Kambodzsa 1. nap

Az utolsó estém Bangkokban nem telt valami kellemesen. Nem tudom miért, de iszonyatos fejfájás jött rám és azóta, se akar elmúlni. Emiatt sajnos az esti China Town-os vacsink elmaradt Dyo-val ami nagyon szomorú mert így nem tudtunk rendesen elbúcsúzni.

Utolsó vacsi BKK-ban, valami fekete tészta

A Hostelemben eddig senkivel sem barátkoztam, mert csak amerikaiak voltak nagyjából vagy olyanok akik párban vagy csoportosan jöttek. Mikor visszaértem a hétvégi piacról volt egy új lakó, Madane. Ő francia srác, aki épp Phuketből tartott vissza és csak egy éjszakára jött a Hostelbe. Mivel elment az áram egy időre a hostelbe ezért inkább egy jót beszélgettünk és végül elmentünk megvacsizni a Hosteltől 2 percre. Ő tipikus turista, aki nem is értette mit tudtam csinálni 3 napig Bangkokban. Ellenben nagyon tetszett neki hogy Phuketen folyton ment a buli és szomorú is volt hogy csütörtökön Buddha ünnepe miatt se alkohol se buli nem volt. Na igen az emberek nagy része így jön ide, hogy étteremben eszik és befizet mindenfélére, és így persze, hogy nem érti mit lehet ezeken kívül csinálni. Madane csak olyanokat evett amiket otthon is, nem is próbált ki semmi ittenit.

Kedves volt tőle meghívott a vacsira, bár én tiltakoztam ez ellen. Aztán abban maradtunk, ha jön majd Budapestre bulizni feltétlenül szól, és ha én is újra Párizsban járnék szóljak neki. Na igen hát vannak ilyen találkozások is az út során.

Bo nagyon izgult értem, hogy épségben kiérjek a reptérre, meg amúgy is. A legnagyobb problémája azt volt hogy elfelejtette a mini kését elhozni nekem, tudjátok amivel meg kellene védenem magam! 

Én mindig a legolcsóbb módját próbálom megtalálni a transzfereknek. Nem azért mert nem engedhetném meg magamnak a taxit, de fölöslegesnek érzem, ha helyi buszokkal tized annyiért el tudok jutni.

Szóval Bo adott egy listát a buszokról, plusz leírta thaiul, hogy az ellenőr szóljon nekem ha a reptérhez értünk hogy nehogy rossz helyen szálljak le. A lelkem re kötötte, hogy időben induljak el mert dugó lesz, és hogy vegyek a 7elvenben thai blam-et mert az a legjobb dolog a csípésekre. Na ezt az utóbbit szerencsésen elfelejtettem reggel félkómásan.

5kor indultam el elmentem a BTS-el a végálomásik Mo Chi-ig és itt kellett felszállnom 5 lehetséges busz egyikére, hogy elvigyen a Don Muang reptérre. Az AirAsia járatai mindig innen indulnak.

Ebbe a megállóba másodpercenként érkeztek a buszok legalább 20 különböző. Nem végállomás volt csak egy sima állomás. Rajtam kívül egyetlen fehér ember volt a megállóban. Amikor már 15 perce ne mjött az A1-es ami a reptéri busz, elhatároztam hogy akkor a többi opció egyikére felszállok. Jött is az 510-es megkopogtattam a másik „fehér „ ember vállát, hogy ha a reptérre jön szálljon ő is fel velem. Ő már fél órája itt várt. Megmutattam amit Bo írt thaiul és az ellenőr mosolygott és kért 19 baht-ot. Azért ekkor büszke voltam magamra, hogy a jó buszon voltam és még másnak is segítettem. Így tehát az utam 200-400 baht (1600-3200 FT) helyett ami elvileg a taxi lenne, csak 53 bahtot fizette ami 424 Forint.

Ezt a sok papírt kellett kitölteni

Nagyon fáradt voltam már 7 előtt kiértem, és még nem is lehetett becsekkolni a csomagokat. Az utazás nagyon gyorsan telt mert csak 1 óra volt, mikor felszálltunk már szálltunk is le.

Kambodzsának más illata van, és az embereket is nagyon jól meg lehet különböztetni a thaioktól. Mivel nem volt vízumom, itt kellett helyben csináltatnom, szerencsére én gyors voltam, és a nagy tömeg előtt minden készen volt. Azt hittem baj lesz, hogy nem hoztam fotót magammal, de igazándiból csak 2 dollárral többe került a vízum és így is olcsóbb volt mintha otthonról vettem volna meg. Nagyon sok papírt kellett kitölteni, volt egy egészségügyi is amit Thaiföldre nem is kellett.

A vízumom megvolt a csomagom megvolt indultam is. Annyi dolgom volt hogy Nasa-t megtaláljam. Nasa-ra is a Couchsurfingen leltem. Ő nem a kanapéját hanem a tuktukját ajánlotta. Természetesen nem ingyen, de ezt tudtam még akkor is ha nem mondta. Azt beszéltük meg, hogy felvesz a reptéren és meg fogom ismerni mert ír nekem egy Welcome táblát. Mindig is ez volt a vágyam hogy egyszer így várjanak. Egy kis idő volt míg megtaláltuk egymást. Nagyon aranyos Nasa, és a többi morcos kambodzsaihoz képest ő mosolyog és folyamatosan beszél. Elvitt a hostelemig amit már előre kifizettem, nagyon cuki volt hozta a táskámat és cska mesélt és mesélt. Azt beszéltük meg hogy ma este visszajön értem elvisz valami kambodszai estére ami 12 $ lesz, holnap pedig 1 napos Angkor Wat túrára visz, azt követően pedig a környéket járjuk körbe. Igen itt dollárban lehet fizetni, mert olyan rossz a helyi pénz, bár helyi pénzt adnak vissza. Nem kellett fizetnem semmit sem. Azt olvastam a Couchsurfingen a kommentekben hogy 10 $ volt az 1 napos angkor wat nézés vele plusz bónusz az airport transfer. Nagyon aranyos Nasa, folyton megköszönte, hogy őt választottam és hogy így segítek neki és a családján is. Az a tervem hogy megkérem vigyen el a családjához, hogy belelássak a helyiek életébe.

Ezt a papírt megtartom

Nasa és a tuktukja, amúgy VIP :)

Egyenlőre azt kell mondjam nem tetszik Siem Reap. Drága, mert minden dollárban van, folyton tuktuk-ok kínálkoznak, nincsen 7eleven és mindenki morcos. Fáradt és éhes is voltam érkezéskor és semmi mást nem találtam a boltban csak európai meg amerikai cuccokat. Nagyon mérges voltam, mert ha ezt akarnám enni akkor nem jöttem volna ide, így tehát beruháztam egy blueberry icecream oreora, egy vízre és egy banán chipsre. Nem voltam lenyűgözve de estig kibírom ahol úgy is sokat fogok enni.

Kambodzsa

Ebédem 2,85 $-ért