Tegnap
este még lenéztünk Chinatown-ban bár amúgy szinte ott lakunk, 10 perc séta
innen. Végre a várva várt gyümölcs kóstolómat megtarthattam. Már régóta
szemeztem ezekkel a gyümölcsökkel, és még van 1-2 amit ki szeretnék próbálni.
Mostanra utána néztem és tudom, végül is miket ettem, de tegnap fogalmam sem
volt róla. Ettem Rambutánt, ami külsőre ijesztően hat, mert nagyon szőrös, az
íze viszont finom, nagyon hasonlít a Licsihez, sőt valaki hamis Licsiként is
hívja. Aztán ettem valami féle mangót, de sokkal zamatosabb és puhább és
sárgább, mint amit otthon lehet kapni, először körtének hittem. :D Aztán végre
megkóstoltam a Mangosztánt, amiből kettőt vettem, de csak 1et bírtam megenni
mert nem ízlett, olyan érdekes íze volt, de még mindig sokkal jobb mint a
kókusz léé amit Bangkokba ittam. Végül sok kis longant ettem, amit másképpen
sárkányszemnek hívnak, állítólag gyógyító meg mindenféle jó hatása van, ám az
íze annyira nem jó, olyasmi, mint a Licsi állagra, alakra, meg a húsa színe is,
az íze viszont sokkal rosszabb. Ezt is meg kellett kóstolnom, Rambutánt még
szívesen ennék, és ami nagyon mozgatja a fantáziámat az a Jackfruit és a piros
belű Dragon Fruit. Remélem még holnap ezt is meg tudom itt kóstolni, bár eléggé
szemezek azzal a hellyel ahol Gergő evett. Mivel én gyümölcs estét tartottam,
nem akartam mást enni, ő viszont egy kis grillen sütött mindenféle nyalánkságra
befizetett. Te választhattad ki a nyársakat, amit majd valamivel lekentek és
megsütöttek neked rácson. Jajj nagyon jól nézett ki. De ha ez nem tetszett
volna neked, az asztal közepén lévő forró vízben megfőzhetted őket, csak bele
tetted pár percre és kész is volt a kis párolt brokkolid, vagy tintahalad…stb.
ezernyi dolog volt.
A
tegnapi és tegnapelőtti esős napok után végre egy napsütéses nap következett.
Ezt sikerült nagyon jól kihasználnunk.
Itt üzenném anyukámnak, hogy szuper jó vásár volt a futócipő, a trópusi esőt is kibírta, és még csak be sem ázott, plusz szuper kényelmes!!!
Kérdés: miért volt két lábnyom egy közhasználatú WC ülőkéjén??? Konkrétan valaki ráállt az angol WC-re és úgy végezte dolgát előttem... vagyis erre a következtetésre jutottam a nyomokból, tisztára mint Poirot :P Szóval érdekesek ezek az itteniek.
Erre
a napra Batu Caves volt a terv. Ez egy sziklába vájt hindu templom vagy szent
hely. Ez számunkra annyit jelentett, hogy tele lesz vélhetőleg indiaiakkal.
Gyors
reggebéd után, a kedvencemre, a Monorail-re pattantunk, amivel a végállomásig a
KL Sentrálig mentünk. Itt egy újabb helyi közlekedési eszközre pattantunk, a KTM komuter, ami
olyasmi, mint a mi HÉV-ünk. Ez vitt ki egészen Batu Caves-ig. Furcsa módon itt
voltak külön csak nőknek fenntartott kocsik. Ezen nagyon meglepődtünk, vajon
miért lenne szükség külön női kocsikra? Arra jutottunk, hogy Indiában történt,
hogy nőket molesztáltak, és ott azért indítottak külön női kocsikat. Nem tudom,
hogy összefüggésbe van ezzel, de nem lepődnék meg ha igen.
