Asia Trip: Bali 1.

Hosszú repülő útnak néztem elébe. Saigonból előbb Szingapúrba repültem, majd 4 óra várakozás után Balira. Sajnos bekövetkezett az amitől egész úton tartottam, migrénes rohamom lett leszálláskor. Azt hiszem rájöttem mi okozhatta, ezen a napon nagyon sok gyors kaját ettem, vagyis csak 2szer egyszer a Mekiben aztán pedig KFC és ezekhez kólát ittam emellé pedig a nem alvás is rátett.

Az volt a szerencsém, hogy éppen Annamari szállodájába Nusa Dua-ra mentem először és csak aztán Ubudba. Annamari most egy gyönyörű Resort-ba kapott szállást, ahol gyorsan le is dőltem aludni egyet. Viszonylag hamar túlestem az egészen, ezt azt hiszem a Tiger Balm-nek köszönhettem. Még Bangkokban Bo barátnőm a lelkemre kötötte, hogy feltétlen ruházzak be egy ilyenre, mert jó a csípésekre, sebekre, kelésekre és a fejfájásra is. Összesen 1 USD-be került és még Kambodzsába szereztem be. Egyik reggel mikor fájós fejjel ébredtem kipróbáltam és tényleg hatott! Most a migrén alatt is bekentem azokat a részeket, amik fájtak és a gyomromnál is. Tényleg sokkal jobb volt, nem múlt el egyből, de sokat csökkentett a rohamon. Azt hiszem ebből veszek még többet! A Tiger Balm egyébként egy egyszerű gyógynövényes krém, nem tudom mi lehet benne, de tényleg hatékony.

kilátás a szállodából

a szálloda kertje

A szálloda csodaszép volt, szép homokos tengerparton volt, és gyönyörűen rendezett kertje volt. Egy gyors ebéd után, (ami szégyenszemre egy pizza volt, csak ezt bírtam megenni a roham után) az egész délutánt pihenéssel töltöttük. Amin meglepődtünk, hogy nincsen meleg, sőt délután felé hűvös van, hosszú nadrág is kell. Nekem sajnos a tenger is túl hideg, így túl sokat nem fürödtünk benne. Este sajnos el kellett válnunk, Annamarinak este ment a gépe én pedig mentem át Ubudba ami egy 1,5 órás út volt.

Gondoltam, ha már ennyi időt kell eltöltenem egy kocsiban a sofőrrel akkor megpróbálom hasznosan eltölteni és megismerni az ittenieket. A sofőröm nevére nem emlékszem sajnos, viszont azt tudom, hogy 33 éves és hajadon volt. Furcsálltam is, azt hittem itt az a szokás, hogy korán házasodnak az emberek, főleg, hogy ő már 10 éve dolgozik sofőrként. Azt mondta nem nagyon van szabadnapja, így nem is tudna ismerkedni, és így elég nehéz megházasodni. Ezt észrevettem már, hogy Ázsiában tényleg nagyon sokat dolgoznak az emberek, ritka az hogy 2 szabadnapjuk legyen, ha esetleg lehetne is akkor inkább valami mellékest csinálnak, hogy jobb életet tudjanak biztosítani a szülők a gyerekeiknek. Azt is megtudtam, hogy itt 100 USD-be kerül általános iskolába járatni egy gyereket, azt sajnos nem tudtam meg hogy ezt milyen gyakran kell befizetni, de azért ez elég sok az itteni viszonyokhoz képest. Azt mondta a sofőr, hogy minden család megpróbálja ezt összekuporgatni. Itt a családok sokkal összetartóbbak, mint nyugaton. Először ugye a szülők segítenek a gyerekeknek, majd ha megöregszenek, a gyerekek tartják el a szülőket, éppen ezért itt sokkal kötelesség tudóbbak is az emberek.

Annak is utána olvastam, hogy itt Balin is nagyon vigyázni kell a taxisokkal, a legmegbízhatóbb a blue bird taxi társaság, én is ezt vettem igénybe, mert nekik van és használják is a taxiórájukat. Viszonylag sokba került Nusa Dua-ból Ubudba jönni, összesen 370 000 rúpiát fizettem a 1,5 órás útért.

A kis családi szállásom

Soca House kertje

a családi szentély egy darabja és a kedvencem a frangipáni

Este 10 felé meg is érkeztem a szállásomra. Ez egy családi kézben lévő homestay. Nyoman a családfő a „főnök”. Sajnos pont lekéstem a ceremóniát ami tegnap óta tartott, pedig ez egy nagy álmom volt, hogy lássak egy Balinéz ceremóniát. Nagyon szép helyen van, és az egész szállás tipikus Balinéz stílusú, kertben kis szökőkutak vannak és Balinéz szokáshoz méltóan egy házi templom vagy szentély is van. Ez az első alkalom, hogy saját szobám van az utazás során. Már előre tudtam, hogy ez nagyon jól fog jönni így a vége felé. Szegényes a szállás, és messze van a luxustól, még légkondi sincs csak egy ventilátor. Ez engem nem is zavar, a maga egyszerűségével teljesen elvarázsolt. Este egyébként is inkább fázok, mint hogy melegem lenne.

emellett lakom

fincsi balinéz étek

A másnapi program annyi volt, hogy végre kialudjam magamat. Nem siettem sehová se, inkább csak élveztem, hogy nyugodtan alhatok. 11 felé el is indultam felfedező utamra gyalog. Kalandos út vezetett a központba ami nem volt baj, mert így rátaláltam egy igazán olcsó helyi étteremre, ahol meg is ebédeltem. Összesen 18 000 rúpia (360 ft) volt teával együtt. Az itteni ételek nagyon fűszeresek, éles váltás a vietnamiakhoz képest, de nekem nagyon ízlett.

félresikerült manikűr

Tervem nem volt csak mentem előre és próbáltam felfedezni a környéket, könnyen felismertem Ubud központját, hiszen megjelentek a hamburgert és pizzát áruló éttermek és a turisták minden igényét kielégítő szolgáltatásokat kínáló egységek. Úgy döntöttem ennek én se állhatok ellent, és beadtam a derekamat, vagyis inkább a kezemet. Befizettem egy váll, kar és kéz masszázsra plusz egy manikűrre, ezt mind 70 000 rúpiáért (1500 FT). A köröm festés nem az erőssége az ittenieknek, szörnyűre sikeredett, de úgy voltam vele, hogy a masszázsért már megérte, nem találtam drágának.

Benéztem az Ubud Market-be, ahol újra megcsillogtattam alkudozó tudásomat, és 800 forintos árért lettem boldog tulajdonosa a régóta vágyott strandkendőmnek. Nagyon megy itt strandkendő biznisz, minden színben és mintában megtalálhatóak, az összeset megvettem volna, igazán nehéz volt választani.

Érdekes...

Egy furcsa dologra lettem figyelmes, hogy lehet ajándék Balinéz mintás mini vagy nagy falloszokat venni. Volt kulcstartóban, sörnyitóban, és csak úgy dísznek. Sajnos nem tudtam eldönteni, hogy ez itt valami szent dolog, vagy csak poén. Ennek még utána kell járnom.

Mielőtt visszaindultam betértem egy rizs bor koktélra egy nagyon hangulatos helyre. Már Vietnámban is meg akartam kóstolni a rizs bor, itt Ázsiában ez a legolcsóbb alkohol. Koktél formában nekem ízlett.

Este 6 körül értem vissza, és már csak arra vágytam hogy megpihenjek és egy nagy zuhanyt vegyek. Most pedig megpróbálom Nyomannal lealkudni a holnapi kis túrámat. Nem túl költséghatékony egyedül lenni, de megpróbálok kialkudni egy megfizethető árat.

Még több Bali: