Phuket 3. nap

Itt lassan egy újabb nap eltelt, míg otthon még csak most kezdődik. Sajnos a mai napunk nem telt túl mozgalmasan, de ez nem azt jelenti, hogy nem lenne miről írni.

Patong Beach <3

Végre jól kialudtuk magunkat, és szuper kipihenten ébredtünk. „Gyorsan” (vagy 2 órán keresztül írtam) megírtam a tegnapi napról szóló beszámolómat, mert tegnap már nem volt erőm. Reggeli szokásos 7eleven burger menü, már mikor bementünk, a kis thai fiú kérdezte, hogy ugyanazt kérjük e mint tegnap, tehát már ismernek, nemsokára már az ajtóban megjelenésünkkor rögtön melegítik is a kis husikákat. Már a boltban nagyot alkottunk, először Gergő öntötte ki a jegeskávéját, majd kicsit később én magamra öntöttem a tűzforró kávémat, és jól megégettem vele a pocimat. Ekkor vált sürgetővé a mosási lehetőség fellelése. Tehát mint akik jól végezték dolgukat (pedig csöppet sem) hazabattyogtunk, de már éreztük ez a nap el van cseszve. Mikor visszaértünk Gergő egyre rosszabbul lett, először azt hittük a tegnapi esti rákburgeker feküdték meg a gyomrát, mert pocakfájásra panaszkodott.

Ez milyen növény útközben találtam???

Gondolta hátha jobban lesz ha lebattyogunk a partra, útközben betértünk pár Laudry-ba érdeklődni hogy is működik, mindenhol 1 napig tart kimosniuk a ruháinkat, és 1 kiló 50 baht (400 Ft). Nem tudom a mosodai árakat, mivel otthon soha nem mosok, azt se tudom mennyi lehet 1 kiló ruha, de sanszos, hogy ez is turista ár, viszont tényleg nem tudom hogy mossunk, azt hiszem erre beruházunk.

Visszaérve a szállodába sajna várnunk kellett, mert a recepciós éppen takarította a szobánkat, nagyon kis aranyos a nő addig lenn a fotelekben reggebédeltünk, igen ez már jóval dél után volt. Egy ausztrál bácsival összebarátkoztunk, vicces volt, nem hittem, hogy ebben a Guesthouse-ban ausztrálok is megszállnak, vagy bárki más rajtunk kívül, mivel soha senkit nem láttam eddig.

Ekkor már Gergő nagyon rosszul nézett ki, és mikor visszaértünk hát akkor már viszont látta a kis reggeli jegeskávéját. Arra gyanakszunk, hogy napszúrást kapott, én mondtam neki vizezze be a haját a tengerben, de nem hallgatott rám. Így viszont kénytelenek voltunk a szálláson maradni. Én sokat gondolkoztam azon mitévő legyek, elinduljak e egyedül a partra avagy sem. Mert utálom ezeket az árusokat, akik folyton minden féle majomságot rám akarnak sózni. Halogattam, halogattam, majd mégis csak útnak indultam,- legalább egy tengerparti séta jót fog tenni- gondoltam.

Útnak is indultam, az volt a tervem, hogy sötétedés előtt hazaérek, mert nem akartam a ping pong show-t áruló emberek között szlalomozni, se nem folyton a massage massage-t hallgatni egyedül az éjszakában.

Kicsit féltem, mi lesz, nem szívesen szakadunk el egymástól, nem azért mert össze vagyunk nőve, egyszerűen biztonsági okokból. Mégis csak 2-en vagyunk, itt az ismeretlenben, ha egyikünkkel valami történik a másik mi a fenét csinál??? Még az is jobb, ha együtt lopnak el :D Na de minden bátorságomat és határozottságomat összeszedtem és útnak indultam a kis sétámra.

