Kambodzsa 3. nap

Tegnap végül is 4 után jött értem Sa Vorn és vitt vissza Angkor Wat-ba, mert elfelejtettem megnézni belülről. Jó, hogy visszamentem mert, így már nem volt tömeg és sokkal szebb képeket tudtam készíteni.

Angkor Wat

kéregető gyerekek

Este az volt a tervem, hogy valakit ráveszek a szobából, hogy jöjjön ki velem az éjszakai piacra. Először Lorena-t kérdeztem meg, ő egy svájci lány, akivel pár szót már beszéltünk az itt létem alatt, ő éppen ma ment haza, nagyon kedves lány. Sajnos nem ért rá mert egy ismerősével vacsizott valami kis bogarat. Aztán itt volt még Long a tajvani srác. Nagyon jó volt eddig a hét mert 8 ágyas szobában csak 3an voltunk mindig. Long szívesen eljött velem, ami a legjobb volt mind a ketten ugyanazt akartuk, a helyiekkel enni. Végig másztunk az éjszakai piacon de sehol se találtunk rendes ételt, csak tipikus turistásokat. Nem adtuk fel kitaláltuk, hogy akkor a Hosteltől jobbra keresünk valamit, mert arra nincs már semmi turistás. Long-nak hiányzott a noodles szóval azt ettünk egy kis helyi asszonynál csupán 1,5 $-ért. Nagyon finom volt, sokkal jobb, mint az ebédre vett cambodian currym, amit 3,5 $ adtak és se íze se bűze nem volt. Összebarátkoztunk a főző néni lányával aki nagyjából 4 éves lehetett. Sosem volt még ilyen élményem, hogy helyiekkel ilyen közeli kapcsolatot alakítsak ki. A másik nő pedig elmesélte, hogy ők az avokádót sűrített tejjel eszik és kóstoljuk meg, mert nagyon finom. És tényleg az volt! Nagyon élveztem a csevegést a helyiekkel és persze Long-al. Desszertként még vettünk egy-egy fruit shake-et amit szerintem olcsón adnak csak 1$ és isteni finom. Én passion fruitosat kértem, de volt csomó más is, a felét nem ismertem, mert ázsiai gyümölcs volt.

a gyümölcs shake árus és jobbra Long

isteni finom passion fruit shake

Long és Én

Ma reggel 8-ra jött értem Sa Vorn, hogy elvigyen „vidékre”. Szerettem volna látni az igazi Kambodzsát, ezért kértem tőle, hogy vigyen valamilyen ilyen helyre. Reggelire elvitt egy helyi kifőzdébe és levest ettünk. Ezek szerint itt leves az reggelinek számít. A helyiek jót mulattak azon, hogy lefotóztam a levesemet, mondjuk így utólag belegondolva, biztos hülye turistának tűntem. Örömmel jelentem, hogy a mellettem ülők most 16 évesnek néztek. Mondtam én egyre csak fiatalodom. Távozás előtt Sa Vorn kért pár percet, mert valamit meg kellett beszélnie egy emberrel. Aztán elmagyarázta, hogy ő és Nasa valami politikai csoport tagjai, akik azon vannak, hogy nem fegyverrel, hanem csak azzal hogy hallatják a hangukat, próbálnak változtatni Kambodzsán. Most már értem miért meséltek ilyen sokat a politikáról, és hogy nem szeretik Kínát meg Vietnámot. Én nagyon bízom benne, hogy sikerül a tervük, és féltem is őket, nehogy bajuk essen azért, hogy vállalják a véleményüket.

reggelim

itt reggeliztünk Sa Vorn-al

Útnak indultunk vidékre, már az út maga lenyűgözött, egyfolytában csak mosolyogtam és a nagy bukkanókon pedig hatalmasakat kacagtam. Hát igen nem kiépített úton mentünk, ha nem helyi sofőr mögött ültem volna rettegtem volna az biztos. Ők nagyon jól ismerik az utakat és olyan bukkanókon mennek át határozottan amin én biztos nem tenném.

Menet közben láttam a helyiek napi rutinját, ahogy kirakodják a portékáikat vagy éppen egymás haját vágják. Ami megdöbbentett, hogy itt még van jeges kocsi. Anyukám mesélte, hogy kiskorában nem volt hűtő és így hűtötték a dolgokat, de eddig el sem tudtam képzelni, hogy működik ez. Most láttam élőben hatalmas jégdarabokat fűrészeltek le és vittek haza az emberek.

a templomok

Megnéztünk egy Angkor Wat-hoz hasonló templomot aztán mentünk is tovább. Egész úton csak mosolyogtam, nem tudom miért de régóta nem voltam ilyen boldog mint most. A helyiek folyton visszaköszöntek integettek és mosolyogtak rám. Megálltunk egy lótusz virág rétnél, majd folytattuk az utunkat. Sa Vorn bevitt egy helyi iskolába, ahol megnézhettem, hogyan tanulnak a gyerekek, és mindegyik mosolygott rám, az egyik kis bandzsa mutogatta a kártyáit, és volt neki egy hello kittys is. Ezután bementünk a faluba, behívtak a helyiek a házukba, és mosolyogtak a kicsik rám, és lépten, nyomon Hellot kellett integetnem nekik. Az a baj hogy ez olyan csodálatosan fantasztikusan szuper (és még fokozhatnám) élmény volt, amiben eddig soha de soha nem volt részem, ezt nem is tudom leírni. Az hogy ott lehetsz, hogy mosolyogva fogadnak, és látnak vendégül a nagyon, de nagyon szerény hajlékukban ennél szebb talán nincs is. Azt kell, hogy mondjam ez volt életem eddigi legszebb napja, és még csak pénzbe se került.

iskolásokkal

beengedtek a házukba

Az ebédet Nasa-nál költöttem el, aki már jobban van és nagyon sajnálta, hogy nem tudott körbe vinni engem, de holnap kivisz a reptérre ezt ígérte.
A felesége halat sütött, rizst főzött, ázsiai cukkinit is csinált, ez volt eddigi utazásom leges legfinomabb étele, amit ettem. Sokkal finomabb, mint amit az utcai árusoknál ettem, vagy bárhol.  Nagyon sokat jelentette, hogy Nasa beengedett a házába és a családja közé.

Már látom hogy holnap Kambodzsát is nehéz lesz itt hagynom, itt nem barátokat találtam, hanem egy egész családot. Hiányozni fognak, és hálás vagyok minden egyes velük töltött percért. Ez volt az első hete az utazásomnak, nem is gondoltam volna, hogy ennyi élményben lesz részem, és még van 3 hét, már tényleg nem tudom elképzelni mi történhet még, viszont izgatottan várom a folytatást! Holnap már Szingapúrból jelentkezem.

Helyettem inkább beszéljenek a képek a kambodzsai mindennapokról:

majmok angkor wat-nál

kéregető gyerekek pihennek

az út vidékre

lótusz rét

igen tudom kicsit csövin nézek ki :) ez az utazós outfit-em

az iskola

szünet van

a falu ahová beengedtek

a kis család akihez bemehettem

dugó volt visszafele

Nasa felesége főz nekünk

na igen itt ilyen a WC, büszke vagyok magamra mert egyből rájöttem hogy kell használni!

Nasa gyerekei

Nasa VIP tuktukja

a legfincsibb étel amit valaha ettem utazásai során

pagoda siem reap-ben

kicsit homályos, de ő a kis barátunk aki sűrített tejes avokádót eszik