Asia Trip: Bali 2.

Tegnap este sikeresen lealkudtam Nyoman-al 225 000 rúpiára a mai túrámat. Nem tudom mennyi lett volna az árfolyam, de megnéztem a hasonló túrákat kínáló utazásszervező standoknál és ennél drágábbért adták, bár az busszal lett volna és valószínűleg jobban szervezett is lett volna. Így viszont én mondtam meg mit szeretnék látni és mennyi időt töltenék el ott, és én szabtam meg a tempót is.

11-kor indultunk, előtte még elugrottam a ruháimmal a mosodába majd elindultam élelmet keresni. Nagyon mérges voltam, mert minden csak 10kor nyitott itt a környéken, én kellő képen messze vagyok a turista utcától, ahol sokkal több reggeliző hely áll rendelkezésre. A turistáktól való távolságnak megvan az előnye és a hátránya is, reggel éhesen inkább csak a hátrányát éreztem. Miután 15 perc sétálás után se találtam semmit, elhatároztam beugrom az indomaret-ba. Hasonló, mint a 7eleven, találtam is kedvemre való indonéz rizst reggelire. Indonézia éles váltás Vietnámhoz képest, itt nem nagyon esznek levest és tésztát, inkább csak rizst mindenféle curry-vel és satay csirkével, emellett nem pálcával esznek, hanem villával és kanállal. Először nagyon furcsa volt hogy a helyi étkezdékben nem találtam kést, de már megszoktam, itt nem probléma a kézzel evés. Itt minden elég fűszeres, még az is amiről nem gondolná az ember. Az ételekben leginkább az édes-csípős kombináció dominál. Szerencsére egész jól bírom a csípős ízeket, ami nagy előny itt. A rizs nagyon jó reggelire, tényleg sokáig telít, és későn éhezik meg tőle az ember.

Szent forrásban mártózó turisták

Nyoman egyik ismerőse volt ma a motorosom, először a Szent forrás templomához mentünk. A Balinéz templomokban nem elég hogy a lábad és a vállad fedve legyen, itt a fiúknak és a lányoknak is kötelező a sarong (szárong) viselete. Ez egy óriási színes kendő, amit magad köré tekersz, és egy szalaggal átkötöd. Nyoman tegnap óta ezt viseli az ünnepségek miatt, és ehhez a férfiaknak még egy fejfedőjük is van. Sokan járnak a mindennapokban is ilyen ruhában, főleg az idősebbek.

Érdekes módon a nyugati turisták is megmártóztak a szent forrásban. Nekem ez nagyon furcsa volt, én úgy érzem, hogy tiszteletben tartom a vallásokat, éppen ezért nem pártolom azt, hogy nem hívők csupán turistáskodásból a szent forrásban pózoljanak egy kép kedvéért. Lehet, túl konzervatív vagyok, de én nem örülnék ha valaki csupán azért jönne be egy misére hogy megkóstolja a misebort és egyen egy ostyát. Persze lehet félreértem a szituációt, és ez nem ennyire spirituális dolog errefelé.

kölcsön sarongom

Ezen hamar túltettem magamat, és gyönyörködtem a tájban és a templomban. Miközben éppen gondolataimba mélyedtem megállított egy csapat ázsiai turista, hogy nem e fotózkodnék velük, mind az ötűkkel, egyesével kellett fényképezkednem, nagyon aranyosak voltak. Egyszer megnézném mit kezdenek az ilyen random emberes képeikkel, mit mesélnek otthon, hogy miért pózolnok egy európai emberrel? Jó én beszélek, én meg ételeket fotózok, amiért Kambodzsában megmosolyogtak a helyiek… kinek ez kinek az, az egzotikus!

ezeket kóstoltam a "kopi plantation"-ön

Következő állomásunk egy „kopi plantation” volt. Először nem értettem mit ért Nyoman kopi alatt, sokszor elmondta nyomatékosan, mikor már harmadszorra se értettem, csak bólogattam. Aztán rájöttem, hogy ez náluk a „coffee”-t jelenti. Gondolom a két szó nagyon hasonló, így úgy döntöttek majd a turisták úgyis megértik indonézül is. Ez a kis családi „kopi” farm volt, ahol mást is termesztettek, kakaó babot, fűszereket és kopi luwak-ot. Ez utóbbi az a bizonyos „civet” (magyarul: cibet macska”) állat által megemésztett és kiürített kávé. Állítólag a legfinomabb kávé a világon. Meg is lehetett kóstolni 50 000 rúpiáért. Fontolóra vettem, de azt kell hogy mondjam, itt folyton befürödtem eddig a kávékkal, ez a vietnámi nagyon magasra tette a mércét. 12 pohárka kóstolót kaptam minden teából kávéból és kakaóból amit megvásárolhattam a farm boltjában. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat, mert végig kóstoltam mindegyiket, és utána semmit se vettem. Nem tudom ilyenkor mi az illendő mi nem, de a minősége a termékeknek egyáltalán nem győzött meg.

Batur vulkán

Folytattuk utunkat felfelé a hegyekbe, ahol a gyönyörű Ulun Danu Batur templomot látogattuk meg. Ez az egyik legfontosabb temploma Balinak. Csodaszép környezetben fekszik, a templomtól el lehet látni a Batur vulkánig, és egy gyönyörű tóhoz is. 35 000 rúpiáért vettem meg a belépőjegyet, amihez elvileg egy ingyen ital is járt volna. A hölgy kedvesen beinvitált és elkezdte ajánlgatni a sarong-at mert ugye az kötelező viselet, gyorsan előkaptam a sajátomat, nehogy megvetessen velem egyet. Kedvesen felkötötte nekem, gondoltam végre megkapom a teámat, erre megpróbált rávenni hogy ha sarongot nem is veszek de a szalagot muszáj megvennem, mert anélkül nem mehetek be a templomba. Ennél a pontnál annyira felidegesítettem magamat, nem értettem hogy ezt komolyan el akarja-e hitetni velem, mondtam neki, hogy láttam más turistákat és rajtuk nem volt a szalag. Azt mondta igen a nagy templomba nem kell de ide kell. Na erre leszedtem magamról a szalagot, és a tea sem érdekelt már, kiviharzottam a helyről a nagy templom felé. Azon morfondíroztam most tényleg ennyire hülyének néz? Aztán az is eszembe jutott, hogy lehet tényleg kell az a szalag, és lehet túl reagálta, viszont belépve a templomba senkin se láttam, így hamar megdicsértem magamat, hogy nem engedtem átveretni magamat.

Ulun Danu Batur

Észre vettem már sajnos, hogy csak azért mert egyedül vagyok és nő vagyok, sokan azt hiszik könnyen átverhetnek, ezért sokkal jobban oda kell figyelnem.

A kalandos reggeli keresés és az utóbbi incidens elvette a kedvemet a nap további részétől. Nagyon csalódott voltam, nem ezt vártam Balitól. Lehet ez a baj, túl sokat vártam, valami fantasztikusat, valami utánozhatatlant, és most csak azt éreztem, hogy semmi sem megy zökkenőmentesen. Nehéz eljutnom A-ból B-be, mindenki több pénzt kér azért mert „egyedül” vagyok.

Rizsteraszok

Már kedvetlenül, és fáradtan érkeztünk az utolsó állomáshoz, a rizsteraszokhoz. Itt a turizmus mellett a földművelés a legfontosabb anyagi forrás. Bali időjárási adottságai lehetővé teszik, hogy gyümölcsöt, fűszereket, kávét és rizst termesszenek.

a jól megérdemelt balinéz ebédem

15:00 körül értünk vissza a szállásra, úgy döntöttem bérlek egy biciklit és séta helyett bebiciklizem a turista központba. Azt kell hogy mondjam most vettem csak igazán észre hogy Bali nem éppen sík terep. Úgy éreztem a nagy sportolás után megérdemlek egy kis kényeztetést, és beültem egy étterembe egy Balinéz vacsira ami mellé gyümölcs turmix és arak dukált. Egy blogon olvastam, hogy ha Balin jár az ember feltétlen ki kell próbálni a helyi kókuszból készült tömény alkoholt. Én az „arak madu”-t választottam, ami arak alap lime és méz keveréke. Nagyon erős és nagyon finom volt. Egyedül üldögélve elkezdtem utána nézni mit is iszom, hirtelen rábukkantam rémisztő sztorikra az arakot illetően. Olyanokat írtak, hogy sokan meghaltak arak mérgezésben, ezért nem ajánlatos háztájit próbálni, de volt hogy egy ausztrál nő egy bárban vett arak-tól halt meg. Ekkor már éppen megittam az egészet és kezdtem aggódni, mert már nem emlékeztem mit is kell tenni metanol mérgezés esetén. Igaz egy bárban ittam, nem egy üveggel csak épp kóstolóval. Azért haza érkezve megkérdeztem Nyoman-t mennyi esélyt lát arra, hogy olyat ittam, ami mérgező. Persze kinevetett és megkérdezte hol ittam, és mennyit, mondta, hogy nincs semmi gond ne aggódjak ha nem furcsa helyen vettem feltűnően sokat olcsón akkor ennyitől nem lehet bajom. Remélem! A biztonság kedvéért apukámnak és Bettinek is előadtam, hogy lehet a holnapot nem élem meg, vagy ha meg is élem tuti megvakulok. Igen fő az optimizmus!

Az a bizonyos Arak

Miután lepergett előttem az életem, és már eltemettem magamat a kis pohárka arak miatt, azért úgy döntöttem ha túl élem mégis csak befizetek egy Balinéz főzőkurzusra, és nem mellesleg a Gili Air-re menő hajocskámra is kellett jegyet szereznem. Végig kérdeztem többet is és elszomorító árajánlatokat adtak, én csak 200 000 rúpiára gondoltam, de mindenki 350 000 rúpiáért árulta azzal az indokkal hogy : „you know you are alone” . Mit ne mondjak nem tett jót a hangulatomnak, de nem adtam fel! Végre megtaláltam egy helyet ahol úgy éreztem alkudó képes az emberke, de miután azt mondta kacér mosollyal hogy „you have a beautiful shape” úgy gondoltam odébb állok, azt hiszem itt elég jó árat tudtam volna kialkudni. Na igen ez az egyik előnye annak hogy egyedül vagyok és nő vagyok, emiatt a férfiak sokkal segítőkészebbek és megalkuvóak. Szerencsére találtam egy kedves srácot, aki annak ellenére, hogy csak egyedül vagyok 275 000 rúpiáért elvisz holnap a főzőkurzusra és még 775 000 rúpiáért egy oda vissza speed boat jegyet is tudtam venni. Ezt én jó árnak tartom, mert benne vannak a hajó jegyek és a transzfer a hoteltől a hajóig, illetve visszafelé pedig a hajótól Kutáig.

Dyo már járt Balin, és mivel indonéz megkérdeztem tőle, hogy szerinte mennyibe fog kerülni átjutnom Gili Air-re, ő nekem kétszer ennyit mondott. Ki tudja lehet ennél olcsóbbért is kaphattam volna? Egy valamit már megtanultam, minden attól függ neked mennyit ér. Nekem ennyit megért!

Nem sikerültek túl jól a képek úgyhogy bocsi nem adják vissza az igazi szépséget: