Asia Trip: Kambodzsa

Hol is kezdjem, nehéz volt magamat rávenni, hogy írjak, mert nagyon sok dolog történt, de igaziból ezek nem annyira izgalmasak olvasásra, inkább csak nekem jelentettek nagyon sokat.

Sa Vorn és Én

kambodzsai noodle és persze a jasmine tea

a palacsinta nyújtás

Az utolsó estémet Kambodzsában Long-al töltöttem, nagyjából mindent kipróbáltam az éjszakai piacon, úgy gondoltam megérdemlem. Egyedül a kis bogarakat nem találtam, pedig végre rávettem, magamat hogy egyek belőlük, állítólag nem is rossz. Kezdésnek helyi noodles ettünk ezután jött a palacsinta és az elmaradhatatlan passion fruit shake. Itt a palacsinta teljesen máshogy készül, nem híg hanem valami gyúrt tészta amit vékonyra kinyújtanak majd vajon megsütik és banánnal töltik meg, a végén pedig jöhet az elmaradhatatlan sűrített tej és csoki szirup. Nagyon fincsi! Itt érdekes módon mindent sűrített tejjel édesítenek. Azt kell hogy mondjam imádom az éjszakai piacokat, legszívesebben mindent megkóstoltam volna, csak már tele voltam. A kedvencem az a fagyi volt amit az orrod előtt fagyasztottak meg, tehát egyből az orrod előtt készült a te adagod. Azt mondta Long ilyet ő már evett és a látványon kívül az íze nem különleges, így tehát lemondtam róla.

a fagyikészítés

Életem egyik legjobb dicséretét kaptam, azt mondta Long én helyesen eszem pálcikával és hol tanultam, mert ő kínai létére rosszul fogja. Sok éves tanulás után végre tudok enni pálcával!

Talán nem is meséltem még a Hosteles életformáról. Nem gondoltam volna magamról, de megszerettem, sőt egyre jobban tetszik. Vannak persze szépséghibái a dolognak, például ha részegen jön haza a 2 francia szobatársad és hajnalban arra kelsz, hogy éppen hánynak, vagy ha éppen a wc felett kell fürdened, mert hogy ezt így szokás itt Ázsiában. Mondjuk az volt talán ami kicsit kellemetlen volt, hogy leadtam mosásra a ruháimat, és vissza kaptam 2 olyan ruhát ami nem az enyém volt, viszont a 2 zoknim és a törülközőm eltűnt. A törülközőmet visszakaptam de a zoknijaimat nem így tehát megmondtam a recepciósnak, hogy akkor én ezért most nem fogok fizetni. Szerencsére egyet értett a dologgal.

Az utolsó napomon összeismerkedtem egy amerikai lánnyal Brittany-val. Tudom nem szép dolog, de előítéletes vagyok az amcsikkal szemben. Eddigi tapasztalataim szerint ők csak bulizni jönnek Ázsiába, és nem lehet velük értelmes dolgokról beszélni. Na ő pont nem ilyen volt, teljesen másképpen állt a világhoz mint egy átlag amerikai, és ő is egyetértett a véleményemmel, éppen ezért jött ebbe a Hostelbe. Ő már beutazta Ázsia nagy részét, és Budapesten is járt, ami az egyik kedvenc helye. Kiderült hogy egyszerre leszünk Ho Chi Mihn-ben úgyhogy újra fogunk találkozni aminek nagyon örülök, mert tényleg megtaláltuk a közös hangot, plusz még az angolomra is azt mondta hogy nagyon jó. Ez azért elég jól esett egy amerikaitól.

reggeli piac

kobrás whisky

Reggeli után, ahol életem egyik legfinomabb kávéját ittam, a szuvenyír vásárlás volt a tervem. Úgy éreztem most már az eddig rejtett alkudozó képességem készen áll egy nagyobb bevásárlásra. Őszintén szólva meglepődtem magamon, mert igen jó üzleteket kötöttem, szinte mindent azon az áron vettem meg amit előre elhatároztam. Rájöttem mi a titok nyitja, ha nem ragaszkodsz, annyira a cucchoz a végén ők dobják utánad csak hogy megvedd. Az egyik néni már tette is bele a kezembe lévő zacskóba a portékát pedig én már tényleg nem akartam megvenni, végül odaadta 3$ ami igen jó ár volt.

A nagy bevásárlás után még gyorsan kipróbáltam a húsos párán főttet ami egyébként rossz volt, de megettem, és útnak is indultam. Életem legfélelmetesebb repülőútja volt, tényleg azt hittem többé nem láttok már. Borús volt és folyton turbulenciába kerültünk.

szingapúri vacsi

Nagy nehezen megtaláltam a Hostelt, ahol egyébként szinte csak kínaiak vannak, és gyorsan Nash-el találkoztam. Szintén Couchsurfingről ismertem meg ő egy szingapúri srác. Elvitt valami olcsó helyre helyi finomságot vacsizni. Ez volt eddigi találkozásaim egyik legjobbja. Nagyon jól éreztem magam vele, és hajnali 2ig beszélgettünk és járkáltunk a Clark Quay környékén. Ez a mulatozós negyed, de itt 4000 Ft egy tequila így nyilván sosem fogok beülni sehová sem. Most járok másodszorra Szingapúrban, és teljesen másképpen látom most mint az első alkalommal. Most tetszik, és még talán élnék is itt.

Az utazás legrosszabb része a búcsúzkodás és az, hogy akiket megkedvelsz azokkal sosem tudsz annyi időt együtt tölteni amennyit szeretnél. Sajnos így történt ez Nash-el is, ő éppen hajnalban indult HCMC (így rövidítik Ho Chi Mihn cityt) és mire én Vietnámban leszek ő meg már vissza jön Szingapúrba. Lehet, hogy inkább nem is barátkozok többet, legalább akkor nem kell mindig szomorkodnom emiatt.

Clark Quay, rainbow bridge

Nash és Én

Egy szuper jó hírem van, Annamari elcserélte az útjait, ő az aki az Emirates-nél dolgozik, így a holnapi napot vele töltöm plusz még Balin is tudunk majd együtt lenni 1 napot. Ilyenkor veszem észre mennyire kicsi a világ és milyen jó, hogy ennyi barátom van.

Egy két apróság még: