Asia Trip: Kambodzsa 2. nap

Tegnap este Nasa a tuktuk-osom azt mondta valami jó kis tradicionális estére visz el. Mikor odaértünk csak turistákat láttam, leginkább kínaiakat és japánokat. Pár percig ücsörögtem egyedül egy asztalnál, és nem éreztem jól magam. Bár degeszre ehettem volna magam sushival meg bolognaival és némi turistáknak lebutított ázsiai étellel, és nézhettem volna tradicionális táncot, de nem akartam. Nem ezért jöttem ide, és megint csak mérges voltam, hogy ez a hely olyan, mint Phuket, minden a turistákra épül akik képtelenek elhagyni a kultúrájukat akár csak pár napra is.

Sokat töprengtem nem akartam megbántani Nasa-t mert lelkesen ajánlotta fel ezt a lehetőséget, de eszembe jutottak Fanni szavai, hogy én vagyok a vevő és nekem kell döntenem mit szeretnék a pénzemért. Fanni egy nagy világutazó, aki sok sok jó tanáccsal látott el, mert ő is bejárta ezeket az országokat már. Nem csak tanácsot adott hanem lelkesített is, hogy nem kell félnem mindenki cuki lesz és kedves.

helyi marhahúsleves

Odamentem Nasa-hoz és mondtam neki, hogy én olyat akarok enni amit ők esznek, és hogy bár én turista vagyok de nem akarok ennyi turista között lenni. Azt mondta oké oké csak hát mindenki ilyesmiket akar látni ezért hitte azt, hogy én is. Elvitt egy helyi kifőzdébe ahol aztán egy tál helyi marha csontleves közepette jót beszélgettünk. Leginkább ő beszélt, elmesélte hogy Kambodzsa bár királyság, de a királyuk Kínában él és csak pár napra jön ide. Azt mondta Kína és Vietnám tartja markában Kambodzsát, és ő nem szereti se a kínaiakat, se a királyságot de ezen nem lehet változtatni, mert akkor abból vérengzés lesz. Ő tüntetne is de nincsen értelme, mert akkor jönnek a kínaiak vagy a vietnámiak és rendet tesznek. Mondta, hogy fontos, hogy véleményük legyen az embereknek, ezért kell iskolába járni, és az élete célja hogy a gyerekei jó iskolába járjanak, hogy jó munkájuk legyen. Mondta, hogy ő sosem utazott külföldre csak Kambodzsában. Kérdeztem hogy majd öreg korában miért nem megy el valahová, majd a lányai fizetik neki. Azt mondta ő nem akarja hogy fizessenek bármit neki a gyerekek ő csak azt akarja hogy megálljanak a saját lábukon.

Nagyon vicces volt, jobb telefonja volt, mint nekem, és ahogy beültünk rögtön rácsatlakozott a wifire. Okos ember Nasa, mert jól csinálja amit csinál, és felhasználja hozzá a facebookot meg a Couchsurfinget is, cserébe viszont sokat lóg a telefonján.

Megint csak sokat tanultam, most éppen Nasa-tól. Úgy éreztem most először életemben, hogy örülnöm kell, hogy magyarnak születtem, vagyis inkább bárki örülhet aki európainak született. Rájöttem, hogy hiába nálunk se túl jó a politikai helyzet, de amíg van szabad döntésünk, tüntethetünk és nem ölnek meg ezért emellett még szabad mozgásunk is van Európában addig nem kell megelégednünk a rosszal. Bármennyire is furcsa én úgy gondolom Magyarország élhető ország, és ezt sosem szabad elfelejtenünk. Persze lehetne jobb, kereshetnénk többet, akkor valószínűleg nekem se egy 1000 Ft/éj-es Hostelben kéne laknom, hanem lakhatnék a szomszédos Merridien-ben. Őszintén szólva ez engem egyre inkább nem érdekel, amíg van ágy fürdő és wc és nincsenek bedbug-ok addig teljesen elégedett vagyok.

Másnap reggel korán kellett kelnem, mert meg akartam nézni napfelkeltében Angkor Wat-ot azt olvastam akkor a legszebb. Ma nem Nasa jött értem hanem a barátja, Nasa beteg lett. Az új tuktuk-om Sa Vorn volt. Nagyon kis aranyos volt, ő nem beszélt olyan jól mint Nasa, mondta is hogy ő nem az iskolában tanulta az angolt. Elvitt a nagy Angkor Wat templomhoz 20$ volt a napijegy és saját fényképes belépőkártyát kaptam. Hajnali 5kor az utak telis tele voltak tuktuk-al alig lehetett tőlük menni, minden turista a napfelkeltéhez tartott. Kitett Sa Vorn a templomnál, és mondta hogy megvár a parkolóban, én meg elindultam egyedül. Nagyon sok turista volt alig lehetett mozdulni, vagy olyan képet csinálni amin nincsen senki sem. Nagyon szép volt a templom a felkelő nap fényeiben. Innen üzenném apukámnak, hogy már nem unatkozom napfelkelte nézés közben!

