Asia Trip: Bangkok 3. nap

Örültem, mert ma nem kellett korán kelni. A terv a Luphini park és utána egy nagyon híres piac, a Chatuchak hétvégi piac meglátogatása volt.

Két kedvenc frangipáni és BKK

Így tehát 11-kor találkoztunk Dyo-val és 2 órán keresztül eszmét cseréltünk és közbe pihiztünk. Nagyon szép ez a park, láttam óriásgyíkokat úszni is meg vadászni is, és még láttam teknőst úszni a tóban. A legjobb hogy a kedvenc virágomat is megtaláltam a parkban, ami a frangipáni. Nagyon imádom az illatát meg magát a virágot is. Dyo sokat mesélt indonéziáról, sok tanácsot adott hová menjek, és hogyan jövök ki olcsóbban. A legkedvesebb mégis az volt, hogy azt mondta nagyon vicces vagyok és hiányozni fogok neki és hogy még sosem találkozott ilyen vidám 25 éves emberrel. Szerinte simán letagadhatok 5 évet. Ezek szerint az utazás fiatalít is!

óriás gyík vagy valami ilyesmi

Délután 2-kor találkoztunk a Mo Chi BTS station-nél Bo-val. Innen nem messze volt az óriási piac ami csak hétvégén van nyitva. Telis tele volt turistákkal és helyiekkel. Amit meg is értek, mert minden nagyon olcsó volt. Így tehát úgy döntöttem pár szuvenyírt muszáj lesz már most megvennem, hiszen visszafelé pont nem lesz nyitva. Magamat is megajándékoztam még pedig egy 5 baht-os (40 FT) nagyon fincsi fagyival, egy tál thai noodle-el és kókusz fagyival. A kókusz fagyit kókuszhéjban szolgálták fel és lehetett rá toppingot választani. A bácsi annyira édes volt még adott hozzá 1 pohár kókuszvíz kóstolót is. Igaz ez finomabb volt, mint amit 2 éve próbáltam, de azért annyira nem, hogy egy egész kókuszt megvegyek szívószállal.

Thai telenor reklám

BTS station és a reklámok

Bo elmesélte, hogy itt Ázsiában a divatot dél Korea diktálja. Olyannyira hogy a thai lányok injekciózzák a bőrüket, hogy kifehéredjen. Én a plakátokról azt vettem észre hogy a szépség ideáll itt az hogy nagyon fehér bőröd legyen, hosszú hajad, és az arcod inkább egy európaiéra hasonlítson. Az ázsiaiak nagyon óvják magukat a naptól, ezért még borús időben is esernyővel járnak, nem azért hogy ha elered az eső ne ázzanak meg, hanem hogy véletlenül se legyenek barnák. Bo azt mondta, hogy ő nem akar zombinak kinézni úgyhogy ő ezzel nem foglalkozik. Ez a beszélgetés elgondolkodtatott, mi európaiak barnulni akarunk az ázsiaiak meg fehéredni. Lehet, hogy helyet kéne cserélnünk?

Nagyon szeretem itt a tömegközlekedést. Sokkal szórakoztatóbb, mint otthon. Az MTR-en és a BTS-en minden vagonban több kis tévé van, amiről folyamatosan megy a reklám és a zene. Ázsia sokkal inkább rá van állva erre. Ahová csak mész reklámokba botlasz, itt már nem simán plakátok vannak, hanem óriás színes kivetítők. Itt szerintem mindent el lehet adni.

A kisfiú dolgozik, vagyis buborékot fúj!

Miután teleettük magunkat elérkezett a könnyes búcsú ideje. Bo azt mondta nem akar elköszönni mert úgy megkedvelt. Megbeszéltük, hogy ha jön Helsinkibe (mert 1 évet ott fog dolgozni) mindenképpen meglátogat engem. Még otthon vettem neki pár kis apróságot, mert már akkor sokat segített. Most is felajánlotta, hogy aludjak náluk és onnan menjek a reptérre, mert reggel nagy lesz a dugó mindenhol.

Én is nagyon megszerettem ezt a pici kis ázsiai lányt. Nagyon rossz volt a búcsúzkodás, de tudom hogy bárhol is leszünk a világban csak úgy mint Tiffany-val (kínai barátnőm) 2 évvel ezelőtt úgy Bo-val is újra fogunk találkozni. Azt hiszem az utazásnak a legrosszabb része az, hogy a szíved egy darabját mindenhol ott hagyod. Most nekem is itt kell hagynom egy darabot belőle Bangkokban. Nem hittem, hogy még ennyi mindent tartogat nekem Bangkok, és a Dyo-val folytatott beszélgetés után arra is rájöttem, hogy vissza kell még ide jönnöm, mert ez az 1 hónap sem lesz elég, újra azt érzem, hogy csak végig rohanok mindenen. Bár én azt hittem ez lesz az utolsó ázsiai utam, de minél többet tapasztalok, annál többet akarok még látni.

Egy szó mint száz búcsút kell intenem Bangkoknak, Bo-nak és Dyo-nak akik nélkül ez a pár nap nem lett volna ilyen csodás. Holnap pedig már Kambodzsából jelentkezem.