Bangkok utolsó nap

Előző este meg szerettük volna nézni Chinatownt éjszakai fényében. Mindenki azt javasolta nekünk akkor érdemes odamenni. Vasárnap volt, és kiderült, hogy ilyenkor ugyan nincsen semmi Chinatown-ban, azért nálunk vasárnap is van élet… nem??? Szóval volt egy felesleges körünk oda, és már megint felidegesítettek minket az idióta Tuk Tukosok, miért kell mindig kamu szöveggel ránk szállni, ha akarunk Tuk Tukot talán felismerjük őket és beszállunk. Már az utcán ránk dudálnak, meg lelassítanak mellettünk, hátha szükségünk van rá… nyilván azért gyalogolunk, mert nem találtunk egy szabad Tuk Tukot sem… tiszta hülyeség :D

Chinatown

Csalódottan és kissé mérgesen hazabattyogtunk, és konstatáltuk, hogy este ugyan közel s távol semmilyen éjszakai élet nincsen, legalábbis vasárnap biztosan nem.

Mára a Floatting Marketezni akartunk, ám reggelre olyan rosszul lettem, hogy 15:00ig ki se bírtam kelni. Most is fáj a fejem, de legalább a hasam már nem. Így ez a program ugrott, helyette kitaláltuk, hogy ma újra megpróbálkozunk a Chinatown-al. Hiszen tegnap a TukTukos emberke azt állította „tomorrow tomorrow is open, not today” :D

Chinatown és az utcai árusok

Azt hiszem mindenki életében el jön egy olyan pillanat, mikor megkívánja a hazai ételeket, legalábbis külföldi tartózkodás során biztosan. Nekünk ez most jött el. Pocak úr (Csabi után szabadon) már eléggé kivolt a csípős ételektől, sőt a szénhidrátot is hiányolta, mivel itt nem lehet kenyeret kapni, (nem esznek kenyeret!!!) az otthonról hozott 2 csomag abonettemmel próbáltam ezt pótolni. Így úgy döntöttünk eljött az a pillanat, hogy beruházzunk egy Mekizésre. Nem hittem, hogy eljön az a nap az életemben amikor képes leszek fél órát sétálni egy falat sajtburgerért sóvárogva… Még mielőtt valaki azt hinné, finnyásak vagyunk, és micsoda dolog Ázsiban Mekibe menni, közölném, hogy jöjjön el ide és próbálja hozzászoktatni a kis európai gyomrát ezekhez az ételekhez, mert mi tényleg mindent bevállaltunk étkezés terén. Még a bogarakat is szerettük volna kipróbálni, de egyszerűen sehol nem találtunk… Ezek nem is esznek bogarakat!!!! Ez a tény elszomorított minket mert ezt vártuk a legjobban… Még Phuketen lehet, lesz szerencsénk kipróbálni.

éjjeli fényében Chinatown

Sajnos a Mekit nem találtuk meg, egyébként nagyon ritka a Meki sőt bármilyen gyorsétkezde ritkaság számba megy. Ők inkább az utcai árusoktól veszik meg a harapnivalót, ami nem hülyeség, csak nem mindig van kiírva angolul így nem tudjuk mit kérjünk, de egyszer már tényleg kipróbáljuk. Kis nejlon zacskókba adják a levest, de szörpöt is vehetsz hordozható zacskóban és abból ihatod szívószállal, nagyon viccesek ezek az ázsiaiak :D

Szerencsére fél óra gyaloglás után találtunk egy KFC ennek úgy megörültünk, hogy gyorsan be is siettünk. Itt teljesen más a választék mint otthon, kivéve persze a standard KFC csirkéket. Úgy döntöttem, szénhidrát tartalékaim feltöltése érdekében biztosan valamiféle burgert eszem. Rá is találtam a tökéletes menüre, méghozzá 1 szendvics, 1 krumpli, 1 üdítő, 1 saláta és 1 csirkerész mindegy 135 baht-ért, hát otthon hol kapsz ennyiért ennyi mindent? Valami viszont nem stimmelt az étellel, mi a tonhal salátára gyanakszunk, mert iszonyatosan megfájdult a hasunk tőle. A nagy sietségben arról is megfeledkeztünk, hogy jégkockát is tettek bele, amit ugyebár nem ajánlott fogyasztani. Reméljük nem lesz belőle nagyobb baj.

