Azt
hiszem, lassítanom kell a tempón, már nem megy a mindennapos hajnalokig tartó
gépelés, így a vége felé Csilla kicsit elfáradt.
Tehát
ott hagytam abba, hogy Szingapúr.
Másnapra
az volt a terv, hogy mindazt, amit este láttunk a Marina Bay-nél azt nappali
fényében is megcsodáljuk. Nagyon de nagyon de nagyon szörnyen meleg volt,
vagyis nem olyan meleg, mint mondjuk Bangkokban, ahol a nagy pára tartalom volt
a zavaró, hanem itt nagyjából az egyenlítőnél voltunk, és úgy tűzött a nap,
hogy csigatempóba lehetett csak előre haladni, plusz mindig be kellett térni
egy légkondis helyre ha nem akartál elájulni.
Plázában hajókázni??? |
Ekkor
a legmeglepőbb dologra lettem figyelmes. Ugyanis a Marina Bay Sand aljában lévő
plázában egy mesterséges folyó van kialakítva, amin hajókázni lehet!!!! Kinek
jut ilyen szébe? Ki az aki egy plázában akar hajókázni? Még hajót evező
emberkék is voltak rajta felöltözve tradicionális ruhában… na ezt már kicsit
túlzásnak éreztem, amikor egy köpésre igazi vízen, igazi hajóval utazhatsz…
Ez
a nap lassan telt a nagy meleg miatt. Az előző nap jó volt mert a strandolás
közben az ember nem érzi ezt a meleget, vagyis este nincs is meleg, a levegő
nem meleg, csak a nap tűz.
Tehát
megnéztük a Marina Bay Sans, a lótusz virág alakú múzeumot, a furcsa az Avatárt
eszünkbe juttató virág alakú építményeket, a Bank épületeket.
A
legjobb mégis az volt, amikor Marie-lou barátnőm tanácsára felkutattuk a híres
Lau Pa Sat-ot ahol végre, legnagyobb örömünkre, Szingapúr legolcsóbb ételeit
találtuk meg. Tehát itt nem 10 S
$ hanem csupán fele ennyiért bőséges étekhez
jutottál. Végre megtölthettem ehető étellel a pocakomat. Valami húsos jól esett
már így döntöttem, egy koreai stand mellett, ami valami zöldséges csirkés
dolgot adott levessel, rizzsel és különböző szószokkal. Megint alkottam
sikerült az összes csípős szószt a levesembe öntenem… Nem is én lennék :D Azt
nem tudom milyen lett volna a leves a kis tálnyi csípős nélkül, de így jó volt.
Teli pocakkal sem volt sokkal jobb a helyzet, úgyhogy még valahogy elvonszoltuk
magunkat Little Indiába, de hát kritikán aluli volt itt is az indiai negyed. Se
Chinatown se Little India nem volt valami lenyűgöző. Bár végre Little India
közepén újra találtam közhasználatú edzőtermet, vagyis olyat mint Bangkokban,
hogy bárki felpattanhatott rá, kaptam is az alkalmon, és egy kicsit ellipszis train-em.
Azt a kis koreai ebédet azért mégis le kell valahogy mozogni :D
Fincsi koreai ebédem |
éjszakai fényében a Marina Bay |
vizköpő oroszlánnal |
Este
még visszanéztünk, hogy a vizet köpő oroszlánnal fotózkodjunk egyet, és
szerencsésen elkaptuk a fényjáték showt, a baj csak az volt, hogy a látvány
innen volt szép, mert láttad a Marina Bay Sans-t és a lótuszvirágot mindenféle
fénybe borulni, de nem láthattad az előtte a tengerből kilövellő szökőkutat, és
a zenét se hallottad. A látvány csodaszép volt, és szerencsésen elkaptunk pár
szuper fotót.
Gyors
pakolás után (ami már nagyon hatékonyan és gyorsan megy, mi megy a kézipoggyászba
mi a bőröndbe stb.), másnap reggel szokásos reptéri procedúra következett. Most
újabb fapados légitársasággal utazhattam, méghozzá a Tiger Airways-el. Első sorba
ültettek, és egy 4 órás utazás vette kezdetét. Nem is tudatosult bennem eddig,
hogy ilyen sokat utaztunk volna délre. Eddig az 1 illetve 1,5 órás utak olyan
kényelmesek voltak.
Szerencsésen megérkeztünk Hongkongba, ügyesen a repülőn megkapott és kitöltött immigration
papírjaimmal át is jutottam a kapun, itt sajnos nem volt már cukorka, ám a
pecsét egy papíron van, nem az útlevelemben, nem is értem miért olyan kis
picike papír simán elhagyhatom… ekkora butaságot. A jó hír, itt novemberig
maradhatok :D
Hong Kong central |
Nagyon
aranyos volt a hostel, ugyan már áprilisban írtunk nekik, hogy lesz egy kis
problémánk, majd a Taiwanról érkezéssel, hsizen akkor is 1 éjszakát itt kell
megszállnunk, és pár nappal HK-ba érkezésünk előtt írtak is, hogy akkor mikor
is jönnénk. Egy csomó hasznos információval elláttak, adtak 5 opciót miként
juthatunk el a hostelbe, és kiemelték a legolcsóbbat, méghozzá a buszos csupán
33 HK$-ba (hong kong dollár)-ba kerülő utat javasolták, ami 50 méterre a hostel
előtt tett le. A lelkünkre kötötték a levélben, hogy senkire ne hallgassunk,
semmilyen fura emberek unszolására ne menjünk máshová, hiába hitetik el velünk,
hogy az az a hostel. Kis térképet is rajzoltak, hogy pontosan a nagy tömbházba
melyik lifthez kell menni.
A
buszt gyorsan megtaláltuk a reptér mellett volt, és legnagyobb örömömre, igazi
angol típusú emeletes busszal utazhattam életemben először. Persze a legfelső
szintre lehető legelőrébb ültünk, kis kamerán a lent maradt csomagjainkat pedig
figyelhettük nehogy lába kéljen, emellett ingyen wi-fi is volt a buszon
Sajnos
ekkor megint arra lettem figyelmes, hogy egy újabb migrénes rohamot kapok.
Megint minden elhomályosult, nem éreztem a kezem, és a fél nyelvem elzsibbadt,
így viccesen tudtam csak elmagyarázni Gergőnek mit is szeretnék :D Következett
a szokásos 4-5 órás fetrengés, eddigi legrosszabb volt. Kicsit meg is ijedtem,
miért jön mindig ki. Aztán megnyugtattak, hogy talán a fáradtság miatt, meg az
idegeskedés miatt. Lehet csöppet túlvállaltam magam ezzel az úttal. Most már ha
törik ha szakad végigcsinálom, és ez az állandó roham sem fog az utamba állni.
Csak Gergőt sajnálom, ilyenkor nem tud mit csinálni, meg hihetné azt, hogy csak
kamu, amúgy nem az, ki az a hülye, aki ilyennel szórakozna, mikor 5 év után
végre láthatja a barátnőjét???
Fél
kómás állapotomban azt még sikerült észrevennem, hogy a világ legkisebb
szobájában lakunk, nem is szoba, negyed szoba, nagyjából az ágy foglalja el az
egész szobát, a bőröndjeink csak alá férnek be, és a fürdőszoba ennél kisebb
nem lehetne, itt már a csap és a WC felett fürdök, de így is szűkösen férek el.
Nem csak a szállások ilyen kicsik, hanem az emberek itt ilyen pici helyeken
élnek amúgy is.
Érdekes
a hostel egy tömbház 12dik emeletén van. A tömbházban több vagy még 8 különböző
hostel található, képzelhetitek, mekkora tömbház lehet. A recepciós nő nagyon
aranyos volt, és minden elmagyarázott mi hol meddig. És már értettem miért
intettek óva a helytől, mindenki el akart juttatni más hostelbe, de nem kínaiak,
hanem arabok, indiaiak, bangladesiek..stb. Mondta Tiffany (avagy Hillching)
barátnőm, hogy ez veszélyes környék, de szerencsésen átverekedtük magunkat
rezzenéstelen arccal, mint akik 100%ig tudják, merre kell menni. Így csinálja
ezt egy profi utazó, különben baja eshet :D
Másnapra
reméltem jobban leszek, és nem úgy ébredek, mint akit agyonütöttek, szerencsémre,
egész jól helyre jöttem. Egy reggeli 7eleven-es mikrós egy tál étel után, ami
kellett, mert előző nap nem tudtam enni se, jöhetett a várva várt Tiffanys
találkozó.
Victoria's Harbour felé Tiffany-val |
A
hostel aljában beszéltük meg a találkozót, egy kis késéssel meg is jelent, az
az egyetlen kínai arcocska, akit képes vagyok bármilyen ázsiai tömegből
felismerni. Megörültünk egymásnak, azt se tudtuk mit mondjunk hirtelen, puszit
adjunk, vagy nagy ölelést. Bőség zavar, de sírás-rívás elmaradt, az nem is lett
volna hozzánk méltó.
sikló |
Kezdetét
vette egy hosszú, sétálós nap. Igaziból nem is az volt a lényeg mit látunk,
vagy mit nem, hanem, hogy cseveghetünk. Hihetetlen, hoyg 5 év után ugyanott
tudod folytatni, a viccelődést, a sztorizgatást, mint az előtt. Mintha nem is
telt volna el 1 nap se azóta. Azért persze változtunk, Tiffany 4 év Amerika
után szuperül beszél angolul, Csilla meg franciául, és már mindent megért amit
Tiffany mond neki angolul. Igen kis változatosság kedvéért, franciáról angolra
váltottunk, mindenkinek jobb ez így.
Mi
Kowloonon, HK kontinens felöli oldalán lakunk, míg Tiffany a Central részen
ahol a mindenki számára ismerős épületek vannak. 2 HK$-ért (60 Ft) hajóztunk,
ez még Tiffanyt is megdöbbentette, ebből arra következtettem, hogy talán még
soha nem hajózott át Kowlooné s a Central között, ez volt az első reakciója: „OOhh
soo cheap „:D Imádok hajózni, én nem bánom, hogy lassabb mint MRT-vel átjönni,
de sokkal élvezetesebb. Átérve elhaladtunk a legnagyobb Apple Store előtt, itt
is sokkal olcsóbb mint otthon. A HSBC híres épülete előtt, plusz a kard alakú
China Bank épülete előtt. Ezek vannak kivilágítva este, amikor fényjátékba
borul a Central összes toronyépülete. Utunk a Victoria Harbour felé vezetett.
Ez még Erzsébet királyné anyukájáról kapta a nevét. Ide egy siklóhoz hasonló
eszköz vitt fel, csupán 40 HK$-ért, ami kicsit sok, de megérte a látványt.
Hongkong |
Felfelé menet 30 fokos dombtetőn mentünk, teljesen a székhez nyomódtál útközben,
mert a székek párhuzamosak voltak az emelkedővel, nagyon vicces volt egyben egy
óriási élmény. Fentről ráláttunk egész Hongkongra. Volt természetesen, itt is
bevásárló létesítmény. A kilátó után, 2 nagy vágyamat teljesítettük be,
kipróbálhattam a világ leghosszabb mozgólépcsőjét, ami mint egy hídként
párhuzamosan halad az utcával felfelé. És életemben először felülhettem
emeletes villamosra. Minden egyes megállónál, az emeletről ráláttam a megálló
kuckó tetejére, nagyon jó élmény volt. Útközben csomó mindent érintettünk,
mesélt rengeteg dolgot HillChing (Tiffany) de már elfelejtettem pontosan miket
is láttunk.
világ leghosszabb mozgólépcsője |
Double decker tram avagy emeletes villamos |
Estére
közös hotpot-ás volt betervezve. Egy ideig hotspot-nak neveztem, képtelen
voltam megjegyezni a nevét, jól ki is nevetett mindenki, a kínai neve ennél is
jobb pingpongpongpingpon valami ilyesmi :D Én csak annyit értettem hogy
pingpong, persze csöppet sem erről volt szó. Tiffany legjobb barátnője is
velünk tartott, Vicky. Ezért kicsit sétáltunk, hogy bevárjuk őt, amíg végez a munkahelyén.
cukiságok tárháza |
A
világ legviccesebb helyére mentünk be. Az egész hely a cukiság netovábbja volt.