hajnali 5-kor nem vagyok fotogén, csak azért, hogy lássátok ott jártam

Természetesen itt is voltak nyomulós árusok. Odajött hozzám egy mágnest és képeslapot áruló lány. Mivel úgy is akartam volna venni mágneseket megkérdeztem az árát, azt mondta 3$ darabja. Na gondoltam ez azért pofátlanság, otthon lecsekkoltam nagyjából 300 Ft körül van a mágnes, így elhatároztam ennél többet sehol sem adok érte. Azt kell hogy mondjam meglepő dolgokat hoz ki belőlem az utazás. Sosem hittem volna hogy egyszer alkudozni fogok, meg nem is hiszem hogy túl jó lennék benne. Na de ma nagyon büszke vagyok magamra, mert úgy érzem életem első alkudozása jól sikerült. A lényeg az volt, hogy igaziból nekem annyira nem is kellettek a dolgok, mondtam adjon nekem 3 mágnest és 2 képeslapot 3 $. Ez persze nem tetszett neki, mert ő 8$ akart kicsikarni tőlem, ami lássuk be irreális összeg ezekért. Próbált győzködni szomorú boci szemekkel hogy neki akkor semmi haszna nem lesz, meg mondogatta, hogy de Madame de Madame ez „good price”. Mondtam hogy az én országomban még ennél is olcsóbb a mágnes szóval nem adok többet érte, és nagyon szépen megköszöntem és nem kértem. Aztán egy idő után mérgesen ugyan de megalkudtunk, aztán kiderült nincs 4$ csak egy 10-em amiből nem tud visszaadni, szóval végül 3$ csak mágneseket vettem képeslap nélkül, plusz volt pár helyi pénzem azt is neki adtam. Szerintem még így is jól járt, bár utólag úgy éreztem a 2 képeslapot is vihettem volna még.

hát izé ez egy szelfi lenne, igen még tanulnom kell, vagy abbahagyni :)

Miután bevásároltam mágnesekből visszamentem megkeresni Sa Vorn, de alig találtam meg, mert legalább 50 tuktuk parkolt ott és mivel még korán volt és sötét nem ismertem újra fel a tuktukot meg őt se. Aztán 10 perc után ő maga rám talált és mentünk reggelizni. Természetesen megint csak turistás helyre mentünk, most nem bántam, kezdek hozzászokni, szóval egy kis szendvicset sült krumplival kértem és jasmine teával. A jasmine tea isteni volt, ilyet még nem ittam sehol se.

Tele pocakkal elindultunk Angkor Thom felé de még előtte Sa Vorn beugrott jeget venni hogy a legyen nekem behűtött vizem, mert hozott egy csomót az útra. Nagyon cuki!!! Kérdezte befejeztem e már az iskolát, mert hogy 19 évesnek nézek ki. Szerintem mire hazamegyek, visszafiatalodom, ha így haladunk tovább újra tini leszek vagy ovis mire hazaérek.

jasmine teám

a szendvicsem

Sa Vorn is elmondta, hogy itt mindent a Kína és Vietnam irányít és hogy ez neki is nagyon rossz, az előző munkáját is (amit nem értettem meg hogy mi volt) ezért hagyta ott. Elgondolkoztam egy pillanatra, és azt hiszem ők akik napi kapcsolatban vannak turistákkal próbálják felhívni a figyelmünket a problémájukra. Úgy éreztem ezek segélykiáltások felénk, hogy mi gazdag európaiak és amerikaiak felfigyeljünk rájuk. Megszakadt a szívem értük, de tényleg, mert az az igazság, hogy amíg valakinek nem lesz érdeke addig ugyan senki se fog rajtuk segíteni főleg egy Kínával szemben. Szomorú voltam, mert ők reménykednek, és hisznek benne, hogy majd valaki segít rajtuk. Újra szerencsésnek éreztem magam, hogy jó helyre születtem, és igazságtalannak éreztem a világot.

reggel a napfelkeltében imáztak a templomnál

Egyedül sétálgattam körbe a különböző templomokat, jó volt egyedül lenni, talán Kambodzsa most ezt tanítja nekem, hogy hogyan kell egyedül lenni, magamra és másokra is figyelni.

A templomok csodálatosak voltak, hamar végeztünk már reggel 9 után a Hostelben is voltam, amikor is eszembe jutott, hogy elfelejtettem bemenni az Angkor Wat templom belsejébe mert a napfelkelte után rögtön kijöttem. Azt beszéltem meg Sa Vorn-al hogy délután 2-kor menjünk vissza, hogy még azt is megnézhessem.