Taipei 1-2 nap

Tehát megérkeztünk Taipeibe tegnap.

Már nagyon jó vagyok repülőterek kiismerésében, és a határon való átkelésben. A kedvenc részem mindig az amikor megkapom a kis pecsétemet az útlevelemben. Remélem, ha egyszer újat kapok ezt örökre megtarthatom a sok kis ázsiai pecséttel.

Most újabb légitársaságot ismerhettem meg. Most ugyanis Hong Kong airlines-al. Azt hittem rossz gépre szálltam fel, mert akkora volt mint a Finnair-es, ez azt jelenti hogy középen egy 4 üléses oszlopban voltak székek, a két oldalt meg 2 üléses sorok. Gondoltam sebaj azért itt maradok, hátha Ausztráliába visz véletlenül vagy valami még távolabbi helyre az se baj. :D Végül is kiderült, hogy teljesen jó ide kell ülni, csak elfelejtettem, hogy ez egyszer nem fapados, hanem rendes géppel utazunk. Egyébként érdekes módon ennek is fapados ára volt 5 hónappal ezelőtt.

Nagyon jó volt, mert itt is lehetett útközben zenét hallgatni, meg játszani, plusz ételt italt is kaptam, sőt senki nem ült mellettem. Mikor becsekkoltunk akkor foglalt volt az a hely így külön kellett ülnünk Gergővel. Így elég jól jártam 2 hely csak nekem, kár, hogy csak másfél órás volt az út, olyan jót aludhattam volna.

Sajnos már leszállásnál egy szomorú dologgal kellett szembesülnöm, hogy itt ugyan szakadt az eső, mondhatnám úgy mintha dézsából öntötték volna, de nem úgy hanem úgy esett mintha konténerből öntötték volna. Ez azt jelentette, hogy sikerült 1 perc alatt teljesen elázni, ezt a terhelést a csudi szuper futócipőm se bírta, így az is teljesen beázott. Szerencsére a Disneys esőköpenyem nálam volt így egy részem száraz maradt, de tényleg csak az a részem ami sehogy se lógott ki. Szakadó esőben bőröndöt cipelve szállást kutatni egy ismeretlen városban, hát mondhatom fantasztikus élmény volt. Ám szuper tájékozódó képességünknek köszönhetően, annak ellenére is megtaláltuk, hogy minden kínaiul volt kiírva, és senki nem tudott angolul. Hát igen 3 hete edződünk, szerintem most már bár a világ leg eldugottabb részére is odatalálnék.

Először azt hittük rossz helyen járunk, mert egy lakóház aljába volt kiírva a hostel neve a kapucsengőre. Gondoltam olyna mint a hongkongi, hogy sok hostel van egy helyen. De nem!!! Legalább 5 perce várakoztunk, a portás bácsira várva, mikor egy kedves nő leszólított, hogy segíthet e, persze ő is törte az angolt, de legalább igyekezett. Sajnos nem tudtuk mi a helyzet hol a hostel, meg ilyenek így ő se tudott segíteni. Majd miután egy írás arra utasított, hogy hívjunk fel egy számot, és akkor rögtön ott teremnek, arra gondoltam akkor nicns más lehetőség. Portás bácsi sehol, az előbbi nő szerint egy öreg ember volt, aki egy kukkot se tud angolul, így kevés más lehetőség maradt. A mi telefonunkról nagyon, de nagyon drága lett volna telefonálni, ám mivel a portás bácsi jól eltűnt és mindent otthagyott, nekem se kellett több az asztalon lévő letakart kis vonalas telefont megfogtam és már tárcsáztam is a papíron lévő számot, Gergő lezsírozta, és pár perc múlva ott is volt a mi kis emberünk. Erre a bölcs tettemre igazán büszke vagyok, azóta se értem, hogy jutott eszembe ez az ötlet, lehet azóta is ott állnánk és várnánk a portás bácsit, aki a nő szerint szinte soha nincs ott :D