Mindenhol rózsaszín játékgépek, és cuki játékok. A hely tele volt, nem
gyerekekkel, hanem felnőttekkel. Mi azért jöttünk ide, hogy fotózkodjunk. Nem
akárhogy, hanem matrica fotókat készítettünk. Sok-sok kép készül rólad, amikre
ázsiai módon bepózolsz, majd kidekorálhatod őket szuper cukira. A meglepő
számomra az volt, hoyg Gergő is bevállalta, nem kell mondanom, nagyon menő
képek készültek, ám ezeket matrica formájában kaptuk meg, így csak egy erről
készült fotóm van csupán.
fantasztikus fotóink :D |
A
hotpot híres kínai étel, a francia fondue közös evési stílúsához tudnám
hasonlítani. A lényeg hogy egy nagy tál lobogó levest az asztal közepére
tesznek, amit persze tovább melegít az asztal közepe. Te választod ki milyen
típusú levest szeretnél, mi valami disznóhúsosat kértünk. Ebbe a húslevesbe
pedig te választod ki a nyers zöldségeket, és húsokat, dumplingokat..stb.
Miután kiválasztottad, kis üvegcséket hoztak, ezekben különböző szószok, fokhagyma,
hagyma, szárított hagymák, chili…stb voltak. Ebből a saját szószodat összeállítottad.
Majd mikor minden kész a leves a kör alakú asztal közepén, a kis husikákat
zöldségeket egyesével beletetted, és megfőzted.
Mivel minden kicsire, és
vékonyra van szeletelve, és a leves tűzforro pillanatok alatt megfő és már
eheted is. A megfőtt ételed belemártogatod a szószodba és haaammm. Az egyetlen
nehézséget a pálcával evés jelentette. Míg kihalásztam a pálcámmal a lobogó
levesből, amit beletettem megfőzni, az egy évezred volt. Ki is nevettek, és
inkább a végén odatették elém, amit szerettem volna. Mondjuk nekem is biztos
vicces lenne, ha valaki nem tudna késsel villával enni, úgyhogy én is nevettem
magamon. És miket tettünk a levesbe? Volt édes mini csöves kukorica, valami
saláta, furcsa babcsírára hasonlító fehér gomba, disznó nyak, marha hús, marha
gyomor, krumpli, tarisznyarák dumpling (mint a derelye csak sós), garnélarák gombócok,
zöldséges dumpling és még sorolhatnám ezernyi féle fura dolog. Olyan hamar tele
lettem, hogy Vicky és Tiffany csak nevettek, hogy ők még csak félig vannak
tele. Kiderült, hogy ők iszonyat sokat tudnak enni, és nem csak ők az összes
hongkongi. Viszont az alkoholt csöppet sem bírják. Csalódtam magamba, azt
hittem ennél többet bírok enni, de sajnos nem. Kis desszertet is kaptunk, ami
valami jelly-volt, vagyis ruganyos zselés valami. Én a tejes változatot
választottam, ami a kávétejszín megzselésített változatát juttatta eszembe.
Hotpot |
A
vacsora alatt megtanultam, a 10 tipikus ázsiai pózt, csomó kép is készült, ez
elengedhetetlen, ha ázsiaiakkal vagy. A legjobb nap volt eddig, talán elfogult
is vagyok a társaság miatt, meg mégis más helyiekkel mindent körbejárni, olyan
dolgokat kipróbálni amiről nem is tudtál eddig. A legjobb és legkedvesebb dolog
az volt, hogy a csajok állták a vacsit, köpni nyelni nem tudtam. Megígértettem
velük, hogy feltétlen meglátogatnak Magyarországon, hogy ezt meghálálhassam
nekik.
Holnap
a legfontosabb a dolgunk a mosási lehetőség fellelése lesz, ami igen sürgetővé
vált, ezután Lantau sziget a terv és a világ legnagyobb Buddhája, amihez a
világ legnagyobb Cable car-ján megyünk fel. Mindenből megkapjuk a legnagyobbat
itt, a reptérről jövet a világ legnagyobb függőhídján volt szerencsénk átjönni.
Hihetetlen
ez a világ, teljesen más, még mindig csak ámulok ás bámulok, bár egyre
fáradtabban.
XOXO
Csilla
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése