Kuala Lumpur 2. nap

street food, tonhalas szendvics-cola

OOhh jajj azt se tudom hol kezdjem.

Örömmel jelentem jól vagyok, szóval ma már nyakunkba vettük a várost. Colaval és tonhalas szendviccsel feltankolva indultunk neki, ám útközben elkezdett szemerkélni, így visszafordultunk, mert tegnap is így kezdődött a hosszan tartó vihar.

Okosan megkérdeztem a recepciós nőt, hogy mit gondol nekivágjunk e ebben az időben a tornyoknak, azt javasolta a Petronas-nak mindenképpen, hiszen ezek tövében van egy bevásárlóközpont, legrosszabb esetben ott eltöltjük addig az időt amíg esik az eső. Mivel nem volt vészes a helyzet, gyorsan felkaptam a menő Disneyland-es esőköpenyemet, (már Disneyland-ben Domival is sikerült esőben érkeznünk) hogy véletlenül se ázzak meg.

KL Tower

Utunk első állomása a KL Tower volt. Pontos adataim sajna nincsenek róla, de egy rövid ideig ez volt a világ legmagasabb épülete, igaz ez sem ma volt már. Olyan meleg és párás itt az idő, hogy a 20-25 perces sétánk alatt, mivel rendkívül jó helyen lakunk, tök véletlenül amúgy, de minden gyalog viszonylag gyorsan elérhető, szóval ebben a melegben egyszerűen muszáj volt megpihennünk még a torony aljában. Na nem is volt nagy baj, mert rögtönk ránk is szakadt az ég pont jó helyen voltunk, meg tudtuk magunkat húzni egy időre az eső elől. A recepciós nő szerint fél órásak az itteni esők, ehhez képes mi másdél órát ültünk és vártuk, hogy vége legyen… Mondhatom nagyon boldogok voltunk, de sajnos semerre se tudtunk elindulni, felesleges is lett volna. szakadó esőben. Másfél óra után úgy döntöttünk legalább a toronyig felmerészkedünk, mert rájöttünk, hogy ingyen kis busz visz fel. Na erre is kellett egy hosszú időt várni, aztán negyed óra várakozás után végre megjelent a kisbusz ami amúgy pár perc alatt fel is vitt. Ott is voltunk, egy hatalmas víztoronynak kinéző valaminél. Szépnek nem mondanám. Nem is értem pontosan minek építették, mert csak színház, állatkert, akvárium, mindenféle szórakoztató dolog van benne, vagyis abban a gyűrűben, ami a magasban található. 

pónigolás???

Úgy döntöttünk, ennél talán izgalmasabb lesz megmászni a Petronas-at. Bár nagyon hezitáltam, hogy befizessem magam egy pónigolásra a KL Tower tövében. De amikor megláttam ez pontosan mit takar elszomorodtam. Szegény póninak volt megalázó ezt pónigolásnak nevezni. Oda vissza egy egyenes úton járatták meg szegényt. Ha póni lennék (bár testvérem szerint pónihercegnő vagyok) én ezt nem hagynám annyiban!!!!

Nagyon szép park övezte a KL Towert, ha nem esett volna épp az eső, sokkal jobban kiélvezhettük volna, de minden egy merő víz volt. Ami nagyon tetszett, azok a kis házak voltak, mindegyik Malajzia más régiójának a stílusában épültek, és meg lehetett nézni őket.

Pár fotó után mentünk is tovább, mert csodák csodájára már csak szemetelt az eső, és nagyon kíváncsiak voltunk már a Petronas tornyokra.

levél ernyő avagy: Ideát esik. Odaát is esik???

Mint már említettem, szuper helyen szálltunk meg akaratlanul is, nagy felhőrajzolók között, úgy élveztem a Petronasokhoz vezető utat, mert mindenfelé csak óriási toronyházak emelkedtek a magasba, és néha ha felnéztem jómagam is elszédült, olyan kis pici vagyok a tornyokhoz képest, hogy csak na.

A sétálás alatt 1 dolog egyre erősebben motoszkált bennem, és most végre kiírhatom magamból: SZERETLEK KUALA LUMPUR!!!! Hihetetlen, egyszerűen, az hogy a zöld lámpa tényleg zöld, hogy nem akarnak folyamatosan elgázolni, sőőőtt olyan is volt hogy az autós ÁTENGEDETT az úton..

Komolyan ez nagy felüdülés Thaiföld után. Bár a zöld lámpa furcsán mindig villog így nem tudom, hogy mikor is kellene átérnem, de legalább nem dudálnak rám, megvárják, hogy átmenjek. Nem hittem, hogy valaha ilyen evidens dolognak, ennyire fogok tudni örülni.

Ugorj egy nagyot a KL Tower aljában

Nagyon vicces volt, ahogy sétáltunk, épp szembe jött egy „fehér ember” pár, azért írom így mert, így érzékeltetni szeretném a ritkaságot a szituációban. Nagyon vicces volt, a srác ránk köszönt, igaziból az egész jelenetnek annyi volt a meglepő tartalma, hogy olyan kevesen vagyunk, itt európaiak, hogy egymásra köszönünk. Ilyet se tapasztaltam még, hogy külföldön kisebbségben összetartóak lennénk.

Egy kellemes séta után, már ott is voltunk a Petronas-ok aljában, és mivel megint rákezdett az eső, úgy véltük megnézzük azt a plázát. 

tradícionálsi házikó

Ekkora plázát még soha nem láttam, az Aréna, Allee…stb elbújhat mellette, vagy 8 emelete volt, ha nem több. Volt luxus részleg, itt a Louis Vuitton előtt konkrétan sorban álltak az emberek, hogy bemehessenek. Ekkor már nagyon kíváncsi voltam, vajon hogyért árulják itt a Mekis ételeket, mivel Phuketten már pofátlanul sokért árulták, közel 1000Ft volt egy sajtburger. Na ekkor ért a második meglepetés, hogy egy dupla sajtburgeres menü 550 Ft volt. De mindegyik menü 500 mx. 700 Ft körül volt. Hihetetlen, ilyen olcsóért, még sehol se láttam. Gondoltuk, ha a Meki ilyen olcsó, akkor megnézzük a Sushi King-et, hát ott majdnem szívrohamot kaptunk, 2 MYR (maláj ringgit) azaz 140 forint volt 6 db Sushi, meg áll az eszem, otthon meg milyen sokba kerül.

Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy itt gyorsan teleeszem magam mielőtt tovább állunk az ennél is drágább országokba. Bár ki tudja, én nem hittem, hogy Malajzia olcsóbb Thaiföldnél.

így karcolják a felhőt a nagyok

Miközben a pláza ebédlős szakaszát jártuk körbe rádöbbenve az árakra, valaki utánunk köszönt, hogy sziasztok. Igen ezzel a Csilla hanggal nehéz elbújnom az emberek között :D Nagyon megörültem nekik, milyen kicsi a világ, magyarok itt!!! Ők szimfonikus zenekar tagjai, és pár hétig itt játszottak. Aztán azt ajánlotta a pasi, hogy Szingapúrban a rózsaszín delfin simogatást ki ne hagyjuk, hát persze hogy nem, oda mennünk kell!!! Erről eddig nem is tudtam, hogy rózsaszín delfinek is vannak…

Petronas tornyok

Hiába vártuk, hogy elálljon az eső, egyszerűen az istenért sem akart. Sikerült 1-2 képet esőben is készítenem a tornyokról. Úgy véltük ebben az időben fölösleges, felmásznunk a tetejére, mert egy nagy esős ködös-felhős várost látunk és nem mindegy miért fizetjük ki azt a 80 MYR-t.

Nem sokkal később ki is derült, hogy amúgy hétfőn nincs is nyitva, így hazafelé vettük az irányt. Útközben kedvenc közlekedő eszközöm, a Monorail, is elment a fejünk fölött. Annyira jópofa, még mindig nem tudok betelni vele. Sikerült képet is elcsípnünk róla!!! Úgy véltük szemerkélő esőben inkább a Bukit Bintang felé megyünk haza, mert ez is a top látványosságok között van. Ez egy bevásárló negyed szintén, telis tele mindenféle jóval, a hozzánk közelebb eső része, pedig már összemosódik a kínai negyeddel. Ennek legfőbb jelentősége, hogy OLCSÓ minden.

Monorail a kedvencem <3

Nagyon jó érzés volt végig sétálni itt, mert hiába telis tele volt árusokkal, egyik se erőszakoskodott, hogy menjünk be, itt is alkudni kell, de még se úgy mint Phuketen. Az út mellett, nem túl dekoratív nők, is Phuketen megszokott módon masszázst árultak, tehát a testüket árulták. Ezt az öltözetükből, illetve viselkedésükből ki lehetett következtetni, de ők se erőszakoskodtak, nem nyúlkáltak és húzták be az embereket, mint a thai-ok. Bár az tény, hogy szegények nem túl szépek.

hindu templom mellettünk

Az eső elől sietve verekedtük át magunkat a Bukit Bintang forgatagán. Arra jutottunk, hogy ha este jobb idő lesz, megint Chinatown-unk, az mindig jó dolog, főleg mert végre meg akarom kóstolni a kis mangosztánokat, meg azt a szőrös gyümölcsöt. 

Nagyon érdekes ez a kavalkád itt ebben a városban, a szállodánk mellett egy hindu templom van, aztán 10 percre a kínai negyed, plusz szól a müezzin és katolikus harangokat is hallunk néha!!!

Zárom is soraimat!!!!

XOXO

Csilla