózolsz, majd kidekorálhatod őket szuper cukira. A meglepő számomra az volt, hoyg Gergő is bevállalta, nem kell mondanom, nagyon menő képek készültek, ám ezeket matrica formájában kaptuk meg, így csak egy erről készült fotóm van csupán.

fantasztikus fotóink :D

A hotpot híres kínai étel, a francia fondue közös evési stílúsához tudnám hasonlítani. A lényeg hogy egy nagy tál lobogó levest az asztal közepére tesznek, amit persze tovább melegít az asztal közepe. Te választod ki milyen típusú levest szeretnél, mi valami disznóhúsosat kértünk. Ebbe a húslevesbe pedig te választod ki a nyers zöldségeket, és húsokat, dumplingokat..stb. Miután kiválasztottad, kis üvegcséket hoztak, ezekben különböző szószok, fokhagyma, hagyma, szárított hagymák, chili…stb voltak. Ebből a saját szószodat összeállítottad. Majd mikor minden kész a leves a kör alakú asztal közepén, a kis husikákat zöldségeket egyesével beletetted, és megfőzted. 

Mivel minden kicsire, és vékonyra van szeletelve, és a leves tűzforro pillanatok alatt megfő és már eheted is. A megfőtt ételed belemártogatod a szószodba és haaammm. Az egyetlen nehézséget a pálcával evés jelentette. Míg kihalásztam a pálcámmal a lobogó levesből, amit beletettem megfőzni, az egy évezred volt. Ki is nevettek, és inkább a végén odatették elém, amit szerettem volna. Mondjuk nekem is biztos vicces lenne, ha valaki nem tudna késsel villával enni, úgyhogy én is nevettem magamon. És miket tettünk a levesbe? Volt édes mini csöves kukorica, valami saláta, furcsa babcsírára hasonlító fehér gomba, disznó nyak, marha hús, marha gyomor, krumpli, tarisznyarák dumpling (mint a derelye csak sós), garnélarák gombócok, zöldséges dumpling és még sorolhatnám ezernyi féle fura dolog. Olyan hamar tele lettem, hogy Vicky és Tiffany csak nevettek, hogy ők még csak félig vannak tele. Kiderült, hogy ők iszonyat sokat tudnak enni, és nem csak ők az összes hongkongi. Viszont az alkoholt csöppet sem bírják. Csalódtam magamba, azt hittem ennél többet bírok enni, de sajnos nem. Kis desszertet is kaptunk, ami valami jelly-volt, vagyis ruganyos zselés valami. Én a tejes változatot választottam, ami a kávétejszín megzselésített változatát juttatta eszembe.

Hotpot 

A vacsora alatt megtanultam, a 10 tipikus ázsiai pózt, csomó kép is készült, ez elengedhetetlen, ha ázsiaiakkal vagy. A legjobb nap volt eddig, talán elfogult is vagyok a társaság miatt, meg mégis más helyiekkel mindent körbejárni, olyan dolgokat kipróbálni amiről nem is tudtál eddig. A legjobb és legkedvesebb dolog az volt, hogy a csajok állták a vacsit, köpni nyelni nem tudtam. Megígértettem velük, hogy feltétlen meglátogatnak Magyarországon, hogy ezt meghálálhassam nekik.

Holnap a legfontosabb a dolgunk a mosási lehetőség fellelése lesz, ami igen sürgetővé vált, ezután Lantau sziget a terv és a világ legnagyobb Buddhája, amihez a világ legnagyobb Cable car-ján megyünk fel. Mindenből megkapjuk a legnagyobbat itt, a reptérről jövet a világ legnagyobb függőhídján volt szerencsénk átjönni.

Hihetetlen ez a világ, teljesen más, még mindig csak ámulok ás bámulok, bár egyre fáradtabban.

XOXO

Csilla