Fájós hassal ugyan de tovább álltunk Chinatown felé. Az ide vezető utat elég jól ismerjük már vagy 3szor megtettük. Chinatownban megtaláltuk a kis kínai templomkát és egy nagyobb templomot is ahol éppen szertartás volt. Olyan aranyosan énekelték a buddhista dalokat, mindenki kezében volt egy kis papírka és onnan énekelte.

gránátalma lé

Nagy örömünkre végre nem egy kihalt Chinatown-t találtunk, hanem a pezsgő, emberekkel teli, nyüzsgő éjszakai életet pillanthattuk meg. Az utcák telis-tele voltak árusokkal, mindenki valamit épp főzött, érdekes volt mert ugyebár itt kínai ételeket sütöttek/főztek. És persze volt egy rakás gránátalma lé árus, nekünk se kellett több, vettünk egyet-egyet. Ez végre fincsi volt, jó sok gránátalma kelhetett 3 deci üdítőhöz. Mondjuk ez nem volt olyan olcsó de ezt is ki kellett próbálnunk, és inkább itt, mint a későbbi drágább országokban.

Durian

Na és még mit kóstoltunk meg??? Naaa?? Segítek, büdös, nem viheted fel a metróra, sőt sehová és valaki vagy utálja vagy szereti. Ez a DURIAN!!! Végre megkóstolhattam. Annyi véleményt olvastam róla már, tényleg valaki vagy odavan érte vagy ehetetlennek találja. Egy szimpatikus néni kocsijánál megálltuk éppen szelte a Durian-at, túl nagy adagokat szelt, mi épp csak kóstolni akartunk volna. Az előttünk lévők 1 kilót vettek belőle, az kb 1 darab Durian-t jelent. 1 kiló ára 1000 baht, ami 8000 ft. Drága gyümölcs, de ők odavoltak érte, a néni fel se szelte az egészet ők már belettek és ott élvezték az ízét. Ekkor már én is nagyon kíváncsi voltam milyen is ez. Most már tudom! És egyértelműen inkább Duriánon élnék mint azon a poshadt kókusz lötyin. A Duriánnak szerintem olyna íze van mint ha hagymát és gesztenyét ennél egyszerre. Az állag pedig ilyen krémes. Nem lesz a kedvenc gyümölcsöm, és nem is fogok 1 kilót hazavinni belőle, de tény hogy annyira nem borzalmas, mint amiket írtak róla, amúgy meg olyan jól érett lábszaga van vagy sajtszaga. Ezt is kipróbáltuk, és túléltük!

Duriánt áruló néni

Ma rövid napot tartottunk, mert hajnali 3kor kelünk és állunk tovább Phuketre, már alig várom a pancsolást, reméljük ott nem fog annyit esni mint itt. Bár attól még simán lebarnulhatunk, hiszen a felhőkön is átjönnek a napsugarai, még ha nem is látod az árnyékod, simán leéghetsz sunyiban.

A recepciós nő kedvesen rendelt nekünk 4re taxit, bár még mindig borzalmasan beszélnek angolul, és borzalmasan értenek, de mindig bólogatnak, remélem tényleg sikerül neki 4-re iderendelnie qa taxit és remélem a taxi tényleg oda visz ahová szeretnénk, és tényleg csak összesen max 200 baht lesz.

Holnap már Phuketről jelentkezünk!

Viszlát csodás Bangkok, és vigyázat Phuket jövünk!!! :D

XOXO

Csilla