Bangkok 3. nap

Reggel még mindig éreztük az előző napi „lájtos sétánkat”. Így nem siettük el az indulást. Főleg, hogy ráébredtünk, a másnapra tervezett programunk megvalósíthatatlanná vált. Az Ancient City-be akartunk menni. Képek alapján megéri a látványt, bár számunkra több probléma is felmerült. A buszhoz, ami elvitt volna minket 80 baht áráért oda-vissza mindössze 2 órát kellett volna utaznunk át keresztül Bangkokon át a Chao Phraya (ez a folyó szeli ketté a várost) túlpartjára. És ekkor még nem is mozdultunk Bangkokból el, hiszen az Ancient city ott fekszik ahol a Chao Phraya torkollik a tengerbe. Tehát oda vissza csöpp 4 óra plusz 3 oda vissza Ancient city-Bangkok tehát csak a fél nap azzal ment volna el hogy utazunk. Ez még mindig nem olyan áthidalhatatlan akadály számunkra, de kedden 4re kinn kell lennünk a reptéren, tehát nem túl sokat aludnánk és a hulla fáradtan utazást pedig nem akartuk bevállalni. Így tehát szomorú szívvel de lemondtunk erről és gyorsan mindent át kellett szervezni. Ilyenkor nagyon örülök h a 21. században élhetek és 1-2 kattintással a google-ön már mindent meg is tudhatok. 

Mivel rájöttünk jó móka a helyiekkel vegyülve utazni, gondoltuk most se teszünk másképpen és a híres/hírhedt vízi buszokra szállunk. Kisebb nehézségek árán nagyjából rájöttünk hol mire kéne szállnunk, de hát mondanom se kell ez azért nem egyértelmű, azt se tudtuk, hogy vegyünk jegyet, hogy szállunk át egyik hajóra a másikra…stb. De életünk egy halálunk simán bevállaltuk, bíztunk a kis helyiek ismételt segítségében. Egyébként azért olyan elterjedt itt a vízibuszozás, mert a Chao Phraya számos kis kanálissá ágazik a városban, ezért is van rengeteg híd, meg felüljáró mindenütt.

no hawking???

Izgatottan vártam milyen lehet vízibuszozni, imádom az ilyen vízi járműveket, otthon is mindig ki akartam próbálni BKV hajót, de eddig valahogy nem jutottam el odáig.

Tehát szokásos menet, MRT ami pont megállt annál a kanálisnál ami elvitt minket a nap első kiszemelt látványosságához, az Arany hegyhez azaz a Gold Mountain vagy thai-ul Wat Saket.

no durian? no balloons?

Még mindig meglepetést okoz az MRT nekünk, eddig ezt elfelejtettem leírni, de a legviccesebb tiltásokat teszik ki ide, mint  például a „No balloons”, „No durian” (ez az a büdi gyümölcs amit tilos bármire felvinni és tilos bárhol nyilvánosan enni, kérdem én akkor hol lehet enni? nagyon ki akarjuk már ezt próbálni, szárítottat ettem már Marie-lou hozott még anno) „No hawking” ezt a szót nem is ismertük eddig angolul, de a kis kép nyilvánvalóvá tette számunkra mit jelent. Ezt ide is betűzöm majd ;)

Visszakanyarodva, tehát leszálltunk, és az egyetem első évéből megmaradt jól bevált technikámat választva követtük a tömeget így hamar, zökkenőmentesen meg is találtuk a kikötőt. Gyorsan irányba tettük magunkat, ugyanis mind az oda mind a visszamenő hajó ugyanannál köt vissza, épp csak annyi volt a dolgunk h jó irányba szálljunk fel. Ezt sikeresen teljesítettük már csak azt nem tudtuk hogy a hajó oldalán szaladgáló jegyszedő fiúnak, mégis hogyan magarázzuk el hová is szeretnénk kilyukadni, mivel nem úgy tűnt mint aki tud angolul. A motor zajától beszélgetni se lehetett, alig hallottuk egymást Gergővel, ekkor úgy döntöttem megpróbálkozom mégis a „final station” kifejezéssel hátha érti végtére is ide kellett mennünk, hogy aztán átszálljunk egy másikra. 

hajózás

Nem tudom, hogy értette e de adott nekem egy 14 baht-os jegyet, csodálkoztam, hogy 5 megállóra kicsit sok, főleg hogy aztán újra ennyit kell majd fizetni de hát gondoltam ennyi az ára hát akkor ennyi. Később világossá vált számunkra, hogy ez a teljes útra vonatkozik és a második hajón már csak fel kellett mutatnunk hogy Hahó nekünk már van jegyünk. Így abszolút megérte az árát. Nekem nagyon tetszett a hajó út, állnunk kellett az első úton, vicces volt, ilyen kötelekbe kellett kapaszkodni, amik annyira azért nem tartottak biztosan, olyan volt mint egy jó kis hullámvasút :D Alig vártam a visszafelé utat. 

Golden Mountain

Leszállás után gyorsan meg is találtuk a Wat Saket-et. Ez igaziból nem is hegy, hisz egész Bangkok tök lapos, ez csak egy magasra épített arany tetejű templom volt, de gyönyörű forrásvizes zöld utacska vezetett fel. Tele volt a hely buddhista szerzetesekkel és hívőkkel, valami imádság lehetett, meg felszentelés, rengetegen voltak itt, ingyen italokat osztogattak ebből arra következtettünk, hogy valamiféle ünnep van, avagy minden vasárnap egy ünnep itt. A felfelé vezető úton csomó harangocska volt, ezeket valamiért meg kellett kongatni, azt nem tudjuk miért, de én a biztonság kedvért mindegyiket megkongattam, így biztos már a sikeres, örömteli. boldog, hosszú és szép élet mert annyi harangot kongattam meg. 

harang kongatás 1

A legértelmetlenebb az volt, hogy a templom tetején ahol imádkozhattál az aranykupola tövében, egy zsinórra voltak kitűzve a pénzek, odamentél é tűzőgéppel feltűzted a pénzed és imáztál egyet… Kérdem én, vajon ezeket ugye senki nem szedi majd le este és szedi össze? :D Biztos van ilyen kis buddhista szerzetes, akinek az a feladata hogy a pénzekből kiszedje a kis tűzőgép kapcsokat és összetegye a pénzeket…

én és a buddhistákok

Legnagyobb örömömre sikerült egy csapat buddhista szerzetes mellett fotózkodnom, így már ilyen képem is van :D Nem túl sokat időztünk itt, a legtöbben imázni jöttek fel, bár az vicces volt, hogy maguk a buddhista szerzetesek is nevetve viccből kondították meg a harangokat, szóval valami komolytalan dolog lehetett ez.

Ma is megvolt a „napi thai kedvesség”, épp a Wc-nél álltam sorba és kerestem papírzsepit, erre a mögöttem álló néni megböködött és adott magától, hát nem édes? Hát kinek jut ilyen eszébe? Megköszöntem neki szépen, ő csak bólogatott, szerintem egy kukkot sem tudott angolul… Hihetetlen milyen segítőkészek, szerintem ez a vallásukból adódhat, vagy nem tudom, de hogy mindig segítenek, ez már felfoghatatlan.

márvány templom

Az Aranyhegy után a Márvány templomhoz mentünk, azaz a Marble temple-höz vagy thai-ul Wat Benchamabophit-hoz. Már nagyon menőnek éreztük magunkat ahhoz, hoyg ennyi tömegközlekedés után szintén ne gyalogoljunk, hanem az 56-os busszal menjünk el odaág. Sajnos az 56os buszt nem találtuk meg, így legmélyebb szomorúságomra megint gyalogolhattunk egy csomót… Szóval most megint nem érzem a lábamat, Gergő is kellőképpen kifáradt. A Márvány templom nem volt túl érdekes, azon kívül, hogy fehér márványból készült giccses épület, és hogy megint sikerült tök véletlenül ingyen bejutnunk. 2szer is olyan bejáraton mentünk be ahol senki más nem jár be rajtunk kívül, de hát ki figyel erre ott volt egy bejárat hát bementünk, így csak úgy mint az óriás fekvő Buddhánál akkor ébredtünk erre rá mikor mindenkinek volt jegye csak nekünk nem… Sebaj így kell ezt :D Olykor jobb ha nem követed a tömeget!!! (napi Csilla jó tanács)

ENSZ épülete előtt

Egyébként a sétálás arra volt jó, hogy konstatáltuk, valamilyen közigazgatási negyedbe járhatunk, mert tele volt az út kormány épületekkel, illetve a Parlamenthez is kilyukadtunk, sőt a világ második legnagyobb ENSZ épületét is láttuk.

Visszafelé elkapott az eső is, 3 nap után most először láttunk esőt, de nem is áztunk meg, szerencsés helyzetben ért minket az eső, épp hajóztunk, tehát zuhogó esőben is hajózhattunk, ami újabb élmény volt. Szegény jegyszedők akik mindig a hajó oldalán álltak, hogy kikössék azt és szedjék a jegyet, eléggé elázhattak. Nem tart sokáig az eső, viszont szinte a nyakadba zúdul.

ilyen a feltűzött pénz...

Hazafelé már nagyon éhesek voltunk, hiszen reggeli óta nem ettünk és már 6 óra volt. Úgy döntöttünk, hogy veszünk zacskós leves, hiszen a boltban annyi féle van, és nem olyanok mint otthon, hanem sokkal egzotikusabbak, és sokkal olcsóbbak. Pont a mi MRT állomásunknál van egy 7eleven, itt szoktunk vásárolni vizet meg épp ami kell, most pl. én borsóból készült chipset vettem, igen borsóból, olyan mint ami kukoricából készül, csak ez épp zöld és borsóból van, a kis gyerekek nagyon szeretik sok gyerek kezébe láttunk ilyet, hát nekem se kellett több feltankoltam eggyel. Gergő ma úgy döntött csupán cska egy lazacos chipset vállal be. A kis zacskós illet inkább dobozos levesünkkel ballagtunk haza, és alig vártuk, hogy magunkévá tehessük. Reménykedtünk benne, hogy mivel erre nem volt ráírva hogy hot spicy, talán megússzuk a csípősséget. Hát nem így történt, én egy tengeri gyümölcsös tom yam-t fogtam ki ami eléggé hot hot volt… Egyszer le kell videóznunk, milyen vicces egy ilyen leves megevése, főleg Gergő nem bírja, lassan és biztosan eszi, közbe megiszik vagy 1,5 liter vizet :D Én nagyon éhes voltam gyorsan befaltam, azért szenvedtem a csípősséggel, de inkább voltam éhes, mint kényes. Vajon hozzá lehet szokni ennyi idő alatt az ilyen csípősséghez? Komolyan hazaviszek egy ilyen instant tésztát, hogy tényleg elhiggye mindenki, hogy ez iszonyatosan csípős!!! Szerencsére volt a kis borsós chipsem ami kellemesen esett a nagy csípősség után.

Holnap egy Floatting Market-ést tervezünk és talán megnézünk pár a királynő tiszteletére rendezett előadást, feltételezzük, hogy lesz ilyen! Most pedig indulás az éjszakai Chinatown felfedezésére, mindenki azt ajánlotta, hogy este térjünk vissza ide!

XOXO

Csilla