2015. augusztus 15., szombat

Vietnám 3. ~ Hanoi


Utolsó napom Hanoi-ban nyugisan telt. Eljutottam az utazásnak ahhoz a pontjához amikor elkezdtem telítődni. Sajnos ez mindig így van, ezt a sok élményt nehéz feldolgozni ilyen rövid idő alatt. Úgy döntöttem, mivel senki sem siettet és ráérek, lassítok a tempon.
Reggel elment a Ho Chi Mihn Mauzoleumhoz gyalog, út közben pedig találtam egy Lenin parkot. Még nem tudtam megfejteni a vietnámi politikát, mert államformáját tekintve Szocialista Köztársaság, viszont Tam Anh azt állítja szoktak szavazni. Bár azt nem értettem, pontosan mire, meg miért.
Hanoi
Sajnos a mauzóleumba nem tudtam bemenni mert fedetlen volt a vállam. Az a baj hogy hiába néztem utána, erről semmit se írtak sehol se. Nem volt nálam kendő amit általában magamnál hordok, így vissza kellett battyognom a hostelbe ami megint csak 30 perces séta volt a 40 fokos melegben. Nem vagyok egy izzadós típus na de ez a hőség és pára engem is kellőképpen méregtelenített. Kihasználtam az időt és beültem egy vietnámi kávéra. Írtam már, hogy mennyire finom? Azt hiszem Kambodzsában is ezt a kávét ittam. Ők nem lefőzik a kávét, hanem lassan átcsepegtetik a pohár tetejére szerelt alumínium szerkezettel. Ettől nem lesz olyan erős, viszont nagyon de nagyon jó íze van!

Vietnámi kávé és az elengedhetetlen sűrített tej
Délben Tam Anh elvitt ebédelni és végre kipróbálhattam a helyi tömegközlekedést. Mentünk egy keveset a 45-ös busszal, ahol csak 7000 dong volt egy út (80-90 ft). Tam Anh már az első napon közölte, hogy ő nem jó turista vezető mert a történelmet és a híres helyeket és épületeket nem annyira ismeri. Ez nem is baj, mert azt hogy hol érdemes és mit enni azt annál jobban tudja. Elvitte pho cuon-t enni. Lassan ráérzek arra hogy egy étel neve hogyan is áll össze. Az első tag az mindig a tésztát jelöli. Így tehát a pho nem a levest jelenti magát, hanem a tésztát ami a levesben van. A pho coun egy húsos zöldséges tekercs, hasonló a nemhez, és abból a tésztából készül amit a pho levesbe is tesznek. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy ne hívjam Pho levesnek, mert az nem jelent semmit se. De azt hiszem csak így tudom magyarul megkülönböztetni jelenleg a két ételt. Isteni finom volt de tényleg, ha  a leves változatra valaki rákap ezt imádni fogja.

Pho cuon
Ebéd után újabb helyi specialitást a che thai nevű édességet próbáltuk ki. Sajnos nem sikerült rájönnöm mi ez, valami édes, számomra kókuszos lé és benne zselé darabkák. Ez is nagyon fincsi volt!
A finom falatok után kicsit vásároltunk, Tam Anh elkísért szelfi botot venni kedvenc kolléganőmnek, Bettinek. Itt persze ezernyi féle van, minden színben, méretben és opcióval. Nagyon sikeresnek könyvelem el a vásárlást, hiszen 70 000 dongért (kb. 900 Ft-ért) sikerült vennem egy elég jó félét. Már régóta vágyok nyuszi fülekre a telefonomra, és végre megtaláltam 10 000 dong volt (130 ft) vettem is belőle egy panda és egy nyuszifület. Itt minden marhaság megtalálható a telefonokra.
Vietnámban gyártják a The North Face nevű turista cucc márkát, így minden felé megtalálható ez, bár valószínűleg a hamis féle, de még az is elég jó.
Che thai
A nagy shoppizás után és a melegtől való rosszul lét miatt vissza is mentem a hostelbe, pakolnom is kellett, mert másnap hajnal 4kor volt indulás a reptérre.
Az itt a szokás, hogy ha hosteled vagy hoteled vagy akár csak vendégül látsz valakit, be kell jelentened az állam felé (elvileg). Ezért mindig elkérik az útlevelet tartózkodásod idejére az ilyen helyeken. Ez rémisztő lehet, hiszen egy utazó pontosan tudja, hogy az útlevelét nem adhatja ki a kezéből soha! A 2 legfontosabb dolog, amire vigyázni kell egy ilyen út során az a bankkártya és az útlevél, a többi tényleg nem számít azok könnyen pótolható dolgok. Szerencsére minden ilyesminek utána olvastam, hogy ne érjen meglepetés.
utolsó vacsi, sajnos nem emlékszem a nevére
Este az utolsó vacsink volt Tam Anh-al és egy ausztrál barátjával. Tam Anh robogóval jött értem. Sosem gondoltam volna, hogy pont Vietnámban, ahol a világon a legkaotikusabb a közlekedés, fogok majd robogóra ülni. Szerencsére Tam Anh, nagyon jól vezette, egy csöppet sem féltem, sőt élveztem is. Azt hiszem a közlekedés módja, sokat elmond egy nemzetről. Míg a svédek nyugodtan ráérősen vezetnek, és ha már a járda szélén állsz is fékeznek, addig itt az ellenkezője van. Azt mondta Tam Anh, hogy ők nem szeretik a szabályokat betartani. Na hát talán ha ezen változtatnának, akár a dong árfolyama is javulhatna.

Vietnámban milliomos vagyok, sajnos 2 millió dongnál többet nem tudok felvenni az automatából. Ez csupán 25 000 forint körüli összeg. Hát igen elég rossz itt a pénz.
Az utolsó vacsink nevét sajnos már nem jegyeztem meg, de nagyon fincsi volt. Furán kellett enni, magad állítottad össze a saját kis tekercsedet. Fogtál egy félbe vágott rizspapírt, majd tettél bele zöld saláta és fűszer leveleket, aztán a sült palacsintás tojásos húsos valamit bele tetted rá egy kis savanyított répa és karalábé esetleg chili szósz végül összetekerted és belemártogattad a szószba.
El is gondolkodtam, hogy annyi finom ételt eszek itt, hogy talán nyitnom kéne egy vietnámi éttermet ezzel a sok finomsággal otthon. Már csak egy vietnámi szakácsot kéne keresnem hozzá!


Eljött a búcsú ideje Tam Anh-tól, elmentünk a teázós helyünkre a St Joseph katedrális mellé, és búcsút intettünk egymásnak egy tea mellett. Megígérte Tam Anh, hogy majd az esküvőjére biztosan meghív. Így legyen!

Hanoi:
Laknátok itt?

Hanoi tele van tavakkal!


helyi busz

1 megjegyzés:

  1. "rosszul lét"
    Nem csak a vietnamiak írnak mindent külön!
    :-)

    VálaszTörlés