Cseles mert amúgy nem is abban a háztömbben volt a szállásunk, mint utólag megtudtuk és konstatáltuk ez egy apartman. Tehát csomagokkal át a mellettünk lévő házba, annak legfelső szintre, és itt volt a mi kis apartmanunk. Amúgy szerintem itt csak lakások vannak mellettünk, és ez a vicces kis figura meg kiadja ezt az apartmant. Ami amúgy tökéletes! Apukám kérdésére válaszolva nem, bármilyen meglepő, de ez nem követi a tendenciát, nem hogy nem kell állva aludnunk, hanem még konyha is van. Sőt adnak kis papucsot, meg kávé teát, van 3D tv, wi-fi, vízforraló, ingyen fogkefe meg fésű, meg hajszárító, sőt kis cukik még konnektor átalakítót is adtak. Meglepő de ez volt az egyik legolcsóbb szállás amit Taiwan-ban találni lehetett, nem hittem volna hogy Hongkong után ilyen luxus vár. Még szerencse mert pocsék itt az idő, tehát előre láthatólag sokat kell bezárva maradnunk, és a napot se fogjuk látni ez már egészen biztos.

rizottó és a milk tea

Persze első utunk itt is a 7elevenbe vezetett, Gloria már mondta Hongkong-ban hogy itt sokkal jobb lesz majd, és nagyon igaza volt. Nagyon sok finomságot lehet itt kapni. Csak egy gond volt semmi de semmi nem volt kiírva angolul, így az ösztönömre és a rajzfelismerő tehetségemben bíztam.

Megláttam, hogy lehet palackos Milk Tea-t kapni, nekem se kellett több, beruháztam egyre, gondoltam, ha a Milk Coffee Tea ízlett ez is fincsi lesz, bár azt take away vettük, ez meg ugye előre palackozott volt. A vacsorám sajtos tengeri gyümölcsös rizottó volt, csupán 65 TWD-ért (taiwan dollár) ez úgy 500 Ft jelent. Nagyon finom volt. Még mindig jók ezek a 7eleven-es ételek, bár Tiffany kiborult mikor megtudta, hogy ott szoktunk enni, mert hogy az rossz kaja, de hát na nem vagyunk mi milliomosok.

Tele pocakkal végre egy jó nagyot aludtam, már olyan szinten fáradt voltam, hogy nem láttam rendesen a gépem képernyőjét.

Sajnos akármennyit alszom is valahogy nem tudom kipihenni magamat, folyamatos fáradtság lett úrrá rajtam. És már nem vagyok egyedül, végre Gergő is fáradt. Úgyhogy lassítottunk a tempón, és elég lájtosra vesszük ezt a Taiwant, erőnk sincs, pénzünk is fogytán, és hétfőtől folyamatos ide-oda repülés veszi kezdetét, csupán csak 3szor fogunk 4 nap alatt repülni, erre pedig jól fel kell készülnünk.

luxus bevásárlóközpont

Korall ékszerek

Tehát első teljes napunk Taipei-ben kellemesen telt. Pont kifogtuk azt a napot, amikor nem esett egész nap, bár borús volt. Így fel tudtunk menni a Taipei 1 O 1-re. Úgy döntöttünk ez lesz az, az egy felhőkarcoló, amire kifizetjük a belépőt, és egészen a 91. emeletéig (ugyebár 101 emeletes) felmentünk. Természetesen, mint minden híres épületnek, ennek is az aljában, egy luxus pláza volt. Ezen gyorsan áthaladtunk, ám megakadt a szemünk egy korallból készült ékszereket árusító bolt előtt. Én még soha nem hallottam erről, de mindenesetre nagyon de nagyon drága ékszerek ezek. Kinek jut eszébe korallból ékszert és szobrokat csinálni??? Amúgy meg nem védettek? 

korall szobor

Miután kiámultuk bámultuk magunkat a szépséges korall ékszereken, az Observatory-hoz mentünk, ahonnan felvezettek a liftek a 91. emeletre. Ezek nem egyszerű liftek voltak, a világ leggyorsabb liftjei. Nagyjából fél perc alatt mentünk fel a 91. emeletre, azaz olyan 400 m magasságig fél perc alatt!!!!!!