Ugyanis,
azt vettem egyszer csak észre, hogy ezek az indiaiak, akik főleg itt a
környékünkön sokan vannak (ugyebár itt van vmi hindu templom) folyamatosan
bámulnak, de nem egyszerűen bámulnak, hanem konkrétan utánam fordulnak. Először
azt hittem oké oké fehér nő itt az nagy ritkaság, biztos azért. Főleg mert még
rendesen is öltöztem fel, jó rövid gatyát vettem, mert különben meggyulladnék,
vagy elájulnék, de még inget is vettem, hogy hátha Batu Caves olyan szent hely
hogy nem nézik jó szemmel a kilógó vállam, plusz kendőt is vittem, amit magam
köré köthetek és még a lábam se lóg ki akkor. Mikor láttam, hogy a többi fehér
turista nő még nyitottabb öltözékbe jár, gondoltam, oké nem bennem van a hiba,
hisz belőlük még többet láthatnak. Az elején még vicces volt, gondoltam
magamba, mintha csak én lennék itt az ő Marilyn Monroe-juk, ám a végére nagyon
elegem lett, mert olyan pofátlanul bámultak, hogy az már felháborított, mert
ok, hogy megnézel valakit, de nem így, hogy még mosolyogsz is meg mutogatsz és
kb. megerőszakolod a tekinteteddel. Ekkor megértettem a külön női vagonok
hasznosságát. Ennek ellenére azért nem szálltam oda visszafelé. Itt is egy
érdekes tiltótáblára bukkantunk, mégpedig a „ne csókolózz a vonaton” táblára.
Ilyet még sehol nem láttunk, bár muzulmán ország révén, teljesen érthető.
Egy
szó, mint száz megérkeztünk Batu Caves-hez. És rögtön majmokba botlottunk.
Megörültünk ennek, mert végre ingyen fotózkodhattunk velük, nem úgy, mint
Phuketen, hogy a nyakadba tették. Pár majmos kép után indultunk is felfelé a
több mint 200 lépcsőfokon. Mikor már kellően elfáradtam, mindig csak arra
gondoltam, milyen jó kis alakformálás lesz ez mire felérek a tetejére, olyan
feszes combjaim lesznek, hogy csak na. Ettől a gondolattól vezérelve sikerült
is feltornásznom magamat. Őszintén szólva kicsit csalódtam ebben, sokkal
nagyobb látványosságra számítottam. Olyasmire, mint amilyen a Bangkoki nagy
fekvő Buddha kertje volt. Végül is itt is láttam nagy aranyozott Visnut, vagy
nem tudom melyik istent. Kicsit kopott templomot a barlangban, és ami a legjobb
volt, szent csirkéket és kakasokat. Ott rohangásztak a barlangban, és a templom
körül. Azért gondolom, hogy szent kakas és csirke, mivel hogyan kerülne mégis
egy barlangba efféle állat? Nem ismerek hobbiból lépcsőt mászó kakasokat se
csirkéket…
Lépcsőmászás
és körbenézés után úgy döntöttünk, ma még nem volt elég az indiaiakból, így
meglessük Little Indiát. Chinatown-ból eleget láttunk, ám Little India-ból még
egyet sem. Bár legjobb tudomásom szerint Szingapúrban is lesz majd.
Ez
a Little India tényleg olyan volt, mintha Indiában lennénk, mindenhol csak
indiaiak voltak, indiai kifőzdék, és indiai ruhaárusok. Kuala Lumpur ezen
sokszínűségem újra és újra lenyűgöz. Még most is csodálom, hogy a modern,
üzleti negyed, teljesen tökéletesen megfér, a tradicionális maláj
muzulmánokkal, illetve a kínaiakkal, vagy au indiaiakkal. azt is megfigyeltük,
hogy egymás után szólnak a különböző vallások harangjai, mikor a hindu templom
harangozik azután megszólal a müezzin. Valószínűleg azért lepődök meg ezen,
mert még soha nem jártam ekkora metropolita városban. Mondjuk itt csak az a
fura, hogy a „fehér” emberek ritkák, sőt nagyon ritkák. Még csak külön negyedbe
se tömörülnek. Viszont nagyon sok arab van itt, folyton teljesen feketébe
burkolózott arab nőket látunk a Petronas-ok alatti plázában például.
Bár
azt hittem, ha már Indiában vagyunk, talán végre sikerül Mumbai-os pólót
találni Dávidnak, mivel képtelen volt megjegyezni hová jövök, folyton Mumbaiba
akart küldeni, azt sajnos nem találtam, viszont megtaláltam életem
pénztárcáját. Csupán 600 Ft egy szuper csitti Hello Kitty-s tárcára sikerült
szert tennem. Nem túl rózsaszín, se nem feltűnő, olyan amilyennek lennie kell,
így nem tudtam neki ellenállni, úgy véltem az ellopott tárcámat ideje pótolnom.
Meg
akartunk találni egy kínai templomot, ami elvileg nem volt messze Little
Indiától. Ám valahogy a térkép nem a valóságot tükrözi itt, az utcák rajta
sincsenek, vagy tök más utcák vannak rajta. Mivel éppen jó idő volt, és ki
tudja ez meddig tart, nem erőltettük a dolgot, és inkább a szállodába jöttünk
megpihenni egy fél órára, hogy gyorsan még egy-két nappali képet készíthessünk
a Petronas-ról, hiszen itt villámgyorsan 7-re már be is sötétedik. Egyébként
csupán fél óra sétára vannak tőlünk a Petronas-ok, imádok arra sétálni, a
felhőkarcolók között. A nappali képek sikeresen elkészültek, így nem volt más
hátra mint pocakot megtölteni. Ekkor jött a várva várt sushizás. Itt azért ez
is jóval olcsóbb, és mivel alig költöttünk idáig, még Batu Caves is ingyenes
volt, megérdemeltünk egy kis kényeztetést. Olyasmi , mint a Wasabi csak sokkal
jobb, a futószalagon tényleg csak sushik jöttek, és bármit levehettél, az
alapján fizettél a végén, amilyen színű tányéron volt az aktuális étel. Ezeket
a színkódokat persze meg lehetett lesni az étlapon, nem csak random költöttél
el sok-sok MYR-t. Jól teli ettem magam sushival. Nem hiszem, hogy a jövőben
lesz még ilyen olcsó étkezési lehetőség.
Holnapi
nap kérdéses, még sok sok szép épületet nézhetnénk meg, de persze pakolnunk is
kell mert csütörtökön irány Szingapúr! Jajj úgy felgyorsultak az események,
épp, hogy megszoktuk Kuala Lumpurt már megyünk is tovább. Kíváncsi vagyok
milyen lesz.
Most
épp nincsen internet már vagy 10 órája, így ezt valószínűleg később töltöm fel.
Írnám, hogy nyugi semmi gond, csak épp netünk nincs, de hát úgyse látja senki
:D
Remélem
hamarosan megjavítják már, jó lenne ha nem a csilliós pénzekért kéne sms-nem.
OOhh Mekibe találtam netet, de cska képek nélkül tudom feltölteni, majd később képeket pótolom addig is jó olvasást!!!!
XOXO
Csilla
jackfruit-ot ettél Zanzibáron...
VálaszTörlésJackfruit-ot tuti nem ettünk, az egy 25 kg-os óriás gyümölcs, nem emlékszem ilyenre, max. passion fruit-ot ettünk de azt dögivel.
TörlésDe ettünk. A fűszerültetvényen mutatták a fát (tényleg böhöm nagy gyümölcs - le is van fotózva) és külön kóstoltatták a gyümölcsöt is tányérról. Úgy már nem volt olyan nagy mivel felvágták. Ízére nem nagyon emlékszem, mintha savanykás lett volna.
VálaszTörlésAp