Asia Trip: Vietnám 4. ~ Dalat

Reggel hajnalban indultam a reptérre, még előző este rendeltem taxit jó árért. Egy gyors reptéri reggeli után szinte már szálltunk is fel. Már a repülőgép ablakából lenyűgözött Dalat látványa.

Nem vagyok egy természet járó fajta, sőt ha lehet eddig kerültem is ezt a tevékenységet. Vietnám felülírta a régi jó szokásomat, itt annyira gyönyörű a táj, hogy egész nap csak sétálgatnék vagy bicikliznék.

Dalat magasan a hegyekben fekszik, így elég jó a klímája. Sokan jönnek ide a nyár folyamán, kicsit hűsölni.

Dalat

A reptérről nagyon figyeltem hogy jó árért szerezzek mini buszt, ami sikerült is, mert csupán csak 2$ért be is vitt Dalat Marketig. Ahogy leszálltam a buszról rögtön leszólított egy motor taxis. Szokásos kérdést feltette, „honnan jövök?”. Mikor mondtam neki hogy Magyarországról, nagyon belelkesült, azt állította pajtik vagyunk mert hogy „Janos Kadar”. Elmesélte, hogy ő katona volt, és hogy azt is tudja hoyg mi is kommunista ország voltunk, meg hogy Budapest a főváros és nem Bukarest. Minden mondata végére hozzá tette hogy ő nem egy „bad guy” azaz ő nem rossz fiú, és nyugodtan szóljak neki ha valahová mennék, elvisz bárhová.

El kellett köszönnöm a kedves kis kommunista bácsitól mert dalat market-nél találkoztam az itteni kis barátnőmmel Na Na-val, eljött értem motorral és felvitt a Hostelig. Valahogy fáradt nem voltam annyira, így mentünk is vízesést látogatni, persze egy kiadós reggeli leves után.

Na Na bérelt motort 2 napra, hogy mindenhová el tudjunk menni. Ő amúgy HCMC-ben lakik, csak eljött pihenni pár napra Dalatba.

Vízesés

Dalat környékén rengeteg vízesés van, mi nem a legnagyobbat néztük meg hanem inkább a legközelebbit. Na Na rávett hogy bobozzunk a vízesés körül. Elég olcsóért adják itt csupán csak 50 000 (650 ft) mondjuk nem tudom otthon mennyi, mert szerintem sosem boboztam otthon. Feltételezem, hogy ennél drágább, de ha nem is tuti nem egy vízesés körül megy a pálya. Elég félelmetes volt számomra, eszembe jutott drága kis testvérem Domi, biztos jót nevetett volna azon, ahogy sikítozok és félek. Gyönyörű volt a vízesés, elüldögéltem volna ott egész nap. Sajnos elkapott az eső, amitől a kellemes 27 fokból hírtelen 20 fok körüli hőmérsékletet csinált. Talán ezért is hűltem meg estére. Már napok óta éreztem, hogy valami bujkál bennem és sajnos pont itt jött ki. Így annyira nem tudtam kiélvezni Dalatot, és azt hiszem Na Na-nak se voltam a legjobb társaság.

Így készült a vacsi

Vacsi

A nagyon finom gyümölcsös kókuszos álom és egy kis avokádó smoothie

Egyet vacsoráztunk, valamit aminek megint nem tudom a nevét, de mártogatós dolog. Azt hiszem eddigi legfinomabb desszertemet ettem az este. A desszertem sok sok gyümölcs volt, mint dragon fruit, papaya, mango, avokádó, dinnye…stb leöntve isteni finom kókuszos szósszal, elbújtatva közöttük 1 gombóc igazi kókusz fagyival és végül frissen reszelt kókusz reszelék a tetejére. Nagyon gyorsan megettem annyira finom volt. Az avokádó tényleg nagyon jó édesen!

Elfáradtam testileg és lelkileg is ebben a nagy utazásban. Dalatban éreztem először azt hogy tompa lettem az ingerekre, és az emberekre. Sajnáltam mert sok mindent meg szerettem volna nézni, de fölösleges lett volna erőltetni.

A hostel amiben megszálltunk egy buli hostel. Minden este élő zene szól és 1 fizetsz 2 kapsz akció volt a Saigon sörből. Megittunk egyet aztán egy másik couchsurfinges lánnyal találkoztunk Kamila-val. Ő vietnámi származású, de Csehországban született már. Megnéztük vele a hatalmas esti piacot, majd a hostelünkben élveztük a bulit.

Éjszakai piac

piac

Második napunkon egy Buddha templomot, egy gyönyörű pagodát és egy tea farmot látogattunk meg. Sok pagodát láttam már mióta utazom, de azt hiszem ez volt eddig a leggyönyörűbb, körbejártuk, és csak gyönyörködtem a tájban és a pagodában. A tea farm felé is csodálatos volt a táj, szóhoz sem jutottam. Na igen most ültem második alkalommal robogón, de először ilyen hosszú útra. Tényleg van különbség sofőr és sofőr között. Nem féltem, ezzel nem volt gond, a helyiek hozzá vannak szokva az ilyen utakhoz, viszont nagyon kényelmetlen volt a sokk bukkanó és kacskaringózás miatt. Tam Anh mindig odafigyelt, hogyan vezet, sosem fékezett hirtelen. Jól le is égtem pár óra alatt, pedig alig sütött a nap. 13:00-ra vissza is értünk a Hostelbe, én ekkor már elég rosszul éreztem magam, úgyhogy muszáj volt pihennem.

Buddha

Estére jobban lettem, és már kártyáztam is egyet a szobatársakkal. Azt mondták félelmetesen nézek ki ilyen vörösen. Na igen olyan vagyok mint egy jól megérett paradicsom, rég égtem már le ennyire.

Éjfélkor indult az alvós buszunk Saigonba (HCMC). Életemben először utaztam efféle járgánnyal. Az ülések eleve fektetve voltak már, emeletesen elrendezve 3 sorban. Nagyon jópofa volt, Európában is lehetne ilyen, kényelmesebb így buszozni, és hamarabb eltelik az idő is. Gyorsan Saigonba értünk kevesebb mint 5 óra alatt. Most éppen a becsekkolásra várok a kapszula hostelemben, remélem nem kell 13:00ig várnom mert akkor egy zombi leszek.