Utazás és az első nap Bangkokban

Örömmel jelentem épségben megérkeztünk Bangkokba!!!

Gergővel teljesen beleszerettünk a finnair-be. Azt hittem mivel ez a legolcsóbb társaság, ez majd a minőség és a szolgáltatás minőségére fog menni, de ez csöppet se így volt. Helsinkin keresztül repültünk Bangkokba. Számunkra a legnagyobb élményt a Helsinki-Bangkok járat jelentette, mivel még egyikünk se ült ilyen repülőn. Nagyon menő 2 személyes szerelmi fészkünk volt a WC mellett, így senki nem ült mögöttünk se mellettünk, hogy rugdossa a hátunkat és teljesen szabadon hajthattuk hátra a székünket, ennek ugyebár hátránya is volt, olykor olykor nem túl kellemes szagok is hatalmukba kerítettek minket. Teljes mértékben kihasználtuk az ülésekbe helyezett monitort, játszottunk ,filmet néztünk, zenét hallgattunk…stb. Ezt én csak addig tettem, míg el nem romlott a kis távirányítóm, hát igen aki ismeri a technikai eszközökhöz fűződő viszonyomat főleg az utóbbi pár hónapba meg se lepődik, h ez pont velem esett meg egyedül a repülőn. A kis ázsiai sztyui csaj nagyon cuki volt mikor, épp jött egy osztogatós kör, egy pohárkába kis csoki bonbonokat (amiket borsos áron lehetett amúgy a duty freeben beszerezni) tett nekem kárpótlásul, amiért elromlott a távirányító és többé nem tudtam játszani ekkor dobták végképp a szívembe magukat a kis ázsiaiak.

Nagyon finomakat ettünk, és hogy jót aludjunk elhatároztuk, hogy bort kérünk mindig, plusz Helsinkibe egy üveg vodkát is vettünk, hogy azzal minden este fertőtleníthessünk :D Így a jókedvű utazás abszolút adott volt, mindaddig míg a kis kócos hippi francia néni angolul (!!!) meg nem jegyezte, hogy nem muszáj hangosan beszélnem… gondoltam magamba valóban nem muszáj, nem muszájból csinálom, hanem mert ilyen a hangfekvésem… inkább elégedetlenségem jelét se mutatva magyarul válaszoltam egy „JÓ”-t, így ő konstatálta, hogy kommunikációnk véges, és azt e fedtem fel előtte, hogy mindent értettem abból amit franciául panaszkodott. Cseles mi? A következő problémát az okozta, hogy csöppet se lehetett aludni a repülőn, vagy a kezed, vagy a lábad zsibbadt vagy a nyakad tekeredett ki, így elkezdtünk aggódni mi a csudát fogunk mi csinálni, hiszen elvileg csak 13:00tól vehettük át a szobát és nem szívesen csöveztünk volna hulla fáradtan Bangkok közepén 2 óriási bőrönddel. A sikeres határátkelés és csomagfelvétel után szerencsére ez a problémánk is megoldódott. A szállás megtalálása némi nehézséget okozott eléggé eldugott egy helyen található, annyira, hoyg még a helyiek se tudták merre van, egy kedves thai nő aki nem bangkoki magától odajött hozzánk mikor tanácstalanul ácsorogtunk hogy ugyan merre is menjünk, és segített önkéntesen, egyem meg a kis szívét nagyon hálás voltam neki akkor ott, bár kissé nem teljesen jó irányba terelt, de minket nem kell félteni, előzetes Google street view csekkolás miatt felismertük hogy hol is kell valójában lefordulni. A szobát azonnal azaz 10 körül megkaptuk, 2500 ft/fő/éjért olyan pöpec kis lakosztályunk van, hogy teljesen beleszerettünk és abszolút elégedettek vagyunk.

Kis pihenés, táplálékbevitel fürdés és kávé után úgy véltük, muszáj kitartanunk estig, hogy a fránya Jetlag-et legyőzzük és az itteni ritmust felvegyük, így útnak indultuk egy lájtos Bangkok felfedezésre.

Tehát Bangkok!!!

Nem tudom kinek milyen kép él a fejében Bangkokról, nekem személy szerint egy büdös koszos szegény túl népes egy igaz bűn városának képzeltem (főleg a Hangover miatt is ugyebár). Ez a képem azonnal összedőlt ahogy felszálltunk az első city trainre. Gergő rögtön hiányolta a grafitiket, sehol nem volt, a vonat se volt megrongálva azt hittük ez csak a repülőtér kivételessége, de nem, legalábbis eddig nem. Bár nem hinném, hogy csak épp jó helyeken jártunk. Tehát eddig egy roppant tiszta város, sehol egy cigi csikk, egy rágó, egy zacskó.

rózsaszín taxi!!

Az idő először szörnyű volt, ahogy megcsapott minket ez a 79%os páratartalom, rögtön leizzadtunk, és alig kaptunk levegőt, hát igen ez az esős évszak hátránya. Ezért is döntöttünk úgy, hogy inkább légkondicionált helyek meglátogatásával kezdenénk utazásunkat, míg sikerül megszoknunk az itteni időt. Így történt, hogy a Siam square felé vettük az irányt. Ez Bangkoknak ,egy bevásárlóközpontokkal és vásárlási lehetőségekkel teli tűzdelt része. Persze nem volt célünk első nap elkölteni az összes pénzünket, nem is vettünk semmit se, csak ételt és Metro, Bts, city train illetve Skytrain jegyeket. 

skytrain

Igen itt ilyen sokféle sínen közlekedő alkalmatosság áll a rendelkezésünkre. Persze erre mind mind külön jegy kell, gondolom, mert külön cég üzemelteti így nincs egységes bérlet se, legalábbis tudomásunk szerint nincs. Mivel a Tuk Tuk-ról a legtöbb vélemény negatív volt így döntöttünk a metrózás és egyéb mellett, még ha néha szardíniaként passzírozódtunk be. Az ittenieknek gondolom az intimszférájuk elég szűk lehet különben lehetetlenség lenne így betolongani. Egyébként eddig a helyiekről abszolút pozitív a kép, előzékenyek, segítőkészek, és udvariasak nagy általánosságban. Kétszer is megesett velünk, hogy csak úgy segítséget kaptunk a semmiből, míg otthon ennek az ellenkezője van senki nem akar angolul megszólalni. Így esett, hogy a Siam square környéki bolyongásunkkor egy kedves idegen megint látni vélte tanácstalanságunkat és segített, elárulta, h éjszaka érdemes menni a Chinatown-ba mert hogy van ott menő éjszakai piac rengetek finomsággal és portékával. Ezen kívül persze beinvitált egy ékszerkészítő üzletbe ami érdekes volt ilyen sok szép ékszer egy helyen még egyikünk se látott, főleg zafir ékszerek voltak, valószínűleg üzleti fogás volt, de nem voltak csöppet se tolakodóak, nem tukmáltak semmit se, időnkből kitelt, hallottunk és láttunk érdekes dolgokat így nem bántuk h a segítség és útbaigazítás ára ez volt.

Csilla műfagyit nyal a plázában

A plázák hatalmasak voltak, ide is betértünk kicsit hűsölni. Amit még midnig nem tudtunk feldolgozni, hogy miért kell 17 fokra (hozzávetőleges érték) lehűteni a metrókat és a bevásárlóközpontokat???? Még jó h volt nálam pulcsi mert különben most tüdőgyulladás gyanúsan feküdnék itt, nagyon hideg volt néhol!!! Aztán meg a tikkasztó melegbe kiléptünk és vetkőzhettem le… A párás meleg ellenére, mégis kívántuk a meleg ételt, és a plázák árait kicsit borsosnak találtuk, a környező utcácskákba kerestünk harapni valót. Rá is leltünk a Noodle Bar nevű helyre ahol 55 baht-ért egy kiadós levest ehettünk, ami úgy 440 forint. 

Gergő herkentyűs tom yum-ja

Ám kicsit merészek voltunk, gondoltuk bevállaljuk a spicyt… hát Gergő fejét látni kellett volna, ugyanis itt a csípős nem olyan csípős mint otthon hanem vagy 100szor olyan erős, kb könnyezel, zsibbad a szád és nem érzed a nyelved. Én személy szerint szeretem ezt az érzést így hamar be is pusziltam a kis kókusztejes csirkés noodle levesemet, bár egy ideig nem éreztem az ajkaimat de amúgy teljesen jó volt. Gergő ezalatt épp, hogy belekóstolt a levesébe, ami amúgy valami tengeri herkentyűs noodle-ös tom yum féle leves volt, ami teljesen más volt (értsd jobb) mint otthon a Padthaiban árult hasonló levesé.

Útközben néhány kérdés is felmerült bennünk a helyieket illetően.

1.      Miért olyan táblácska ékeskedett a tömegközlekedési eszközök falán, hogy először a szerzeteseknek majd a gyerekeknek majd a terheseknek majd az öregeknek ad át a helyet. Ennyi erővel holnaptól mi is sárga ruciban és kopaszon fogunk járni, és mindig lesz helyünk.

elsőbbséget élvez a szerzetes???

2.      Miért járnak 30 fokban, 79% páratartalomban pulcsiban és hosszúgatyában az itteniek??? Ők nem sülnek meg???

3.      Miért hordanak esernyőt olyankor mikor felhős az ég, tehát nem süthet annyira a nap, és az eső se esik, és várhatóan nem is fog… Mitől védik magukat akkor??? Még a férfiak is ilyen cuki Hello Kitty és hasonló ernyőkkel nyomulnak az utcákon… Igen fura ízlésük van

4.      Nos egy igen furcsa dologra lettünk figyelmesek, méghozzá arra, hogy egy úriember feltehetőleg parkoló őr vagy hasonló, gyakorlatilag rendezgeti a parkoló autókat, h a többi mögéjük/melléjük beparkolhasson az utcán. Ez úgy nézett ki, hogy egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy az úriember tologatja a kocsikat ide oda … először azt hittük Fekete Laci az aki erejét firtatja, de miután konstatáltuk, h ez egy ázsiai mini cingár alak rájöttünk nem erről van szó. Kérdés ezek szerint ők kézifék behúzása nélkül parkolnak, hogy idegen parkoló őrök tologathassák a kocsijukat, míg ők dolgoznak? Igen fura népek ezek, de aranyos megoldás… :D

5.      Miért vannak fémdetektoros kapuk a minden állomásnál? Most komolyan a Metróba mit nem lehet bevinni??? Annyi az egész h áthaladsz minden egyes alkalommal a fémdetektoros kapunk, aztán kinyitod a táskád, hogy belevilágítson egy elemlámpával, nyilván le se tojja mit lát vagy mit nem lát, és mehetsz tovább… Ez mégis mire jó? Csak felesleges stressz és turistaidegesítés. Vagy ők így teremtenek munkahelyet, hiszen ehhez sok sok ember kell…

metró "jegy"

6.      Gergő kedvéért bónusz pontként a beléptető kapukat is megemlíteném, egyrészt vicces hogy egy műanyag kis koronggal működik, amit az utad végén elnyel, másrészt olyan rövid ideig enged be a metróban, hogy Gergő drága bőröndje már nem tudott átjutni a kapun, izgalomra semmi ok urai voltunk a helyzetnek :D

„Röviden” ennyi lenne első bangkoki napunk. Előre elnézést szeretnék kérni, az esetleges helyesírási hibákért, avagy félreírásokért esetleges értelmetlen mondatokért, ugyanis 30 órája vagyunk fenn, és még mindig nem alhatunk, hogy végre akklimatizálódjunk, az időjáráshoz sikerült, már nincs is melegünk az utcán sétálgatva sőt 4kor egész kellemes volt hazasétálni.

XOXO

Csilla