A fülem bedugult rendesen. Olyan érzés volt ebben a gyors liftben utazni, mint mikor a repülő felszáll és hozzányom az üléshez, na itt a lábamat nyomta a padlóhoz, és mikor felértünk kicsit meg is dobott. Nagyon jól vannak megcsinálva, mert észre se veszed, hogy felfelé haladsz, nagyon csöndes, csak a nyomást érzed, meg a fül bedugulást. Bárcsak Hongkongban is ilyenek lettek volna, akkor nem kellett volna 15 perceket várnunk a liftre, hogy végre feljuthassunk. :D

Kilátás a Taipei 1 O 1-ről

pózolj a reklám arccal ;)

Íme az óriási kiegyensúlyozó golyó

hatalmas egy épület ez a Taipei 1 O 1

A kilátás eszméletlen volt ilyen magasról, ráláttunk körbe egész Taipei-re. ezen kívül megleshettük a világ egyik érdekességét, méghozzá a Taipei 1 O 1-ben lévő lengés kiegyensúlyozó golyót. Ez egy óriási golyó a 88-89 emeleteken, ami ellensúlyozza a széllökéseket. Pontosan nem értem, hogy működik, de úgy megnéztem volna, csak sajnos nem volt semmi szél.

2004-ben ez volt a világ legmagasabb épülete, mára csak a 3. legmagasabbja, előtte egy mekkai épület van, amiről nem is tudtam, illetve jelenleg a Burj Khalifa a legmagasabb 2010 óta.

Visszafelé sokat fotózkodtunk a Taipei 1 O 1 reklámarcával, ami egy nagyon aranyos figura.

Pont a közelben volt egy turista látványosság, hazafelé ezt is meglestük. Valamilyen Memorial Hall volt, eléggé szocialista kínai stílusban épült, tehát igen csak minimalista volt. Az egyetlen érdekesség az volt, hogy a teraszán hip hop-ak a fiatalok. Nagyjából olyan volt ez mintha hirtelen csomó fiatal a Nemzeti Múzeum teraszán hip hop-na. Érdekes látvány volt. Ezen kívül egy szimpatikus Doktor Ching Chung Si shu-val (tehát nem emlékszem a nevére) is lencsevégre lettem kapva, feltételezhető, hogy az ő emlékműve ez az egész. Ennél többet sajnos nem tudok. :D

Memorial Hall minimal stílusban

Doktor Nemtudomkivagy

Töltött mini palacsintám nyamnyam

Estére még egy night market-és volt betervezve, mivel Taiwan nem csak a Taipei 1 O 1-ről hanem a konyhájáról is igen híres. Gloria ellátott sok-sok ötlettel, mit kéne megkóstolnunk. Ám a tervünket az eső ketté törte, így inkább a nagyszerű és kényelmes apartmanunkba maradtunk. Útközben azért egy érdekes helyi specialitást megkóstoltunk, valamiféle palacsinta volt töltve. Több féle ízben és színben volt, én a jól bevált kávésnál maradtam, imádom a kávét, és ebben soha nem csalódok. Így is lett, nagyon, de nagyon fincsi volt, pudinggal volt megtöltve a piskóta kávé ízű volt, szerencsére ők nem cukrozzák túl az édességeket így ebből többet is meglehetett volna enni, ha nem lett volna ilyen laktató.

Holnapi tervünk egy közelben fekvő híresebb Memorial Hall és persze, most már ha jó idő lesz tényleg lesz night marketezés.

XOXO

Csilla