Vietnám 1. ~ Hanoi

Vietnamairlines-al utaztam Szingapúrból Hanoi-ba. Egyáltalán nem voltam velük megelégedve, ahhoz képes, hogy nem fapados gép, nagyjából olyan volt a kiszolgálás. A WC elé kaptam helyet, ami rendes légitársaságoknál a legjobb hely, mert akármennyire hátra hajthatod a székedet, nos itt egyáltalán nem is lehetett. Nem szokott érzékenyen érinteni a kiszolgálás minősége, de itt szörnyű volt tényleg, az előttem ülő ázsiai bácsi pedig rémisztő volt, és amikor a sztyuik az ételt osztották hátra somfordált, és komolyan azt hittem kinyitja az ajtót vagy bombát szerel éppen. És senki rá sem szólt! Egyébként csak élelmet keresett mert nem bírt várni. Életem legrosszabb repülős utazásom volt eddig. Sose menjetek Vietnamairlines-al!

A reptérről mini busszal mentem a hotelhez, amivel csak az volt a baj, hogy bizonytalan időnként jár, akkor, amikor megtelik. A mellettem ülő srác már 1 órája várt. Szerencsére nekem 20 percnél többet nem kellett várnom. Megtudtam a sráctól, hogy érdemesebb Vietnámban egyetemistáktól vagy középiskolásoktól útbaigazítást kérni, mert ők ingyen és szívesen segítenek. Aranyos volt, mert elmagyarázta a sofőrnek merre tegyen ki így csak kb. 3-4 percet kellett sétálnom a hostel-ig. Erre a 3-4 perces útra is azt javasolta a kis srác, hogy taxizzak, ezek az ázsiaiak tényleg nem szeretnek sétálni! Sokan mondták, hogy Vietnámban átverik az embert, ezt én is tudtam, de nem hittem, hogy ilyen gyorsan megtörténik. A sofőr ugyanis tőlem 5$ kért, míg másik két utastól fejenként 2$. Az a baj, hogy fogalmam sem volt mennyibe kerülhet, azt tudtam, hogy a taxinál olcsóbb lesz, és még így is a töredékét fizettem. Kicsit mérges voltam magamra, de belegondolva így is jól jöttem ki, és végül is ez a lényeg, nem?

vietnami zöld tea és a helyi nemek

Nagyon fáradt voltam mert előző este későn értem haza a szingapúri hostelembe, így megérkezésem után csak a pihenésre és az élelemre tudtam gondolni. Gyorsan a biztosra mentem, és egy már ismert ételt próbáltam ki, a "nem"-et. Ezt másképpen vietnami "spring roll"-nak is nevezik. Már én is készítettem otthon egyszer, nagyon finom! Ehhez mi mást is ihattam volna mint vietnámi zöld teát. És persze ahogy annak lennie kell ez itt még finomabb volt.

Tam Anh és Én

Másnap délben találkoztam Tam Anh-al, aki egy nagyon kedves helyi lány. Elmentünk a közeli tóhoz, ahol megnéztük a híres piros hidat, nagyjából ennyi érdekesség volt ott, és az egész napot átbeszélgettük. Leültünk a tó köré és ahogy azt Fanni is mesélte, megjelentek a kis egyetemisták akik angol nyelv gyakorlása céljából külföldiekkel beszélgettek. Mindegyiknek volt egy kis füzete, amiben össze voltak írva a kérdéseik. Nagyon sokan félénkek voltak, és nem mertek kérdezni, pedig én próbáltam bíztatni őket. Vicces kérdéseket tettek fel, mint például milyen zenét hallgatok, mit dolgozok, szeretem-e a munkámat, tetszik e Vietnám, milyennek találom az időjárást…stb. Nagyon jó ötletnek tartom, így gyakorolni a nyelvet. Azt mondták itt a nyelvtan tanítására mennek rá a tanárok, akik ki se tudják rendesen ejteni az angol szavakat és így nem is nagyon beszélnek órákon. Elmeséltem nekik, hogy én hogy gyakoroltam a nyelvet, hiszen 12 éves koromban tanultam utoljára iskolában angolt, utána pedig Tiffany-val (kínai barátnőm) és Markétával (cseh barátnőm) gyakoroltam élőben, és nekik köszönhetem, hogy meg merek szólalni angolul.

A kis egyetemisták akikkel angoloztam

Bun Cha egy helyi kifőzdéből

A nap nagy része inkább az evésről szólt, Tam Anh jelezte, hogy nem jó turistavezető, mert a történelmet nem ismeri, viszont az ételekben otthon van. Így inkább elvitt ebédre egy helyi kifőzdébe. Sajnos a leves nevét nem tudom, de a lényege az volt, hogy te tetted magadnak össze a levesedet valami zöld levelekből, húsgombócból és valami más húsból, tésztából és végül a léből. Nagyon fini volt dugig lettem tőle meg se bírtam enni. Azt is megfigyeltem Ázsiában, hogy itt szokás meghagyni az ételt, sokan a leves levét ott hagyják, vagy éppen a fél tál ételt.

Ezután megkóstolhattam a hanoi teát, ami titkos recept alapján készül a neve Tra Chanh. Tényleg életem eddigi legjobb teája volt. Két pohárral is ittunk belőle fejenként! Nagyon érdekes volt a teázó, azt hittem elsőre hogy csak egy kapualj, ez elé kellett leülni hokedlire, és egy öreg néni hozta ki nekünk a teát. Ha nem Tam Anh-al vagyok sosem gondoltam volna, hogy itt igyak teát. Nem is tudom mihez hasonlítani a teát, talán ha valamin el kéne indulni az az "ice tea" lenne, mert hideg és ízesített, de sokkal többről van szó, ez a tea fűszeres de egyben markáns tea íze is megvan. Egyszerűen fantasztikus! Tam Anh szerint ez a bolt nagyon jól megy, és a néni nagyon jól keres ezzel, így sajnos nem fogja nekem odaadni a receptjét. Pedig jó ötlet lenne otthon is árusítani ezt!

Tam Anh és a teázó, és a kedves néni a "pincér"

Egyszerű ice tea-nek néz ki, de ennél sokkal többről van szó

Este egyedül vágtam neki vacsorát keríteni, sikeresen meg is találtam egy helyet ahol végre első Pho-et elfogyaszthattam. Ezt itt Tam Anh szerint reggelire eszik én azért vacsira is meg tudtam enni. Finom volt itt a Pho, de más, mint otthon, még nem találtam meg a tökéleteset, úgyhogy ez alatt az 1 hét alatt ez lesz a tervem.

első hanoi pho-m (ejtsd: fő)

Desszertnek kipróbáltam az itteni kézműves  jégkrémet amiben igazi gyümik voltak belefagyasztva. Ez is nagyon fincsi volt!

kézműves fagylalt

Azt kell, hogy mondjam Ázsiában a legjobbakat Vietnámban lehet enni. Azt hiszem ez a hetem a kajálásról fog szólni cska úgy mint Julia Roberts-nek Olaszország (még mindig az „ízek, imák szerelmek”-ből).

Hanoi