Asia Trip: Vietnám 2. ~ Hanoi

A mai napra egy tam coc-i kirándulást foglaltam le. Sok emberrel beszélgettem arról, hogy hová is érdemes itt kirándulni, a legtöbben azt mondták Halong Bay nem annyira érdekes mint amennyire fel van kapva. Több vietnámi ismerősöm is azt javasolta inkább ide menjek, mert szebb lesz a látvány és izgalmasabb is. Jól megfontoltam és arra jutottam, hogy nekem valóban nem lenne izgalmas hajókázni és sziklákat nézegetni. Persze ez biztos furcsán hangzik, de engem a rizsföldön való biciklizés és a csónakázás jobban vonzott. Abba is persze belegondoltam, hogy lehet soha többé nem jutok el ide, hogy megnézzem Halong Bay-t de azt is hallottam hogy nagyjából az a látvány amit 2 éve Phi Phi szigetéről láttam.

Reggel 8-ra jött értem a minibusz. Előtte még pont élni tudtam az ingyen reggeli lehetőségével, amihez isteni vietnámi kávé is van. Na ez lesz az amiből muszáj lesz haza vinnem, csak meg kéne tanulnom hogy készítem el ilyen finomra.

A 100 kilométerre lévő utat 2-3 óra alatt tettük meg. Erre csak az idegenvezető annyit mondott, hogy hát ez Vietnám. Pedig autópályán is mentünk! Nos igen itt sehol de sehol semmilyen szabályt nem tartanak közlekedés szempontjából, igaziból nem is tudom, hogy van e. Az összes motor és autó meg van húzva, és be van horpadva. Nem is értem ki mer itt jobb kocsival járni. Sétálni a járdán nem lehet mert ugyebár ott motorok parkolnak vagy éppen a nénik árulják portékáikat. Így az út szélén kell menni, ahol pedig mindig rám dudálnak, hogy menjek odébb. Életveszélyes itt a közlekedés! Egymásra is folyton dudálnak, a zebra és a piros lámpa semmit sem jelent. De nem értem akkor minek vannak? Azt hiszem itt nem kell bajlódni a közlekedési lámpák összehangolásával.

Elől Korea hátul Hungary, igen ez egy lefotózott fotó amit 1$ért lehetett kapni

Két cuki új-zélandi bácsi ült mellettem a buszon. Egyik inkább 60hoz volt közelebb a másik a 70hez. Valamiért úgy érezték, hogy pátyolgatniuk kell, és egész úton gondomat viselték, érdeklődtek felőlem, hogy vagyok, nem e vagyok szomjas, vagy fáradt…stb

Azt is a fejükbe vették, hogy túl szép vagyok ahhoz, hogy ne legyen barátom, így neki is álltak keríteni nekem egyet. Volt még a csapatban egy koreai srác, aki éppen most szerelt le a hadseregből és éppen egy nagy körutazásban van. Budapesten is járt éppen 2 hete. Na őt szemelték ki nekem a nagypapik, és próbáltak összeboronálni minket, amiből az lett hogy nagyon kellemetlenül éreztük magunkat. Viccesen csak Hungary-nak és Korea-nak hívtak, szóval úgy is mondhatjuk ezúttal Korea és Hungary nem kooperáltak.

Ő itt Attila

Megismerkedtem Attila-val is. Ő nagy sztárnak számít errefelé, azt állítja örül a hírnévnek és jól érzi itt magát. Kérdés: nálunk miért nem lehet beruházni egy Attilára?

svédasztalos "nem"-ek

Az ebéd nagyon finom volt, svédasztalos volt, így meg is ragadtam az alkalmat, hogy annyi nem-et (avagy spring roll) egyek amennyi csak belém fér.

Délután volt a program jelentős része, a 2 órás csónakázás a sziklák között majd 1 órás biciklizés a rizsföldekre. Nagyon érdekesen a lábukkal hajtották a nők a lapátokat. Minden vietnámi be volt öltözve tetőtől talpig plusz esernyőt is tartottak maguk fölé és egyesek maszkot is viseltek. Ez a sok óvintézkedés azért kell, hogy véletlenül se érje a nap őket.

Megfigyeltem hogy olyan kis nyári kabátkájuk van aminek az ujja olyan hogy teljesen az ujjak végéig ér nehogy ugye azt is érje a nap. A maszk az azért kell, hogy az orruk le ne égjen, és hogy amikor motoroznak a nagy dugóban ne szívják be a káros gőzöket. Nem tudom mennyire hatékony ez a maszk.

40 fok volt! Én meghaltam volna ilyen szerelésben!

Itt a zokni strandpapucs alap dolog. Nem is értem akkor miért nem cipőt vesznek fel inkább? Sajnáltam őket, hogy ilyen melegben ilyen sok ruhában kell evezniük.

A biciklizés is nagy kaland volt, hiszen a világ legrozogább biciklit kaptuk meg, mindig attól féltem le fog esni a lánc. Szerencsére túléltem az 1 órás utat, és megérte a rettegés, gyönyörű volt a vidéket látni.

A hazafelé vezető út sokkal hosszabb volt, mert hatalmas dugó volt. Az út alatt a nagypapik folyamatosan szórakoztattak és meginvitáltak egy sörre is. Meg voltak lepődve, hogy itt milyen olcsó, mondtam nekik, hogy nálunk is ilyen árban van.

Kiderült hogy mindenki más árat fizetett ugyanazért az 1 napos túráért. Nagyon büszke voltam magamra, mert én fizettem a legkevesebbet 30$, a nagypapik fejenként 40$ a franciák pedig 70$. Nagyon mérgesek is voltak hogy kétszer annyit fizettek mint én vagy a nagypapik. Örültem mert végre nem vertek át!

Ez egy igazán jó Pho volt és mellé guava-répa turmix

Hazaérve elhatároztam hogy útnak indulok megtalálni a legjobb Phot. Tegnap már egy helyen ettem, de az még messze volt a legjobbtól. Ma viszont már azt kell mondanom, közel járok hozzá nagyon! Az is lehet hogy ez a legjobb :)

A pho elvileg itt reggeli lenne, de nekem ingyen reggeli jár a hostelhoz, így reggel sosem vagyok már ennyire éhes. Vacsorára szoktam inkább enni. Hanoi-ból származik a pho.

És egy helyi desszertet is kipróbáltam, ami olyasmi volt mint valami fánk cukor bundában és szerintem édes burgonyával volt megtöltve. Nagyon fincsi volt!

A desszertem

Azt figyeltem meg, és Tam Anh is ezt magyarázta, hogy Vietnámban minden városnak és régiónak megvan a maga specialitása, kicsit mint nálunk a makói hagyma, vagy a kalocsai paprika. Itt sokkal élesebbek az eltérések, például egy hanoi sokkal drágábban jut hozzá a hcmc-i gyümölcsökhöz és fordítva. A helyik mindig azt tanácsolják hogy az adott város specialitását egyem, mert máshol úgy se fogok ugyanolyan jót enni.

Egyéb képek: