Kuala Lumpur 1. nap és egy kis Phuket

Phuket-en utolsó napunk, lájtosan telt. Úgy gondoltam reggel elég erős lesz hozzá a gyomrom, hogy főtt étellel ünnepeljem, meg az elutazásunkat, hát ebből az lett, hogy pár kis tavaszi tekercset ettem, és végre jóféle kávéhoz is jutottam.

OOhh hogy nekem mennyire hiányzik a kávé, az a 7eleven-es 3in1 nem nevezném kávénak… Jobb híján az is megtette.

Nyamnyam kávé a mennyei manna

Megpróbáltuk evés után, ami úgy 13:00 felé lehetett, összeszedni a mosodából a cuccainkat. Gondoltuk naivan több mint 24 óra alatt csak sikerült kimosniuk… tévedtünk ismét… Mi tart 24 óránál többe úgy, hogy állítólag éjfélig vannak nyitva???!!! Viszont az mellettük szól, hogy nagyon aranyosan délután 5re összehajtogatva, becsomagolva az összes pár zoknimmal együtt mindent átehettem, bár a mosási technikájukon van még mit finomítani, na de bumm, jobb, mint a semmi, ne legyünk már telhetetlenek, 1-2 folt maradhat a ruhán, legalább jó illatúak :D

Egy utolsó kiadós strandolást terveztünk, hiszen több alkalmunk nem is lesz erre, bár én Szingapúrban terveztem egyet, de ki tudja, eléggé függ az egészségügyi állapotunktól. Az mindent mindig megváltoztat.

Este újra egy utolsó kört tettünk az éjszakában, és konstatáltuk, hogy jó hogy elmegyünk, mert már elegünk van, hogy mindent ránk akarnak sózni. És hogy majdnem elütöttek a zebrán, konkrétan rám dudált és rám villogott, mikor a zebra közepén voltam, hogy igyekezzek, ő meg jött vagy 100al, de nem lassított volna, hanem még nekem mutogatott… Na ekkor abszolút csúnya dolgokat gondoltam a helyiekről. Kipróbáltam volna, ha nem félteném úgy a kis életemet, hogy ha a zebra közepén állok, vajon elütött volna e???

Viszlát jó öreg tatyó, hello új :)

Reggel 4kor keltünk, hogy időre kész legyünk, mert 5re jött a taxi. Reggel szomorú búcsút vettem régi jó hű társamtól, aki bejárt vele megannyi országot, imádtam ezt a táskát utazáshoz, de sajnos nem bírta tovább, így most Phuketben hagytam, és az új kis táskámmal folytatom utamat.

az a jó, hogy pontosak, Bangkokban is előbb volt már ott a kis taxis emberke, meg itt is. 140 perc alatt kint is voltunk a reptéren, és jött a szokásos forgatókönyv. Méghozzá itt az a szokás, hogy van ilyen security check, aminek számomra annyi értelme van, hogy összematricázzák mindenféle színes security feliratú matricával a bőröndöm és már lassan mindenhol ragad. Más értelmét nem láttam eddig.

Még mindig egzotikusnak számítunk, az útlevelünkre folyton rácsodálkoznak, hogy milyen országból jöttünk, erről arra következtettünk, ritka itt a magyar ember.

security check

Jó tanács Ázsiába utazóknak! Még mindig nem értem miért kell 17 fokra lehűteni a repteret, mindenesetre ez történik, így tehát mindig legyen nálad pulcsi zokni és sál! Ezek nélkül kb. szétfagytam volna és a repülő késése miatt legalább 2 órát kellett ücsörögni, ilyen hűvösbe. Egyszer még tüdőgyulladást kapok ez már egészen biztos. A nagy várakozásba rájöttem, semmit nem ettem, csak 2 megmaradt Oreo kekszemet, hát inkább nem vettem ott semmit, nagyon nagy drágaság van, legközelebb előrelátóbb leszek és jól feltankolom magam, ne kelljen éheznem.

Sok sok pecsét és papír munka

Most is Air Asia-val utaztunk, érdekes módon most csak fiú sztyuik voltak, ilyennel még nem is találkoztam. Egy röpke 1:20 perces utunk volt, épp h kicsit tudtunk aludni. Megérkezve kiderült, hogy a késésünk oka a kuala lumpuri rossz idő volt. Ez nem hangzott túl biztatóan az itt töltendő időnkre nézve. Phuketten nagy szerencsénk volt, csak az első nap volt esős, a többi tökéletes fürdőző nap volt.