Itt sétált Csilla egymagában

Itt egy mindennapi problémába ütköztem, ugyanis a szálloda melletti utcácska, állítólag valamiféle forgalmas út, de marha pici, és kb. csak robogósok járnak rajta, mivel azok férnek el, néha néha 1-2 autó is jön, de úgy hogy kb 2 cm-re mennek el tőlem, és nincs járda persze, szóval mivel simán elütnének nekem kell vigyáznom ha útban vagyok nekik… Egyszer tuti felkenődök a falra ami az út mentén van…

Az utakon való átkelés se túl egyszerű. Afféle mersz vagy örökre a túl oldalon maradsz féle játék. A zebrák és a jelzőlámpák semmit de semmit nem jelentenek az ittenieknek. Történt egyszer ugyan Bangkokban még, ritka a gyalogos lámpa, de épp volt, és épp zöldet mutatott nekünk és épp még zebra is volt, na azt hittem ez talán jelent valamit mégis csak, de NEM!!! Semmit az ég világon semmit!!! Konkrétan az autó majd hogy nem rám dudált h húzzak el a zebráról, pedig neki piros volt… Ma mondjuk tényleg rám dudált mikor egy ZEBRÁN!!! keltem át, hogy gyorsítsak, mert ő ugyan nem fog lassítani nekem. Kész csoda, hogy még élek, és hogy az itteniek élnek :D Az vettem észre, hogy kevés olyan turista van aki így közlekedik mint mi, ők képesek órákat ácsorogni, hogy átjussanak, vagy várni valami bevállalós helyit, és a mögött átsurranni.

Így focizz a tengerparton

Sikerült teljes egészben a partra érnem, és végre azt tehettem, amit még igazán soha, a homokos parton sétáltam, néha néha a hullámok a bokámig jöttek ki, annyira de annyira jó érzés volt, hogy el se tudom mondani. Imádom az óceán hangját, ahogy a nagy erős hullámok a partra csapódnak. Ma nem volt jó idő, felhős volt az ég, de így is voltak a parton, sokan futottak ott ahol én gyalogoltam, majdnem én is kedvet kaptam hozzá. Volt aki focizott, néha a víz is bement a focizásra kijelölt helyre, nagyon jól nézett ki. A kis gyerekek homokvárakat építettek, ekkor eszembe jutott Domi, mennyire örülne, hogy itt tényleg lehet homokvárat építeni ebbe a puha homokba. Itt egész nap ellenne!!!

Mikor a nyüzsgő partszakaszra értem, visszafordultam, nem akartam szlalomozni az emberek között.

Furcsa, hogy itt kevés európai turista van, de annál több ázsiai, főleg japánok, és mindig vicces pózokba fotózkodnak a parton, jókat mulattam rajtok magamban.

Naplemente a parton

Még sötétedés előtt visszaértem, és Gergő állította jobban van, bár ez nem látszott rajta. Azért elmentünk az esti forgatagba, mert órát szerettünk volna nézni. Egyrészt Dávidnak másrészt Gergőnek. Nagyon sok jóféle hamisítvány van itt, de tényleg jók, meg bőrpénztárcák, táskák, mindenféle jó dolog. Törökországban is voltak ilyenek emlékszem, de ott a gagyibb fajta. Találtunk is pöpec órákat, egész jól lealkudtuk, bár így is húztuk a szánkat, inkább otthagytuk hátha másnál olcsóbban megkapjuk, végül is, mindenhol nagyjából ugyanaz van. Sajnos beigazolódott, Gergő nem volt jól, így csodálatos belső értékeit újra megmutatta nekem egy fa tövében, sajnos túlságosan is sikerült megmutatnia. Férfiak.. soha nem hallgatnak az okosabbra, vagyis rám. :D Most büntiben van, és addig nem mozdul ki míg én azt nem mondom, mert már ma 2szer átvert, hogy jobban van!!! Remélem tényleg csak napszúrás, semmi komolyabb. Csak egy antibiotikum kúrát tudok neki adni, erre nem készültem fel…

Már csak 2 napunk van, remélem ezt még ki tudjuk használni, de a fő, hogy Gergő jobban legyen, és hogy én ne kapjak el valamit szintén :D

XOXO

Csilla