Megint egy pár pecsételésre be kellett állnunk kifelé, jó hír akár 90 napig is itt maradhatok. Szerintem mire hazaérek, betelik az útlevelem annyit pecsételnek ezek bele.

Most kifizetődő volt a 4 hónapos szervezés, egyből megtaláltuk a Skybus-t ami bevitt a KL Sentral-ig (igen S-el írják itt) egy 45 perces út vezetett be minket busszal. Ezek után monorail-el mentünk tovább, ami csak egy sínen jár az utak fölött, nagyon tetszett, majd jön róla kép is, élveztem mint a vidámparkot :D Érdekes  nagyon, hogy teljesen más itt a táj mint amit eddig láttunk, pedig alig utaztunk lejjebb. Az emberek is teljesen mások, azt kell tudni Malájziáról, hogy ez egy muszlim ország Ázsia szívében. Számomra ez nagyon érdekes látvány, ázsiai embereket csadorba öltözve látni, és a müezzint hallgatni, emellett persze a buddhizmus is erőteljesen jelen van. Az itteniek ruhája sokkal színesebb, divatosabb, min az arab országoké, nekem jobban tetszik.

egy gyöngyszem Phuketből: Silla..  csak a C-t felejtették le ;)

A maláj emberek szintén teljesen mások, nagyon sötét a bőrük, olyan mintha az indiaiak arabok és ázsiaiak keverékei lennének. Gergő mondta azt, hogy még hozzá kell szoknia az itteniekhez. Hát igen először talán félelmetesek, olyan kis terrorista fejük van, de biztos vagyok benne, hogy a látszat csal, vagyis remélem. :D

Ahogy leszálltunk a buszról éreztem, hogy valami nem okés. Először szimpátia betegségre gyanakodtam, hogy érezze Gergő a törődést, de hamar rájöttem, hogy épp egy aranyos migrénes roham jön lassan rám. Ez nem túl kellemes dolog, mert konkrétan alig láttam hová megyünk, mindig homályos látás jön rám. Eddig azt hittem, csak akkor jön elő mikor nyugodt körülmények között vagyok… tévedtem. Eléggé rossz volt a marha melegben végig cipelnem a bőröndömet a göröngyös úton, úgy, hogy a fejemet kalapálták, és nem láttam azt se hová megyek. Ekkor kissé elanyátlanodva éreztem magam, és rám jött az elegem van mindenből érzés, és milyen jó lenne otthon ahol anyukám épp ápolna, most meg muszáj volt elmennem a hotelig, mert az utcán még se feküdhetek és szenvedhetek. Ahogy felértünk nagyjából bedőltem cuccostól az ágyba, ennyire még soha nem örültem ágynak. Meg is kezdődhetett az szokásos 5 órás szenvedés. Kicsit csalódott voltam, hogy megint egy nap a semmire megy el, és a kis szervezetem megint ellenem fordult. De amikor a trópusi vihar rákezdett, megnyugodtam, hogy úgyis csak bőrig áztunk volna, így jobb is, hogy itt maradtunk. trópusi vihart még úgy sem láttam soha.

Szobából a kilátás: KL Tower és az egyik Petronas torony

Ahogy azt előre megjósoltuk a szállodák, vagyis inkább Hostelek minősége keletre haladva egyre jobban romlik. Itt már hűtő sincs, a szokásos WC-ben fürdünk dolog van itt is, amiben már profi vagyok. Bár szerencsére itt messzebb van a WCtől így talán jobb lesz. Lehet ha hazaérek szerelek egy zuhanyt a WC fölé, hátha hiányozni fog :D

Teljesen más Kuala Lumpur mint Bangkok. Valamiért azt hittem, ezek hasonló tájképpel rendelkeznek, de nem. Ez a város tényleg felhőkarcolós város, Bangkokban csak 1-2 volt. Konkrétan a Hostelünket körbeveszik az óriási felhőrajzolók(!!! direkt). Nekem nagyon tetszik, soha nem láttam még ilyet.

Alig várom, hogy holnap láthassam a Petronas ikertornyokat, meg a Batu Caves holnap után… Végre jól vagyok, ezt mutatja az is, hogy képes vagyok bejegyzést írni. Remélem több rosszullét nem keresztezi napjainkat.

Örömmel jelentem, ma sikerült ennem is este felé (itt már 6 óra eltérés van), feltöltöttem cukorraktáraimat, cola, m&m’s, úgyhogy holnap indulhat a menet, nagyon de nagyon remélem így már lesz elég erőm.

XOXO